Ez a látszólag egyszerű emberi gesztus hatalmas erejű: képes javítani a hangulatunkat, erősíteni a közösségi kötelékeket, és még az egészségünkre is pozitívan hat. De hogyan működik mindez a gyakorlatban? A kedvesség biológiai alapjainak megértéséhez érdemes először is az agyi és a hormonális változásokat vizsgálnunk, melyek egy kedves cselekedet során mennek végbe. Amikor valakinek jót teszünk, agyunk „jutalmaz” bennünket: növekszik az oxitocin, a dopamin és a szerotonin szintje, melyek javítják a hangulatunkat, és összességében boldogabbá tesznek bennünket. Az oxitocin például — melyet gyakran szeretethormonnak is neveznek — kulcsszerepet tölt be az empátia és az érzelmi kötődés erősítésében, valamint csökkenti a stresszt és elősegíti a bizalom érzését. Ez a biokémiai folyamat nemcsak a kedvesség cselekedetét végrehajtó személyben, de annak címzettjében is bekövetkezik, közös pozitív élményt teremtve. A „segítői mámor”, melyet az önzetlen cselekedetek nyújtásakor tapasztalunk, nem csak elméleti konstrukció. Kutatások bizonyítják, hogy az ilyen tevékenységek végzése a fizikai érzékelésben is megnyilvánuló eufóriát okozhat, hasonlóan az enyhe fájdalomcsillapítók által előidézett érzéshez. Ez az állapot endorfin — mely az agyban természetes fájdalomcsillapítóként működik — felszabadulásával jár.

Thinkkindness.org

A kedvesség társas kapcsolatainkra tett hatása sem elhanyagolható. Egyrészt javítja a kommunikációt és az együttműködést, másrészt növeli a csoporton belüli összetartást és bizalmat. Ezen túlmenően a kedvesség érzésének megélése és megosztása hozzájárulhat az élettel való általános elégedettség növekedéséhez. A kutatások azt mutatják, hogy képes csökkenteni a stressz szintjét, ami közvetett módon hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentéséhez. A jótékonykodás vagy például pénz adományozása csökkentheti a magas vérnyomást, ami szintén hozzájárul a szív egészségének megőrzéséhez.

A kedvesség gyakorlásának előnyei nem korlátozódnak pusztán az önkéntes munkára vagy anyagi adományokra. A mindennapi, apró kedvességek, mint az unokák felügyelete vagy a másokra való odafigyelés, szintén hozzájárulnak a jobb egészségi állapothoz és a hosszabb élethez. Ezek a tevékenységek testmozgással is egybekötve tovább növelik a pozitív hatásokat.

Miért van ilyen ereje a kedvességnek? Kora gyermekkorunkban fejlődik ki az az igényünk, hogy kedvesek legyünk másokhoz, és várjuk el ezt viszonzásul is. Az Oxfordi Egyetem egyik tanulmánya rámutatott, hogy a Végezz egy hétig kedves cselekedeteket kihívás résztvevői jelentős pozitív változást tapasztaltak jóllétükben. A kedvesség cselekedeteinek száma és a pozitív érzelmek közötti kapcsolat kiemeli a kedvesség fontosságát az emberi psziché számára.

A kedvesség nemcsak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is alapelvárás. Az önmagunkkal szemben tanúsított kedvesség és önegyüttérzés növeli az önértékelést, a szerethetőség érzését, és segít leküzdeni a belső kritikát. Az önmagunk felé irányuló kedvesség gyakorlása lehetővé teszi, hogy jobban kezeljük a stresszt, a kudarcokat, és elősegíti az önbizalom növekedését.

parenting.com

A modern társadalomban viszont gyakran szembe kell néznünk a kedvesség gyakorlásának akadályaival, melyek közé az önkritika, a gyengeség látszatától való félelem és a múltbéli csalódások hatása tartozik. A belső önkritika állandó jelenléte — melyet dr. Buda László is megemlít — akadályozhatja a kedvesség gyakorlását önmagunkkal szemben, ami kulcsfontosságú a kifelé irányuló kedvesség megéléséhez. A túlzott önkritika csökkentheti az önértékelést és megnehezítheti a pozitív belső párbeszéd kialakítását, mely elengedhetetlen a belső békéhez és harmóniához. A gyengeség látszatától való félelem, mely gyakran az evolúciós és a szocializációs mintákból ered, szintén jelentős akadálya lehet a kedvességnek. Sokan úgy érzik, hogy a kedvesség megnyilvánulásai, mint a mosolygás vagy a segítségnyújtás, sebezhetőséget mutatnak, és ezáltal támadási felületet kínálnak azoknak, akik potenciálisan kihasználhatják ezt. Az előző csalódások és negatív tapasztalatok szintén hozzájárulhatnak a kedvesség gyakorlásának elhanyagolásához. Aki már átélte a kihasználás/kihasználtság érzését, az óvatosabbá válhat, és ezáltal nehezebben nyújt segítő kezet vagy mutatja meg a jóindulatát másoknak.

A kedvesség nem egyenlő a határok hiányával vagy a gyengeséggel — gyakorlása valójában bátorságot igényel, és lehetőséget nyújt a személyes növekedésre és fejlődésre. Kedvesnek lenni annyit tesz, hogy tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, és képesek vagyunk határozottan, de jóindulattal kommunikálni másokkal.

Végül, de nem utolsósorban: a kedvesség „fertőző” természete abban nyilvánul meg, hogy a pozitív cselekedeteink a körülöttünk lévőket is inspirálhatják arra, hogy kedvesebbek legyenek. Ezáltal a kedvesség gyakorlása hozzájárulhat egy empatikusabb, támogatóbb és szeretettel telibb közösség kialakításához.