Kétszáz év

Kétszáz év

A bajmoki Szent Péter és Pál római katolikus plébániatemplom múltjáról, jelenéről, jövőjéről Czindel Attila, a Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság elnöke mesél.


A régi, a felújított és a zsidó templom

* A templom 1817-ben épült fel, ám az az objektum — a korabeli fényképek alapján — nem is hasonlít a maira. Mennyit tudunk az „eredeti” templomról? Vannak információk arról, ki tervezte, ki építtette?

— A falu 1771. évi újratelepítése után nem sokkal felépítettek egy vert falú templomot, mely egészen az új templom 1817. évi felhúzásáig szolgált. A falu népessége szépen gyarapodott, a régi istenháza szűkösnek bizonyult. Bajmok akkoriban jobbágyfalu, kegyura pedig Szabadka város volt, a kegyúr a falut bérbe adta. A várost, a bérlőt és a falu jobbágyait terhelte az építkezés. Egy Guzsnér nevezetű mérnök már 1815-ben elkészítette a tervrajzokat a templomhoz és a plébániához. A templom építésére 56 161 forintot, a paplakra pedig 12 480 forintot szántak. A bejárat kelet, azaz Szabadka felől volt, egy alacsony és széles torony alatt.

* A templom 1907-ben kapta meg a mai formáját. Bizonyos források szerint új épült, mások azt mondják, az eredeti épületet újították fel. Mi az igazság?

— Ez is, az is. A templom Szabadka felőli részét, tehát a tornyot és az alatta levő bejáratot lebontották, a többi rész nagyjából érintetlen maradt. Olyannyira, hogy még most is az 1889-ben Jakobey Károly által a mennyezetre, azaz a kupolákra festett képek alatt ülünk a padsorokban. Érdemes megfigyelni, hogy a mennyezeti képeket akkor érezzük a helyükön, amikor kifelé tartunk, és nem akkor, amikor befelé. Ez azért van, mert a templomot megfordították. A bejáratot Zombor felől alakították ki, ahol addig az oltár állt. A bejárat fölé került a kórus és az orgona, és ezek felett látható a Legszentebb Oltáriszentség festmény. A régi templom a szószékig és a vele szemben levő missziós keresztig tart. Itt kezdődik az új rész, a 26 méter hosszú kereszthajó és a templom hosszirányú meghosszabbításával kialakított szentély. Ide került a főoltár, a kereszthajóba pedig később a mellékoltárok. Az új rész mennyezeti szentképeit a bajmoki származású Stipan Kopilović készítette. Az új bejárat mellé építették fel az új, 45 méter magas tornyot.

* Eredetileg két tornya lett volna a bajmoki templomnak. Miért hiúsult meg ez a terv?

— Igen, két tornyot terveztek, de csak az egyiket építették fel. Úgy gondolták, ha az anyagiak megengedik, felépítik majd a másikat is. Talán a téglahiány is közrejátszhatott, mivel akkoriban nagyon sok építkezés volt. A templomot eredetileg 1907. október 1-jén kellett volna befejezni, de a téglahiány miatt csak december 1-jén szentelhették fel.

* Vallási szempontból hogyan változott a lakosság összetétele az elmúlt két évszázadban?

— A középkorban, Hunyadi Mátyás korában a falu lakosai magyarok és római katolikusok voltak, a török idők végére azonban a falu elnéptelenedett. 1771-ben kezdődött az újratelepítés. Az első betelepülők magyarok és horvát-bunyevácok voltak, később a környező településekről szivárogtak át a németek. Mindannyian katolikusok voltak. Néhány zsidó is beköltözött a faluba, idővel saját templomuk is lett. Később néhány protestáns vallású is jött. Egészen az 1920-as évekig a falu lakosságának 95%-a római katolikus volt. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Bajmok az új délszláv államhoz került. Az új hatalom 1921 és 1926 között szlávokat költöztetett be, létrehozva két új településrészt, a Rátát és Misityevót (Bajmok kataszteri község területén, a Nagylegelőn). Az első beköltözőket optánsoknak nevezzük, ők katolikus horvát-bunyevácok, akik nem akartak az újonnan meghúzott határ magyar oldalán maradni. Később érkeztek a „dobrovoljacok”, az I. világháború szerb önkéntesei, ők pravoszlávok voltak. Az 1910. évi népszámlálási adatok szerint Bajmok 8271 lakosából 8003 római katolikus, tehát csak 268 ember volt más vallású, viszont az 1931. évi adatok szerint Bajmok 11 324 lakosából 9972 volt római katolikus, azaz már 1083 pravoszláv vallású. 1941-ben Bajmok újra Magyarország része lett, a kormány internálta a ’20-as években jött telepeseket, és helyükre székelyeket költöztetett. A német megszállás után a zsidó lakosokat összegyűjtötték, és koncentrációs táborokba szállították, nagyon kevesen élték túl. Aztán 1944-ben Bajmok Jugoszláviához került. A székelyek és a német lakosok többsége elmenekült, akik pedig maradtak, azok táborokba kerültek. November 2-án 252 ártatlan magyar és német lakost végeztek ki a partizánok. A németek helyére horvátországi szerbeket telepítettek. A ’90-es években szerb menekültek érkeztek a faluba. Jelenleg a lakosság jó egyharmada pravoszláv vallású, csaknem kétharmada pedig római katolikus.

* Bajmokon egy zsidó templom is volt, egészen a múlt század közepéig állt a mai óvoda helyén — biztos vagyok benne, hogy a fiatalabbak nem is hallottak róla. Bajmokon volt más szakrális építmény is, melyről már csak a levéltárakban lehet olvasni?

— A zsidó templom 1906-ban épült, különlegessége a tető kialakítása volt. Eredetileg kupolát képzeltek rá, de később módosítottak a terven, és az ereszes tető sarkaira négy kis tornyot, az elejére pedig egy magasat építettek. A II. világháború idején a zsidóság eltűnt a faluból, a templomot pedig 1955-ben lebontották, a tégla árából alakították át a zsidó iskola tantermeit az óvoda számára. A Strossmayer utca végén, az Őrszállási út mellett, a mostani Sportközpont helyén volt az újratelepített falu első katolikus temetője, attól északra pedig a zsidó temető. A katolikus temetőt a XIX. század vége előtt lezárták, majd megnyitották az Alsó (paprenyacsai) és a Felső (központi) temetőt. Kezdetben mindkettő a településen kívül helyezkedett el, csakhogy időközben „körbenőtte” őket a falu. A török korszak előtti templom helyét bizonyos régi térképek a Kálvária-dombon jelölik meg. Az újratelepített falu első vert falú kápolnája a mostani Ivo Lola Ribar utcában található telken volt, ahol jelenleg Krizsán (Sztipi) pék háza áll.

* A templom falairól hullik a vakolat, a tetőszerkezetre is ráférne egy alapos javítás. Van rá remény, hogy a közeljövőben felújítják az épületet?

— A templom külső részét már többször is felújították, 1845-ben, 1888-ban, 1907-ben, valamint az ’50-es és a ’60-as években is. És ha ismét felújítanák, akkor érdemes volna az 1907-ben készített, eredeti díszítéshez visszatérni. Az akkori állapotról több fénykép is fennmaradt. A tető javításához 100 000 euróra van szükség, a gyűjtés jelenleg is tart. A templom belseje viszont még most is nagyon szép, ott egyelőre nem sürget a felújítás.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kétszáz év
Képmás
Kétszáz év
Képmás
Facebook

Támogatóink