Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar.

Így kezdődik a kisgyermekek körében népszerű, aranyos kis mese, melynek színpadra állításába ezúttal tizenhét szereplőt kellett beiktatnia a foglalkozásvezető Fekete Edit óvónőnek, hiszen ennyien vettek részt a jubiláló Bábtáborban. Köztük Sindeles Dotti, Klebecskó Sára és Borsos Zara.

Tulipánból paprika, paprikából Jancsika…

— Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kis király, kis királyból tulipán — szavalta Dotti a kedd délután tanult kis versikét, és közben mutatta az ehhez készült trükkös, hajtogatással képet váltó kis kifestőt. Négy napon át készítették a Bábtábor résztvevői a kellékeket a táborzáró bemutatójára. Hétfőn vécépapír-gurigából virágok lettek az ügyes kezek nyomán, miután befestették, csillámporral díszítették — mesélték.

— Körjátékokat is játszottunk, azokat nagyon szeretem, akárcsak az oviban a tornát — mesélte Sára, akinek nagyon sok ismerőse szintén ott volt a táborban. — Egon, Márk, Luca, Lúcia, Renáta, Brigi — sorolta. — Álmomban sokszor fellépek, színésznő szeretnék lenni, meg ha nagy leszek, doktor néni, de nem a gyerekeket fogom gyógyítani, hanem az állatokat.

A kislányok közül Zara a legidősebb, ő szeptemberben már iskolás lesz, elbúcsúzott az ovitól. Örömmel mondta el a kis búcsúversét:

— Együtt voltunk óvodások, kicsik-nagyok, jóbarátok. De ahogy teltek az évek, kinőttük az ovis széket. Vár bennünket a tanulás, leckeírás, olvasás. Elhagyjuk az óvodát, becsukjuk a kapuját. Itt maradnak a játékok, viszontlátásra barátok! Visszajárunk majd hozzátok! — s hozzátette, várja az iskolakezdést, mert szeret tanulni, verseket nagyon, azért is élvezi a Bábtábort.

Fekete Edit, a Bábtábor foglalkozásvezetője

Az egész heti kánikula megnehezítette a foglalkozásvezető dolgát, hiszen a nagy melegben a gyerekek hamarabb elfáradtak, kevesebb a türelmük, ennek ellenére szépen lehetett velük dolgozni — hangsúlyozta Fekete Edit.

— A legfiatalabb résztvevő négy év fél éves, a legidősebbek az ősszel iskolába indulnak. Két kisfiú van köztünk, a bábtáborozók többsége kislány. Számomra nem nehéz a velük való közös munka, hiszen húsz éve dolgozom óvónőként, és az utóbbi nyolc évben vegyes korosztályú csoportjaim vannak. A Bábtábort második alkalommal vezetem, tavalyelőtt is én foglalkoztam a gyerekekkel. Az előadásba gyermekjátékokat is beépítettem, gyerekdalokkal, zenével, tánccal színesítettem a mese szövegét, így mindannyian megmutathatják, mennyire ügyesek. A gyerekekkel közösen írtuk meg az előadás párbeszédeit, nem az eredeti mesét mondjuk fel, hanem átalakították a saját kis stílusukban, mindenkinek jut egy-két mondat, így a pillangók száma háromról tizenháromra növekedett — teszi hozzá nevetve. Majd komolyra váltva arról is beszélgetünk, hogy az óvónői munkakörnek fontos része ugyan a bábozás, mellyel fakultatívan lehet foglalkozni, ám Topolya község területén nem terjedt el. Míg például Zentán, Kishegyesen működnek bábcsoportok, addig e településen inkább a színjátszást művelik. A szakemberhiány ezen a téren is megmutatkozik, jól jönnének a képzések.

Tancik Dorisz Lizával és Áronnal

Tancik Dorisz egyéves kisfiával, Áronnal Bajsáról érkezett a kedd délutáni foglalkozás végén nagylányáért, aki augusztusban lesz hatéves.

— Liza Topolyára jár óvodába, hiszen Bajsán csak hároméves kortól fogadják a gyerekeket, én pedig dolgozom, így nem volt más választás, mint az itteni bölcsőde, utána meg már marad az itteni ovi. Ott hallottunk erről a táborról, a csoporttársak jöttek, így ő is szeretett volna. A lányom nagyon szeret rajzolni, festeni, imádja a mondókákat, a dalokat. Zeneiskolába is jár, az is Topolyán van, hetente kétszer hordom még ovi után zenedébe, munka mellett ez egy kissé nehéz, ám valahogy mindig sikerül megoldani. A nyári szünet ilyen szempontból könnyebb, szabadok a délutánjaink. Igaz, lekötni őket nehezebb. Szerencsére anyukám, apukám és anyósom is besegít, de hát ők is dolgoznak még mindannyian, így nem érnek rá mindig a kicsikkel lenni, vigyázni rájuk. Az a jó, hogy én csak délelőtt dolgozom, tudatosan kerestem ilyen munkahelyet, ahol csak egy váltásban kell.

Készül a Bábtábor előadása

A három pillangó című előadást a Bábtábor zárónapján, pénteken mutatták be a szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek. A tábor szervezője Topolya Község Művelődési Háza, a programkoordinátorok pedig Sihelnik Ágnes és Crnkovity Edit, az intézmény munkatársai.

— A kreatív munka nagyon fontos a gyermekek számára, az önkifejezés egyik módja. Nemcsak itt a táborban, hanem akár az iskolában, az óvodában és a hétköznapokban is, mert a gyerekek szeretnek játszani, így tudják kifejezni magukat. Az előadás egész héten készült, kézműves-foglalkozások és körjátékok során, apró mozaikokból állt össze a mesejáték — magyarázta Ágnes.

A három pillangó — színpadon a Bábtábor előadása (Huszár Attila felvétele)

Június utolsó hetében a legkisebbekkel foglalkoztak a Bábtábor keretében, július első napjaiban pedig a nagyobbak érkeznek a kisszínész-táborba, ahol Jankovics Andrea vezetésével Az ördög három aranyhajszála című mesét dolgozzák fel.

— A következő tábor a kiskamaszoké, harmincketten jelentkeztek, és mindenkinek jut majd szerep a bemutatóban — mondta Edit. — Vannak rutinos, évről évre visszajáró résztvevőink is. Az a jó, hogy a nagyobbak tudnak és akarnak is segíteni a kisebbeknek, hiszen az elsőstől a nyolcadik osztályos korosztályig fogadjuk a gyerekeket. Tíz évvel ezelőtt a Bábtáborral kezdtük, az első évben nem voltak túl sokan, a következőben viszont elérte a negyven főt a jelentkezők száma, azóta töretlen a népszerűsége, a két korcsoportos, bábozós és színjátszós forma pedig az igényeknek megfelelően alakult ki az évek során.

A Szent Györgytől Márton-napig elnevezésű programsorozat keretében megvalósuló két tábor támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. A rendezvénynek a topolyai tájház ad otthont, akárcsak az augusztusra tervezett félnapos kézműves-foglalkozásoknak.