December 3-án volt nyolcvan éve annak, hogy Balatonszárszón az 1248-as számú tehervonat halálra gázolta József Attilát. Összeállításunkban nagy költőnk életének első és utolsó helyszínére kalauzoljuk el olvasóinkat.

Budapest, Gát utca 3.

1905. április 11-én Budapesten, a Gát utcában, a 3-as számú bérházban született József Attila. Hogy melyik lakásban, arról nincsenek pontos adatok, hiszen a család mindössze három hónapig lakott ezen a helyen, majd továbbköltözött. A költő kamaszkoráig ez az esemény számtalanszor megismétlődött, de az igazi otthon sajnos később sem adatott meg számára.

Az épület földszinti részén kialakított első emlékszobát 1964-ben Kassák Lajos nyitotta meg. Az uniós forrásokból felújított bérházban 2015. április 11-én, a költő születésének 110. évfordulóján adták át rendeltetésének az új József Attila Emlékhelyet. A XXI. századi muzeológiai elvárásoknak megfelelő, oktatási célú, sőt, kulturális turizmusra is alkalmas tárlat összesen 120 négyzetméteren várja az érdeklődőket.

A Horváth-panzió

Az összeállítás a költő órája köré épül, emellett megtekinthetőek a tárgyi hagyaték más elemei is (a bizonyítványai, az igazolványa, a tolla, az irattárcája, a cigarettatartója), valamint számos fotó, hang- és videóanyag segíti az emlékezést. Érdekességként említhető, hogy Ferencváros interaktív térképén leírással és fotókkal megtalálhatóak a költő későbbi lakhelyei is — összesen tizenkilenc helyen élt a kerületben. Végül a nézelődők közös fotót készíthetnek egy kiválasztott József Attila-portréval, melyet elküldhetnek a saját e-mail-címükre.

A balatonszárszói vasútállomás

Balatonszárszón, a villasoron álló József Attila Emlékmúzeum valójában az a Horváth-panzió, ahol a súlyos betegségből lábadozó költő életének utolsó napjait töltötte, és ahonnan 1937. december 3-án, a kora esti órákban az utolsó sétájára indult. Ez az épület és a kiállítás szintén európai uniós forrásból újult meg 2011-ben. Azokat azonban, akik szeretik József Attila költészetét, már maga az utca is borzongással töltheti el, hiszen a járda — egy kis romantikus túlzással — az ő lábnyomát őrzi.
 

Az „Idesereglik, ami tovatűnt” című kiállítás (kurátor: H. Bagó Ilona, látványterv: Fakó Árpád és Zalavári Tibor) élete utolsó időszakából visszatekintve állít emléket József Attilának. Természetesen nem hagyományos módon, hanem a mai világ szellemének megfelelően. Az idézetek, kordokumentumok olvasgatása, a korabeli fotók, eredeti használati tárgyak — közöttük az a fehér ing, amelyben meghalt — nézegetése mellett interaktív tartalmak vonzzák az erre fogékony, fiatal generációkat.

Emlékmű versidézetekből

A József Attila szellemiségét megidézni kívánó látogatóknak a Balaton-parti településen kötelező program a vasútállomás, valamint Ortutay Tamás és Sarkady Mária 1998-ban felállított meghökkentő alkotása, az írógépbillentyűkből, versidézetekből, vasúti elemekből összeállított emlékmű és a 7-es főút mellett található, úgynevezett régi sírkert, ahol a költőt december 5-én eltemették. Az emlékkő az itt írt utolsó versének sorait idézi: „Íme, hát megleltem hazámat…” A balatonszárszóiak ekkor még nem tartották túl sokra az öngyilkos ismeretlent, ám öt évvel később, a budapesti újratemetésekor már országszerte a legnagyobb költőként emlegették.

A szerző felvételei

Az első sírhely

Kiállítás a szülőházban