Izgalmas krimit közöl a legolvasottabb erdélyi magyar művelődési folyóirat, a Székelyföld. Boros Ernő kideríti, ki ölte meg a Szatmár megyei magyar lapot, a Friss Újságot. Hogy a Multi gyilkosságra készül, azt már évekkel ezelőtt sejtettem, sejtettük, amikor felvásárolta a Bihar megyei lapot, és valószínűsíthető volt, hogy a szomszédos Hajdú-Bihar megyei lap ikerújságjává akarja gyúrni a Naplót.
A kilencvenes években az erdélyi magyar lapok munkatársai megváltóként várták a Multit. Tőkét és technikát hoz, javulnak a munkakörülmények és nőnek a fizetések! - noszogatták lelkesen az újságírók a káeftéként működő sajtóvállalkozások vezetőit, hogy keressenek új, külföldi tulajdonost a magyar lapoknak. A Brassói Lapok aligazgatójaként, mint aki belelátott a cég pénzügyeibe, volt egy rossz sejtésem. Akárcsak annak az angol lordnak, aki így morfondírozott magában: ''Belépnék én ebbe a klubba! De milyen klub az, amely engem befogadna?!” Milyen befektető az, aki olyan kisebbségi médiavállalkozást akar megvásárolni, amely év végén nullszaldós vagy nagyon kis, néhány ezer eurós nyereséget könyvelhet el?
Az erdélyi magyar sajtó külföldi elmagánosítása - amely együtt járt a komoly sajtót olvasók elmagányosításával - a Partiumban, a Magyarországgal szomszédos megyékben, Biharban és Szatmáron kezdődött. Ott is ért dicstelen véget. Ami a Bihari Naplónál és a Szatmári Friss Újságnál történt, meggyőzte a belső erdélyi médiavezetőket és újságírókat arról, hogy a Multi nem komoly-, hanem bulvárlapkiadási szándékkal érkezik. A szerkesztőségeit ugyan a legkorszerűbb műszaki felszereléssel látja el, formatervezett irodabútort is vásárol, de a szerkesztőséget és a lapot is átszabja. A Multinak nincs szüksége gondolkodó, véleménymondó újságíróra, csak a cégéhez hűséges fogalmazókra. (A kreativitás, a szakmai, etikai ismeretek hátrány!) A Multi kiirtja a publicisztikát, a riportot, az interjút, a könyvrecenzió, a mű-, színház-, film- és zenekritika számára fölösleges pocsékolás, egy-egy írás legfeljebb 2500 karakter, jel lehet. (De a karakteresség szintén üldözendő!) A Multi számára nem érv, hogy az olvasó szereti a jegyzetet, az idősebbje a tárcát, élvezettel olvassa a riportot és a demokráciának is szüksége van a tényfeltáró riportra. Nem érv az, hogy az olvasó nem szereti a kilúgozott, információvá hámozott híreket, nem kíváncsi mindennap egy-egy kedves szőrös vagy tollas kisállat fotójára. Szereti, nem szereti, kíváncsi, nem kíváncsi mást nem kap!
Nos, a Partiumban történtek hatására ma már egybehangzó a belső erdélyi újságírók véleménye, jobb, ha a mi tulajdonunkban van a lapunk. Akinek meg néha meginog e meggyőződése, annak ajánlom Boros Ernő írását a www.hargitakiado.ro címen.
A szatmári újságíró meglepő tapasztalatokról számol be. Például arról, hogy hogyan rendelkezett a Multi az újságíró szabadidejéről, miként vált rosszabbá a workshopnak nevezett szerkesztőségi gyűlés a 89 előtti kommunista pártgyűléseknél is: a csapatépítésként meghirdetett workshopon ugyanis gyermeteg, unalmas, szkizofrén, hurráoptimista és legfőképpen hamis szövegelés folyt.
Felfedi, milyen ördögi mechanizmussal vezeti be a Multi az ellenőrzésszigorítást, amely rosszabb, mint a cenzúra, ugyanis a szerkesztőségben mindenki mindenkit szemmel tart. Leírja, hogyan varrták a gombhoz a kabátot, miként lett fontosabb az oldal dizájnja a tartalomnál. A szatmári újságíró szemében a Multi nem más, mint szellemikábítószer-kereskedő, aki olyan árut dob piacra, amelynek a forgalmazását a törvény sajnos nem tiltja. Legveszélyesebbnek azt tartja, hogy a Multi megbízásából a diákoknak újságírás-leckéket tartanak, a bulvárlap vezetői, akik szellemikábítószer-elosztók. Utóbbiak ugyanazt teszik, amit kokaint, marihuánát stb. forgalmazó társaik olyankor, amikor a későbbi busás haszon reményében eleinte ingyenesen osztják az ''anyag”-ot, csak azért, hogy a lépre menőket rászoktassák, ''függővé” tegyék. Sajátságos dolog, hogy a diákoknak ez a szellemi kábítószerrel való ''beetetés”-e egyes iskolákban a magyartanárok (lelkes) közreműködésével történik - írja.
Barátaim, Boros Ernő emlékei a Multinál töltött hónapokról számunkra rendkívül tanulságosak. Bizonyára azok lehetnek a vajdasági újságíróknak, olvasóknak is, akiket a Multi MÉG, nem szemelt ki áldozatául.
Végezetül a szatmári szerző írásának címét idézem - az oda kívánkozó kérdőjellel -: Újságból bulvárlap, avagy írjunk magyarul, de ne a magyarokért?
Nos, ettől óvjon meg minket, Titeket az Úr, és védjen meg az Olvasó.