home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Keresd a medvét!
Fehér Márta
2019.02.24.
LXXIV. évf. 8. szám
Keresd a medvét!

Ha nyugalomra, feltöltődésre vágyik, gyönyörű tájra, vízre, erdőre és vendégszerető emberekre, nem kell drága külföldi utazásra befizetnie, órákon át autóbuszban zötykölődnie, kilométerek százait maga mögött hagynia.

Vajdaság csodálatos tájakkal, finom ízekkel és egyszerű, barátságos vendéglátókkal várja. Nyugat-Bácska tökéletes választás! Ezúttal Monostorszeget ajánlom, Zombortól tíz-egynéhány kilométerre, a hét Dunán fekvő falut, óriási tölgyerdővel, 11 500 hektáros védett területtel.

Eláll a lélegzet, oly szép a táj, ahogy Zombort elhagyva megérkezünk Monostorszegre. Egy hatalmas, integető medvét keresünk — nem sokáig, messziről észre lehet venni. Anica és Ivan Periškić méhészetét jelzi a fából faragott, barátságosan üdvözlő maci. A ház asszonya és egyúttal a gazdaság tulajdonosa van otthon egyedül, amikor megérkezünk. Barátságos, kedves teremtés, azonnal beinvitál bennünket, szabadkozik, hogy ne nagyon nézzünk körül, mert mint minden falusi nőnek, neki is rengeteg a dolga kint, no, meg a vállalkozás is sok idejét elveszi, főzni, mosni is kell a családra, a nagytakarításnak nem jut előkelő hely a teendők sorában. Kávét főz, mézeskalácsokat tesz az asztalra, közben telefonál a közeli erdőgazdaságban dolgozó férjének, hogy jöhet haza, megérkeztek a szabadkai újságírók. (Mi meg nézzük a szép faragott díszeket az ebédlőben. Később kiderül, két nagyfiuk keze munkája mindez, és csak egy töredéke annak, ami az emeleten van, az ikrek birodalmában, és amit nemsokára büszkén megmutatnak a szülők. Azt is megállapítjuk, hogy hiába mentegetőzött a háziasszony, bizony sok ráérősebb család megirigyelné a rendet.)

Nemsokára megérkezik a házigazda, azonnal elvarázsol bennünket, annyira ízesen beszél, ahogyan ő mondja, divanim (a sokác horvátok és a bunyevácok jellegzetes beszédére használják ezt a kifejezést).

— Méhészcsaládban születtem, a nagyapám, Iva és természetesen a nagyanyám, Kata kezdte a méhészkedést még 1946-ban, majd a szüleim folytatták, és most én is a feleségemmel — meséli Ivan. — Több mint félszáz méhész volt akkoriban, tisztességesen meg lehetett ebből élni a ’90-es évekig, hiszen a szlovéniai Medexnek adták a mézet. Mára viszont drasztikusan csökkent a számunk: papíron harmincan, a valóságban azonban alig tizenöten foglalkozunk ezzel. Mi „legeltetjük” a méheket, megjárjuk a Homolje-hegyeket Kelet-Szerbiában, az akácméz és a nyári virágméz innen származik. Aztán a Fruška gora következik a hárslegelőivel, Bácska pedig a napraforgóval és a repcével. Erdei mézet is kínálunk. A feleségem krémeket, kenőcsöket készít a mézből, pálinkát főzünk.


Kartali Róbert felvételei

Periškićék kénytelenek több lábon állni, hiszen a méz felvásárlási ára alacsony, kilónként 2 euró körül alakul, a kifizetésre hónapokat kell várni, meg kell küzdeni a „konkurenciával”, vagyis az üzletláncokban aprópénzért kínált hamis mézzel (a cukorszirupokkal felhígított, esetleg vizezett, színezett akármivel), a kisvállalkozásokat pedig agyonnyomja az állam a kötelező kiadásokkal — sorolják. Ivan elég keserűen hozzáteszi, ha a méhészetből annyira jól meg lehetne élni, mint azt sokan hiszik, biztosan nem járna dolgozni. Rá vannak kényszerülve, hogy legyen egy biztosnak számító, a vállalkozástól független bevételük, ha bármi másként alakulna, mint ahogyan tervezik — részletezi. Aztán azt javasolja, húzzunk cipőt, kabátot, mert mutatni szeretne valamit. Kíváncsian készülődünk (útközben megnézzük a fiúk birodalmát), a hátsó udvarban pedig leesik az állunk. Egy hangulatosan megépített oktatóteremben találjuk magunkat, ahol minden a méhekről és a mézről szól. Téli álmukban megzavart méhek méltatlankodását hallgatjuk üvegkaptárhoz szorított füllel, jókat nevetünk a házigazda anekdotáin, és többször is kellemesen nyugtázzuk, milyen szépen kiegészítik egymást a feleségével. Anica elmeséli, hogyan is csöppentek bele a turizmusba:

— 2007-ben megalakult a PoDunav egyesület, mely azt a célt tűzte ki, hogy fellendítse a falusi turizmust, egybefogja mindazokat, akik fantáziát látnak ebben az ágazatban, és tartalmas, változatos programokat kínáljon a Monostorszegre látogatóknak. Április, május, június hónapokban jobbára diákok érkeznek hozzánk, ősszel pedig az idősebbek, nyugdíjasok, sőt január 1-jén is vannak vendégeink, mert falunk meglepetésprogrammal várja a térségünkben szilveszterezőket, és a mi méhészetünk meglátogatása is egy meglepetés. Külföldi turistáink is vannak, nekik a mi áraink meg sem kottyannak, hiszen például Szlovéniában 12 euróba kerül a méz, tőlünk pedig 6-ért hazavihetik.

Ha szívesen olvasnának még Monostorszegről, érdekli önöket, vajon az ikrek folytatják-e a családi hagyományt, hogy miért terítene Ivan vörös szőnyeget a szlovén turisták elé, és Máltán vajon miért kapkodják el a 40 eurós mézet, miközben nálunk a töredékéért sem ürülnek ki a polcok — nemsokára megtehetik. Mint arról már beszámoltunk, a Hét Nap Lapkiadó Kft. gondozásában Vajdaság, én így szeretlek! címmel egy fotókkal gazdagon illusztrált interjúkötet jelenik meg a nyárelőre a szerbiai államigazgatási és önkormányzati minisztérium támogatásával. Tizenöt gyönyörű, felfedezésre váró helyet kerestünk fel, és izgalmas emberekkel beszélgettünk. Megjártuk a Fruška gorát a hegymászókkal; elautóztunk Bánát távoli csücskébe, hogy felkeressünk egy tiszta román falut; Magyarkanizsán az Art Caféban visszacsöppentünk a békebeli polgári időkbe; Szabadkán a zsinagóga kapcsán tudtunk meg szívszorító és szívet melengető történeteket; kiderült, mi a közkedvelt, majdnem százéves Pelivan cukrászda titka, és mivel készül az évfordulóra; jártunk a régi autók szerelmeseinél; rájöttünk, hogy a lányszöktetés régen tájainktól sem állt távol: egy régi magyar és egy régi bolgár szerelemből is csak így lehetett házasság. Görögországról és festészetről beszélgettünk Újvidéken; majd az újvidéki Szerb Matica Képtárában a nőkről szóló, igencsak kijózanító kiállítás vonzásában a háromgyerekes igazgatónő mesélt arról, hogy ha kell, éjszaka is bent marad a munkahelyén, a vasárnap viszont csak a családé, szent és sérthetetlen.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..