Kapaszkodók
Martinek Imre
2021.04.15.
LXXVI. évf. 12. szám
Kapaszkodók

Művelődési (csend)életképek Keveváráról és Udvarszállásról 2021 tavaszán

A kevevárai Keve Magyar Művelődési Egyesület 2002-ben lépett a múlt század ’60-as, ’70-es évei olvasztótégelyében eltűnt/eltüntetett Rákóczi Magyar Művelődési Egyesület szellemi örökébe. A csapat 2012 októberétől a kevevárai Avilai Szent Teréz római katolikus plébánia épületében kapott helyet, helyiségeit önkéntes munkával tatarozták. Az összejövetelek, próbák, alkalmi ünnepi műsorok méltó színhelyévé alakítva. Az újrainduló egyesület első elnökévé a szép emlékű Galambos Tibor helybéli helytörténész választatott, akit aztán Binecz János követett. Dátumilag ez év február 3-án bekövetkezett haláláig. Az időközben megkezdett, zajló és leendő munkálatok koordinálására immáron Binecz Margit nyugalmazott pedagógus kapott egyhangú meghatalmazást. A Keve MME februári tisztújító közgyűlésén, melyen egyúttal új és ötleterős tagokkal is bővült az egyesület elöljárói választmánya.


A kevevárai anyanyelvápoló csoport és tanárnője, Binecz Margit 2010-ben

Noha Margit tanárnővel legutóbb tizenegy, illetve kilenc évvel ezelőtt készíthettem tematikus beszélgetést a kevevári magyar anyanyelvápolást illetőleg, egyes paraméterek, mint például a beolvadás meg a számbéli lemorzsolódás szívbemarkoló ténye, sajnos, azóta sem vesztettek időszerűségükből. Nemkülönben a még itt lévők emberfeletti, szívós küzdelme! Nélkülük… Szóval, bár valóban nem könnyű derűlátóan gondolkodni, a jelenleg dúló pandémia idején meg pláne nem, a hitébe és anyanyelvébe egyaránt kapaszkodó maroknyi kevevári magyarság változatlanul bizakodó.

Az első bejegyzett művelődési egyesületük, vagyis a Rákóczi 1972. május 5-én és 6-án köszönthette házigazdaként berkeiben a IV. regionális szemlére érkező, dél-bánsági régió magyar művelődési egyesületeinek képviselőit. Az „örökös”, vagyis a Keve ezt 2016. szeptember 10-én tette meg. A sorrendben XXVII. alkalmon. És valahol e kettő között, 2004 telén, a kovini Művelődési Otthon a VIII. Dél-bánáti Betlehemes és Karácsonyi Szokások Találkozója éltetőit fogadta.

A helyi plébánia hittantermében tartott anyanyelvápolási órákhoz szükséges ajándékkönyvek legtöbbször a néhai, pancsovai székhelyű Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ „közvetítésével” érkeztek annak idején.


A kevevárai vegyes kar fellépése a XXVII. dél-bánáti szemlén 2016-ban

— A 2015-ben alakult vegyes karunk eddig csupán dél-bánáti rendezvényeken szerepelt, de mihelyt újraindulhat a munka, tartományi szinten is megméredzkednénk — vázolta fel a terveket a kevevári magyar művelődési egyesület elnök asszonya. — Az énekkarral a hertelendyfalvi Kiss Samu zenetanár foglalkozott, és őrá számítunk a továbbiakban is. Szeretnénk folytatni a tavaly januárban elrajtolt, különböző tudásszinten lévő hallgatókat „megszólító” magyarnyelv-tanfolyamunkat is. Van rá igény. A tanórákat akkortájt a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa tartotta.

Egyébként terveinek többségét a kevevárai Keve MME az utóbbi időben — tagságának odaadó, lelkes munkája mellett — az anyaországi pályázatokon (Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Csoóri Sándor Alap) nyert eszközök segítségével valósította meg. Reményeik szerint a továbbiakban sem lesz ez másképp.

— Terveink között újdonságnak számít, hogy a vallási és nemzeti ünnepeink előtti időszakban családi programokat szerveznénk — kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Műhelymunka formájában. Továbbá különböző tartalmakkal, de előre megbeszélt témával, havonta klubesteket szerveznénk. És mindezen túl van, létezik egy, a felsoroltaknál még régebbi vágyunk is: egy közös erdélyi út. Egyesületünk minden tagjának részvételével.


Györfi Horváth Gizella

Az udvarszállási Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület öt évvel ezelőtt, vagyis 2016-ban végezte el az újjászerveződéséhez elengedhetetlen adminisztratív és egyéb teendőket. Az elnöki posztot e kicsiny, 200-nál valamennyicskével több — legalábbis papíron — lelket számláló falucska fiatal kántornője, (Györfi) Horváth Gizella vállalta. Merész lépés volt ez akkortájt mindannyiuk részéről, hiszen az új vezetőség tagjai, alig néhány esztendővel korábban, jóformán maguk is kamaszok voltak. Viszont, mint utóbb kiderült, lényegében éppen ez a tényező volt az, ami leginkább átsegítette a csapatot a kezdőkre leselkedő fajsúlyosabb megpróbáltatásokon. Az új udvarszállási (gyermek)csapat debütálása 2015-ben történt. Hertelendyfalván, a sorrendben XXVII. Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjén. Egy évvel később az immár hivatalosan is bejegyzett MME ifjú hagyományőrzői ugyancsak a pancsovai külvárosban lépnek fel. A XX. Dél-bánáti Betlehemes és Karácsonyi Szokások Találkozóján.

Bár ismétlődő, mégis húsbavágó mozzanatok (voltak) ezek a történések a régió eseménypalettáján. Közösségépítők. Jövőformálók. Helyben marasztalók. Visszahívók. Olykor pedig egyenesen csodát tevők is. Hiszen dacára aprócska habitusának, a fehértemplomi község egyetlen, többségében magyar településeként nyilvántartott Udvarszállás például tizenkét esztendő leforgása alatt két ízben is sikeresen megszervezte a szemlét. A tizennyolcadikat 2007. május 12-én, a huszonkilencediket pedig 2018. szeptember 1-jén. Az anyanyelvápolás, a hagyományőrzés, a hitre való nevelés mindenkor egymástól elválaszthatatlan egységet alkotott az itt élő magyar közösség(ek)ben.


Az udvarszállási gyerekek táncprodukciója a XXVIII. dél-bánáti szemlén 2017-ben

Szándékosan jegyezzük most ily aprólékosan a régi dátumokat, eseményeket, az egyesületek és vezetőik patinás céljait. Egyúttal bizakodással is, hogy — midőn egyszer újra visszakapjuk régi életünket — e tények ismeretében talán könnyebben rátalálhatunk mindazon értékeinkre, amelyek rendszeres és elmaradhatatlan igazodási pontjaink, markáns találkozási alkalmaink voltak. Hogy aztán újra azok lehessenek. Ráadásul élőben!

— Korábban sosem voltam borúlátó. Mindig igyekeztem, még a legcudarabb ítéletidő tombolása idején is, magam elé képzelni a felhők mögött és felett(ünk) szüntelenül ragyogó kék eget, az éltető napsugarakat. Bevallom, újabban ez egyre nehezebben sikerül — érkezett kérdésemre Gizella válasza. Kikelet havának második péntekén.

Ja, igen. Az inboxomba. Mert ugyan hetekkel korábban a Karas folyó bal partján keresendő településen is tettem egy rövid vizitációt, a helyi magyar kultúrélet egyik fontos húzómotorját, jelen (fő)állásban újdonsült kismamát már egy ideje elszólította szülőfalujából a Sors. A szíve természetesen őt is hazahúzza, meg aztán Vojlovitz sincs éppen a világ túlsó végén. No, de azt, hogy mi marad meg mindabból, amit leány és fiú pajtásaival meg persze a rájuk bízott gyermekek hozzátartozóival együtt közösen felépítgettek, annak csak a Mindenható a megmondhatója!   

— Ez az időszak lett volna az, amikor kezdeni lehetett volna velük valamit — egy-egy gyerek most már kamasz, de van soraikban egyetemista is. Alapokat rakni, melyekre bármikor rá lehet helyezni kisebb-nagyobb „téglákat”. Éppen elkezdtük a munkát, amikor hirtelen minden lefagyott, minden fejtetőre állt. Innen kell majd egyszer elmoccannunk. Innen kell majd egyszer továbblépnünk. Reméljük, mielőbb.

Fényképezte: Martinek Imre

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..