
Egy séta, sok-sok megállóval, a képzeletet beindító irodalmi szövegekkel, interaktív feladatokkal, rácsodálkozással, felfedezésekkel. Egy igazi közösségi élmény volt a Most a tó úgy fénylik, mint az ólom elnevezésű, irodalomterápiás helyismereti séta Palicson. Az esemény fantázianevének apropóját Kosztolányi Csáth Gézának írt verse adta.
Gyönyörűen ragyogó napsütésben kerített sort a sétára Hicsik Dóra könyvtáros, helytörténész és Berényi Emőke szerkesztő, irodalomterapeuta. Mintha az időjárás is a kedvünkben szeretett volna járni ez alatt a két óra alatt. A sétánk a jelenleg felújítás alatt álló víztoronytól indult, ahol meghallgattuk Palics történelmének egy szeletét, majd továbbálltunk a Spliti fasor felé, elidőzve egy picit a könyvtár épülete mellett.
Csáth Géza gyermekkori naplóiból hallottunk részleteket, ahol aprólékosan leírja napjaikat a tó partján, ahogy lovas kocsival zötyögve igyekeztek Szabadkáról a tó felé. Egy-egy téma, szövegrészlet kapcsán a résztvevők is elmondják gondolataikat, például, hogy mi jut először eszükbe Palicsról. Rögtön beugrik a nap, amikor néhány évvel ezelőtt körbekorcsolyáztam a befagyott tavat, s egy egészen más oldalát láttam meg.
Ahogy most is. Nemcsak a fürdővárost ismerjük meg tehát, hanem egy picit egymást is. Őszinte, érdekfeszítő gondolatok hangzanak el, korosztálytól függően változnak az emlékek, hiszen vannak, akik még a lecsapolt, üresen tátongó tóra is emlékeznek, vagy a csengető villamosra, melynek beszüntetését a város minden polgára egy picit meggyászolta.
Megcsodáljuk a villákat és megismerjük a történetüket, egyiknek-másiknak csak a hűlt helyén álldogálunk, elképzelve, milyen lehetett valamikor. Régi fotók segítségével merülünk Palics múltjába, amikor a tóban még vidám fürdőzők áztatták habtestüket, természetesen nők és férfiak szigorúan külön-külön a férfi- és a női strandon. Régi térképeket bogarászunk, melyekből kiderül, mi mikor épült, hogyan fejlődött Palics, melyik épület készült korábban, melyik később.
A játszótérnél szó esik a szecesszióról, a tó melletti kútnál pedig Kosztolányi és Csáth Géza viszonyáról. Természetesen a kortárs szerzők sem maradnak ki a sorból, Tolnai Ottó szövegével zárjuk a kétórás sétát, s az is kiderül, az író honnan merítette az azúrkéket. A közös csoportkép után nem akaródzik hazamenni, van, aki fagyiért indul, mások továbbsétálnak, talán leheverednek a fűbe, hiszen a nap hét ágra süt.
Ha valaki kedvet kapott, hogy részt vegyen egy hasonló sétán, az kövesse Berényi Emőke Olvasd magad nevű Facebook-oldalát, hogy ne maradjon le a következőről. Megéri sétálni egyet — egy picit másként.
Fényképezte: Szerda Zsófi