Mottó: „Nekünk, magyaroknak valóságos nemzeti betegségünk a sok beszéd, melynek csak egy ellenszere van: a tett” (Klebelsberg Kunó). — Október második hetében Hódmezővásárhelyen járt a torontálvásárhelyi Moša Pijade Elemi Iskola kilencfős küldöttsége. Az „odaátiak” által kezdeményezett meghívás célja, hogy elmélyítsék a két testvértelepülés tanintézménye között már létező kapcsolatot.
Ámbár a kijelölt célhoz vezető virtuális (tan)ösvény valójában már a két Vásárhely közötti szándéknyilatkozat két évtizeddel ezelőtti ratifikálásának idején körvonalazódott, az első konkrét lépésekre csaknem tizennyolc esztendeig kellett várni. A jég rianását az anyaországiak Határtalanul! elnevezésű honismereti körútja hozta 2012 májusában. E délvidéki, pályázati pénzekből megvalósított tanulmányportya első felvonásában a hódmezővásárhelyi Klauzál Gábor Általános Iskolából negyven diák és öt kísérő tanár érkezett Vajdaságba, a többi között a dél-bánsági testvértelepülésük iskolájába is.
Mivel a helyszínen tapasztaltak rácáfoltak a köztudatba beépült előítéletekre, megfogalmazódott az igény: folytatásra IGENIS szükség van! A hangosan kimondott gondolatot a nevezett év őszén meghívás követte, melyre az volt a válasz, hogy — önköltségen — hét diák és három torontáli pedagógus utazott el. A klauzálosok — a fentebb említett program keretében — időközben még két ízben jártak Délvidéken. Az idei, három napba sűrített októberi viszontlátogatáshoz a debellácsiak Antalfalva község önkormányzatától kaptak anyagi fedezetet. A kilencfős küldöttséget Balogi András iskolaigazgató, Becsei Mária, Kovács Csilla és Bakator János osztálytanítók, továbbá Tóth Horváth Andrea, Radatovity Edit, Pecikoza Tamara, Ljubisavljević Milan tantárgyelőadók, illetve az iskola magyar tannyelvű felsőseinek biológiatanára alkotta. Az öntudat- és közösségépítő találkozó gerincét a hódmezővásárhelyi általános iskolában tett hospitálások adták. Konkrétumokat keresve, illetve nyerve, milyen gyakorlati eredményeket képesek felmutatni a kellő szakmai és pszichológiai ismerettel bíró pedagógusok. Egy olyan közegben, amelyben a tanerő munkáját nemcsak a korszerű eszköztár segíti, hanem maga az oktatási rendszer sem igyekszik ellehetetleníteni az oktatói és a nevelői hatékonyságot. A látottak és hallottak helyszíni megvitatásához a kötetlen hangvételű társalgások nyújtottak hátteret. Fakultatív programként a küldöttség és vendéglátóik a torontáli telepesek kirajzásának emlékét is őrző Ótemplomot, a mártélyi Természet- és Környezetvédelmi Komplexumot, továbbá az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot is bejárhatták. Megfűszerezve mindezt egy hangulatos városnézéssel, mely közben a közösség akkortájt az aradi vértanúkra is emlékezett. Alkalmi gondolatokkal és főhajtással egybekapcsolt koszorúzással a főtéren, illetve az ismert Kelemen Quartet vonósnégyesének fellépésével az ótemplomi református egyházközség templomában.
A szakmai találkozók — és ezt mindkét fél nyomatékosította — hamarosan folytatódnak. További módozatokat és lehetőségeket keresve az egyre bátrabban kibontakozó együttműködési szándék megvalósításához.
