Ki kell lépni a csigaházból!

Ki kell lépni a csigaházból!

Bedekovityné Pál Magdolna a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének faddi csoportját vezeti.

Tolna megyei településen a művelődési házat is ő irányítja, és rendszeresen vesz részt a különféle találkozókon, rendezvényeken is.

— Keresztény lelkületű emberként szemléltük a szomszédos település vallási életét — mondja Magdolna. — Tolnában működik a Keresztény Értelmiségi Szövetségnek egy csoportja, melyet Saramó Márta vezet. Neki kapcsolatai, ismeretségei vannak Faddon, így mi is láttuk, hogy milyen szépen összetartanak az azonos gondolkodású emberek. Így kedvet kaptunk, hogy magunk is létrehozzunk egy civil szervezetet, egy csoportosulást.

* Mikor alakult meg a helyi szervezet?

— A szervezetünk bázisa már néhány évvel a hivatalos megalakulás előtt is megvolt. Talán ott kezdeném a történetet, hogy 2010-ben alakultunk meg, novemberben hoztuk létre a csoportot. Nálunk a településen viszont már jóval korábban létezett egy szűk „mag”, egy baráti társaság, mely mindig segítette egymást a templomnapi hagyomány fölelevenítésében, a templomunk ünnepének, a búcsúnak az életre keltésében. Csatlakoztunk ehhez a nagy, magyarországi szervezethez, a KÉSZ-hez, és jókedvvel, egymást támogatva dolgozunk együtt.


Szalai Attila illusztrációja 

* Milyenek a tapasztalatok, mennyire érdeklődőek az emberek? Mennyire „él” a kereszténység Magyarországon vagy konkrétan önöknél, Faddon?

— Sokan vannak, akik keresztény szemléletűek, de nem biztos, hogy vallásgyakorlók. Ez a helyzet, sajnos. Igyekszünk, törekszünk rá, hogy ezen legalább egy picit változtassunk.

* Hogyan? Van bevált módszer? A legtöbben arra panaszkodnak, hogy nincs utánpótlás, mert a fiatalokat már nagyon nehéz bevonni egy ilyen szervezetbe.

— Igen, ez így van, nagyon nehéz. Az egyik fő feladatunk az evangelizáció, személyes példaadással, sokszor személyes megjelenéssel és ottléttel. Amikor mi KÉSZ-es rendezvényeket szervezünk, akkor azok mindig nyitottak. Ezekre a településünkről hívjuk és várjuk az érdeklődőket, és reméljük, hogy be fog érni az igyekezetünk, vagyis lesznek követőink.

* Azért fiatalok is vannak a csoportban?

— Igen, de el kell mondanom, hogy a tagok átlagéletkora inkább a nyugdíjas korosztályhoz közelít. Ez viszont országos gond, azt hiszem. De helyileg is mindenképp érezzük.

* Lassítható a fiatalok elvándorlása a falvakból? Tehetnek önök ezért valamit?

— Nagyon jó volna, ha tehetnénk. Nálunk nemcsak az a baj, hogy a fiatalok külföldön keresnek boldogulást, hanem az is, hogy Faddon nincs munkalehetőség, az emberek nem tudnak pénzt keresni. Fadd egy körülbelül 4500-as lélekszámú kistelepülés, ahol nincsenek nagy lehetőségek. Sok fiatal nem megy ugyan az országhatáron túlra, de mindenképp elköltözik nagyobb városba vagy Budapestre. Nagy az „elszívóerő”. Ez ellen nem tudunk tenni.

* Most, amikor a mobiltelefonok, az internet, a közösségi oldalak korszakát éljük, a vallás mintha eltűnőben volna. Vagy inkább úgy fogalmaznék: már egyre kevésbé „divat” az aktív vallásgyakorlás. Ön szerint közel lehet hozni a kereszténységet a modern kor emberéhez?

— Népművelőként azt veszem észre, hogy a közösségi életben való aktív részvétel is eltűnőben van, nem csak a vallásos élet gyakorlása. Igen, valóban igaz, hogy az emberek ma már inkább online közösségi csoportokba vonulnak vissza, és ez nem csak a fiatalokról mondható el. Ez az „életmód” immár a középkorosztályra, sőt, a nyugdíjasokra is kiterjed. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy ha én gyermekkoromban végigmentem az utcán, akkor az emberek mind kint ültek a padon. A szomszédok esténként összejöttek, néha reggel is, és beszélgettek. Ez viszont már eltűnőben van, nem tudom, létezik-e még olyan falu, ahol továbbra is szokás a kispadon való ücsörgés. Én már nagyon régen nem tapasztaltam ilyet falun, nem hogy a városban. Ebben látom én a fő gondot, hogy eljött az a világ, amikor már mindenki annyira visszahúzódik a saját kis területére, a saját kis belső fészkébe, csigaházába, hogy lassan elfelejtünk barátkozni.

* Ki lehet lépni ebből a bizonyos csigaházból?

— Ez volna a legfontosabb feladat, ezen dolgozni. Hogy kimozdítsuk az embereket, hogy újra közösséget kovácsoljunk. A vallási élet felé szeretnénk őket irányítani, keresztény közösségekbe, illetve úgy egyáltalán: közösségekbe szeretnénk őket ismét visszacsábítani.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Ki kell lépni a csigaházból!
Képmás
Facebook

Támogatóink