Szerbiában főleg a labdajátékok kapnak figyelmet, a többi sportág általában a labdarúgás, a kosár–, a kézi–, a röp– és a vízilabda mögött a háttérbe szorul. Pedig nemcsak a fent említett sportágakban vannak kimagasló tehetségeink, hanem azokban is, amelyekre kevesebb rivaldafény jut. Ilyen például a súlyemelés, melyben Szerbia egészen a lengyelországi Ciechanówban megtartott ifjúsági Európa-bajnokságig nem szerzett érmet.
A fővárostól, Varsótól északra található városkában azonban Kajdocsi Tamás, a Spartacus súlyemelője egy ezüst– és két bronzérmet nyert a +94 kg-osok mezőnyében.
Tamás szakításban 155 kg-mal a dobogó második fokára állhatott, 185 kg-os lökéssel és 340 kg-os összteljesítménnyel pedig a harmadik helyet szerezte meg. Mindhárom eredmény országos csúcs is egyben.
A végső győzelmet az örmény Szimon Martiroszjan szerezte meg, világcsúcsot jelentő, 397 kg-os összteljesítménnyel, a második helyen az orosz Jurij Akmedianov végzett 341 kg-mal, Tamás pedig mindössze egyetlen kilogrammal szorult az orosz mögé.
Tamás édesapja, Zoltán is foglalkozott súlyemeléssel, többszörös serdülő, ifjúsági és felnőtt bajnok, 2012 óta a Spartacus Súlyemelőklub elnöki tisztét látja el, bátyja, Tivadar pedig jelenleg is aktív versenyző, aki saját súlycsoportjában többszörös tartományi és országos bajnok.
— Édesapám látott egy testépítő bemutatót, megtetszett neki, és úgy gondolta, hogy ő is testépítéssel szeretne foglalkozni. Akkortájt azonban csak egy edzőterem létezett a városban, ez pedig a súlyemelőklubban volt. Lement oda, és elmondta, hogy testépítő szeretne lenni. Azt tanácsolták neki, hogy előtte foglalkozzon valami más sportággal, ezért elkezdte a súlyemelést, és meg is maradt nála. Néhány versenyre bennünket is elvitt. Elsőként a bátyám, Tivadar kezdett súlyt emelni, majd én is belekóstoltam. Ekkor másodikos általános iskolás voltam, még túl fiatal a versenyekhez, és edzésekre sem jártam rendszeresen. Amikor közölték velem, hogy mehetek versenyre, akkor intenzívebben elkezdtem edzeni, ennek már hét éve — mondta Tamás.
Korábban vízilabdázott és birkózott is, végül a súlyemelésnél maradt, s az eredményei döntése helyességét igazolják.
Első versenyén, a tizenhét éven aluliak tartományi bajnokságán ezüstérmet szerzett, ami lendületet adott neki. 2009-ben igazolta le a klub, egy évvel később pedig már országos bajnoki címet nyert a fiatalok között.
— A juniorok mezőnyében a testvérem mögött második lettem az országoson, majd később első, sőt még a juniorok 105 kg-os mezőnyében tartott rekordjait is megdöntöttem. Az igazat megvallva egyéni országos bajnoki címeimet eddig még egyszer sem számoltam össze. A tizenhét éven aluliak mezőnyében háromszor voltam első, a junioroknál kétszer és a felnőtteknél egyszer, tavaly a 105 kg-os kategóriában — mondja Tamás.
Tavaly már kipróbálta magát a nemzetközi porondon: a világbajnokságon a 9., a kontinensviadalon pedig épphogy lemaradva a dobogóról a 4. helyen végzett. Az idén pedig megszületett a megérdemelt érem.
— Az Európa-bajnokság előtt a célom a bronzérem megszerzése volt. A nálam tíz kilóval nehezebb orosz versenyzőnél szakításban 4 kg-mal többet értem el, ő viszont lökésben előzött meg 5 kg-mal, így összesítettben egyetlen kilóval végzett előttem. Nagy taktikai harc volt ez, melyből ő került ki győztesen. Nem vagyok csalódott, hiszen érmet hoztam haza. Az örmény Martiroszjan 397 kg-os teljesítménnyel szerezte meg az aranyérmet. Én 155 kg-on zártam a szakítást, ő pedig első fogására már 160 kg-ot kért, és teljesített is. Az Eb előtt a legnagyobb favoritnak számított, a tavalyi kontinenstornán is mindent megnyert. Lökésben ugyan nem, de szakításban és összesítettben is világcsúcsot ért el ezen az Eb-n — mondta.
Tamás az Eb előtt néhány héttel megbetegedett, egy napig egyáltalán nem, néhány napig pedig csökkentett intenzitással edzett, de ez sem gátolta meg abban, hogy Lengyelországból éremmel térjen haza.
Az Eb-re való felkészülést nagyban segítették az idei, hazai porondon megtartott versenyek: a tizenhét éven aluliak tartományi bajnoksága, a vajdasági juniormegmérettetések és az országos felnőttcsapat-bajnokság első fordulója. A válogatott és egyben a Spartacus edzője, Stipan Vert is elkísérte Lengyelországba Tamást. A kiváló szakember figyelte az ellenfeleket, számolgatott, hányadik kísérletre mekkora súlyt kell megmozgatni, és biztatta versenyzőjét, hogy minden rendben lesz. Az Ivan Sarić Műszaki Középiskola másodikos tanulójában rejlő lehetőségeket a Szerbiai Olimpiai Bizottság is felismerte, támogatja a sportolót, a lengyelországi út költségét is fedezte. Emellett Szabadka városától, valamint a tartományi ifjúsági és sporttitkárságtól is ösztöndíjat kap, a város negyedik, a tartomány pedig harmadik éve támogatja pályafutását. A következő cél a kínai ifjúsági olimpia és az oroszországi kazani világbajnokság.
— A kvalifikációs eredményektől függ, hogy eljutok-e Kínába, vagy sem. A tavalyi világbajnokságon elért kilencedik helyemmel és a mostani bronzzal is szereztem kvalifikációs pontokat, meglátjuk, ez elég lesz-e az induláshoz. Mindenesetre én úgy készülök, hogy utazom, úgyhogy kedvező válasz esetén már fel leszek készülve. Ami a kazani, húsz éven aluliak számára rendezendő vb-t illeti, a mezőny minden bizonnyal sokkal erősebb lesz, mint a mostani Eb-n. Még nem lehet tudni, ki milyen eredménnyel érkezik Oroszországba. Érmet nem várok, de nagyon boldog lennék, ha összejönne. Megpróbálom szakításban és lökésben is megdönteni az országos csúcsomat, s meglátjuk, ez mire lesz elég. A távlati céljaim között pedig a nyári olimpia szerepel. Ha Rióba még nem is, a 2020. évi olimpiára már mindenképp szeretnék kijutni — ecseteli terveit.
Az Eb után csak egy néhány napos pihenőt engedélyez magának, többet nem lehet, hiszen következnek a hazai versenyek. Ideje nagy részét ezekben a napokban a különféle fogadások, médiaszereplések töltik ki. És még mindig érkeznek a gratulációk a barátoktól, ismerősöktől, sportkedvelőktől. A város illetékesei már fogadták Eb-bronzérmesünket. Vjekoslav Ostrogonac, a Városi Tanács sporttal megbízott tagja pedig már a hazaérkezés másnapján ellátogatott a Spartacus klubba, és gratulált Tamásnak.
Idejét nem könnyű beosztania, hiszen az edzések mellett az iskolában is teljesítenie kell. Eddig mindig sikerült megtalálnia a kettő közötti egyensúlyt, jutott idő edzésre is, tanulásra is. Ennyi elfoglaltsággal hobbira kevés idő marad. Télen legszívesebben korcsolyázik, nyáron pedig bátyjával előveszi a horgászbotot, és valamelyik közeli vízparton kapcsolódik ki a mindennapok forgatagából.
