Az angyalkák, az aranyló hajfürtökkel, slingelt, apró dókában megérkeztek Szajánba még advent idején.
Úgy tűnt, látni is véltem őket huncut kacagásukkal, amint a kapuk alatt ezüst diókat gurítanak be az udvarokba, vagy mézeskalács csillagokat csúsztatnak a postaládákba. De legkedvesebbek akkor, amikor lágy szárnysuhogással beosonnak a házakba, és megcirógatják az atyámfia orcáját a derűs nap fényében.
És figyelem opánkáikat. Alig érintik a járdát, a központ felé tartanak. Nem is csoda, a falu központját áthatja a karácsonyt idéző áhítat. Szaján iskolásai, Kátity Enikő hitoktató deákjai az udvaron karácsonyi dalokat énekelnek, s a dal messze száll. A deákok adventi gyertyát gyújtottak az iskola teraszán, és mosolygós dalaik az angyalokat táncba röpítik, én meg hálás vagyok Istennek, hogy mindezt láthatom.
S a karácsony eljő, és már itt is van, amikor az otthonom melegére kíváncsiak az angyalok. A szobába lépve észrevétlenül fölröppennek a könyvespolcra. A picinyke kosarukat az ámulattól elejtik, és csillagpor szállingózik az alvó cicákra meg a férjuram vállára. Ő észre sem veszi, hogy mindkét oldalról egy-egy oktondi angyal telepedett rá, és hallgatják halk szavát. Az én drága hites uram azt mondja, nem kér ő ajándékot karácsonyra, csak békességet, megnyugvást és két szabadnapot a gyárban, hogy felszabadultan várhassa a kisded érkezését az éjféli misén a Szent István-templomban.
Az angyalok tapsolnak, ugrálnak! Így lesz, így lesz! — mondják, és fohászaikkal Istenhez fordulnak.
A templomban az angyalkáim is ott lesznek. A karácsonyi sokaságot hívják énekelni, senki sem rest. Jenován Flórián mesteri orgonajátéka mindenkit éneklésre sarkall. Mondják is az angyalok, Lábadi Katalinban most sem csalódtak: kristálytisztán csengő énekszóval megérinti a többi asszony lelkét is, és mindannyian dalra fakadnak. Az angyalok megsúgják Kató néninek, hogy ez kedves nekik. Aztán ft. Király Tibor atyát lepik meg egy csupor mézzel. És a csurgatott méz ragyogásában illan ide-oda az oltár közelében villogó, fénycsóvában úszó karácsonyfa.
Az éjféli mise végén a betlehemet látván az egyik angyal csak annyit mondott, a kisded megszületett, és ennek örömére szeressük egymást mi, emberek! Az angyalka egy hófehér csillagot nyújtott felém, és én megfogadtam, hogy továbbra is odaadó szeretettel fordulok felebarátaim felé.