Időszámításunk előtt 2000-ből származó ékírásokból tudjuk, hogy a sumérok a mai Irak területén már termesztették a kakukkfüvet. A legenda szerint a kakukkfű más illatos füvekkel együtt Szűz Mária ágyául szolgált, valószínűleg ezért nevezik az anyaság virágának. A Bika jegyében születettek növénye, akiknek a leggyengébb pontjuk a torok, számukra a leghatásosabb toroköblögető szer a kakukkfű alkoholos kivonata.

Ez a kis, halványlila, ajakos virágú, apró, illatos levelű fűszer- és gyógynövény azért kapta a kakukkmadárról a nevét, mert főként tavasszal, a kakukk megérkezésekor nyílik. A magyar írásbeliségben a kakukkfű szó története igen régi időkre nyúlik vissza, már az 1395-ben megjelent Besztercei szójegyzékben is szerepel. A római katonák kakukkfüves fürdőt vettek, hogy fokozzák erejüket és merészségüket. A középkorban is a bátorsággal hozták összefüggésbe. Európa hölgyei a kakukkfüvet hímezték kóborló lovagjaik kendőjébe. Nagy Károly (742—814) kapituláréiban elrendelte, hogy a kolostorok és kastélyok kertjeiben ültessenek jó illatú füveket — köztük kakukkfüvet.

A XII. században lepra, tetvesség és bénulás esetére javasolták. „Akin rühek, vagyis kis ótvarok vannak, az törjön össze kakukkfüvet friss zsírral, kenje ezzel, és visszanyeri egészségét. És az, akinek az agya beteg és mintha üres lenne, az törje porrá a kakukkfüvet, és ezt a port keverje össze zsemleliszttel vízben, csináljon ebből tortácskákat, és egye ezeket gyakran, ettől az agya jobban lesz.” Később a járványok alatt fertőzésgátló szerként alkalmazták.

„Májustól kezdve egész nyáron át virágzik. Nem kíván se igen kövér, se igen ganajos földet, hanem Nap-fényt. Mentül gyakrabban által ültetik, annál jobb. Kakuk fű az étkekben, mind hús, s mind halhoz, az együgyű embereknél szintén annyit ér, mint a petrezselyem, mert a gyomorban igen segíti az emésztést. Kakuk füvet ha eczetben és mézben megfőzik s úgy isszák, igen használ azoknak akik vért pöknek. Ha füstöt csinálnak belőle, nem marad meg se kígyó, se más efféle állat ottan, s a bolhákat is elűzi. Ha borban megfőzik s isszák, az asszonyoknak közönséges nyavalyájokat megindítja. Az követ és vizeletet megindíttya. A gyomor korogást csudálatos képen megcsillapítja. A belső sebeket és sérüléseket meggyógyítja. Tüdőjét, máját, lépét embernek gyógyítja. Ha hat, vagy hét napra a kakuk fűvet borba tészik, eczet lészen belőle. Az aludt vért eloszlatja eczetbe ha reá kötik. Ha mézzel elegyítik és aprádonként elnyelik, megtisztítja az embernek a mellyét és tüdőnek a sűrű nyálát kivetésre sarkalja. A méheknek igen nagy táplálására vagyon és ezért szeretik” (Lippay János: Posoni kert, 1667). 

Fertőtlenítő és tartósító tulajdonságait már az egyiptomiak is jól ismerték, és a balzsamozásban használták. A középkorban a Szent gyógyfüvek varázslatában az első helyen említették, és 1600-tól megjelenik egy receptben is, mely „lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a tündéreket”. Kárpátalján ma is használatos igízőfü, igézőfű neve.

Bíborvörös virágzata a levelek hónaljában ül, nagyon szeretik a méhek, értékes mézet ad. Egyike a legmegbízhatóbb orvosságoknak a szamárköhögés gyógyításában. Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál is kitűnő háziszer a teája. Használatos a légzőszervek megbetegedéseinél, timol hatóanyaga folytán pedig bedörzsölő, belélegző, égett sebfájdalmat enyhítő és nyugtató szer. Gyomorerősítő is, elősegíti a zsírok lebontását, valamint igen jó másnaposságra. Konyhai fűszerként sűrű hús- és egyéb levesekhez, pácokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz adjuk. Vadhúsok, halak, baromfisültek, kagylóételek kitűnő ízesítője.

Diószegi Sámuel Orvosi fűvészkönyvében (1812) olvashatjuk: „Mind a Kakuk, mind a kerti Gémutka kellemetes illatú, fűszerszámos ízű, inakat ébresztő, vér hígító, gőzöltető erejű becses orvosi szerek, és mind azokban a betegségekben theájok hasznos, meljek az érzőinak elgyengüléséből származnak, vagy azzal összekötve vagynak, minéműek a szédülés, a boritaltól való főfájás, álmosság, szélütés, görts, nyelv elesése etc. Külsőképpen is oszlató és ínerősítő kötözéseket belőlük tsinálni igen jó.”

Petra Neumayer a Természetes antibiotikumok című művében írja a kakukkfűről: „Illóolaj-tartalma jótékony hatást fejt ki a légcsövekre hörghurut, szamárköhögés és asztmás panaszok esetén. A kakukkfűolaj belégzéssel a tüdőhólyagocskákba kerül, és így közvetlenül a betegség helyén hat. Oldja a hörgők görcsét, feloldja a váladékot és felszaggatja a köhögést. A kakukkfüvet a népi gyógyászatban tea formájában a légutak görcseinek oldására alkalmazzák, de a gyomor- és bélpanaszokra való teákban is megtalálható. Enyhíti a puffadást és elősegíti az emésztést. Ezért zsíros, nehezen emészthető ételek fűszerezésére is alkalmas. Enyhe bódító és gyulladáscsökkentő hatása is ismeretes, éppen ezért borogatásokhoz és fájdalomcsillapító kenőcsökhöz is használják. A középkori füveskönyvek szerint általános erősítőszerként is alkalmazható, ezenkívül havivérzéssel kapcsolatos problémákra, mindenféle parazitára, fejfájásra, reumás fájdalmakra, valamint torok- és gégegyulladásánál is hatásos. Ezen alkalmazási formák gyógyító hatását a több száz éves népi gyógyászat tapasztalatai bebizonyították, és manapság ezek közül sokat a modern gyógynövénykutatás is alátámasztott.”

Felhasználása

Kakukkfűtea: Egy teáskanálnyi szárított és aprított kakukkfűre öntsünk ¼ liter forró, de nem lobogó vizet. A teát 15 percig hagyjuk állni, lefedve. Ha nem fednénk le, az értékes illóolajok elpárolognának, de így a fedőn lecsapódnak, és visszacsepegnek a teába. Köhögés, hörghurut vagy szamárköhögés esetén napi 1—5 csészével fogyasszunk el belőle. Egy kis mézzel édesíthetjük.

Tea szamárköhögésre vagy görcsös köhögésre: 40 g kakukkfű, 20 g harmatfű, 20 g lándzsásútifű-levél, 10 g ökörfarkkóró-virág, 10 g ánizsszem. A fent leírtak alapján készítsünk belőle teát. A keverék csillapítja a hörgők görcsét, antibakteriális hatású, és enyhíti az asztmás panaszokat.

Kakukkfüves reumafürdő: Készítsünk 100 g kakukkfűből és 1 liter forró vízből teát. A leszűrt folyadékot adjuk hozzá a fürdővízhez. Jótékony hatású reuma, bronchitis, ideggyengeség és bőrbajok esetén.

Kakukkfűszörp: 25 g kakukkfüvet 50 g vízzel leforrázunk, és 20 percnyi állás után leszűrjük. A szüredékhez 100 g cukrot adunk, és szirup sűrűségűre főzzük.

A Magyar gyógyszerkönyvben szereplő hivatalos melltea, az összetett kakukkfűtea (Species thymi composita) receptje: Összekeverünk 10 g ökörfarkkóró-virágot és 20-20 g kakukkfűherbát, zilizlevelet, zilizgyökeret, bodzavirágot, édesgyökeret, kankalingyökeret. Egy tetézett evőkanálnyi teakeveréket egy csésze forró vízzel leöntünk, fél óráig hűlni hagyjuk, közben időnként kevergetjük, leszűrjük. Naponta három csészényit fogyaszthatunk belőle. Mézzel édesíthető.

Az ókor óta a szegények antibiotikuma volt, nem ismertek más védelmet, mint az illatos növényeket. A miazmákat elűzendő a lehető legtöbbet fogyasztották a kakukkfüvet is, bedörzsölték vele a testüket, füstöltek stb. Kár, hogy a ma embere csak húsfűszerként él vele.

Váljék egészségünkre!