
A muzslyai Road Flyers Motorosklub tagjai március végén egy kisbusznyi palackozott vizet vittek a nagybecskereki Đorđe Joanović Kórháznak. A legfontosabb életelemünk, a víz, ebben az esetben a csapvíz a Bega menti városban sajnos már 2004 óta nem fogyasztható, az úgynevezett vízgyárból pedig még nem kezdett csörgedezni az iható folyadék.
A kórházba nem csak víz, más is érkezik, nemrégen ugyanis arcvédőket kezdtek gyártani a nagybecskerekiek és a környékbeliek. Azoknak a jótékonykodóknak a körében, akiknek van 3D-nyomtatójuk, országos szintű akció kezdődött, mely onnan indult, hogy egy ilyen nyomtatókat gyártó amerikai cég megjelentetett egy arcvédő modellt.
![]() Juhász Valentin (a szerző felvételei) |
Juhász Valentin, aki muzslyai otthonából járul hozzá a nemes cselekedethez, elmondta, pillanatok alatt beindult az arcvédő fejpánt részének a gyártása. Nagybecskereken és környékén tizenketten csatlakoztak az akcióhoz, és azóta mindennap eljuttatják a kész arcvédőket a kórházba, ott pedig arra az osztályra továbbítják, ahol a leginkább szükséges. A nyersanyag beszerzése eddig még nem okozott gondot, a jótékonykodók sorában pedig ott vannak azok a vállalatok, cégek is, amelyek gondoskodnak az arcvédőhöz az átlátszó fóliáról.
A minap egy fényképet elég sok egyeztetés előzött meg, Ördög Árpádot, a falugondnokot szerettem volna ugyanis „akcióban” megörökíteni. Végül sikerült, a nyolcvankét éves Varga Irén néninek is jó volt a kedve, egy kicsit el is beszélgettünk a fotózás közben.
— Nekem ez a segítség nagyon fontos, enélkül szerintem nem is tudnék élni… Árpád ellát mindennel, aranyat ér ez a fiatalember. Régebben az orvoshoz is elvitt, még Újvidéken is voltunk, mindenben helytáll. A szabályokat betartom, nem megyek ki sehová. Kétnaponta szoktam főzni, de ha így folytatódik, hogy egyre csak gyengülök, akkor arra is gondoltam, hogy házhoz hozatom legalább az ebédet. Az egyetlen gondom, hogy sok pénzt felemésztenek a gyógyszerek, most is ráment a fél nyugdíjam. Tévém nincs, idestova tizenegy éve, hogy tönkrement, odaadtam a rosszvasasnak, és azóta csak a rádiót hallgatom. Van egy jó rádióm, a fiamtól kaptam. A családjaim Magyarországon vannak, ott dolgoznak. A lányom most szeretne nyugdíjba vonulni, mert itt van neki húsz munkaéve, meg ott is ugyanennyi. Hívnak sűrűn, aggódnak értem, pedig biztonságban tudnak, mert idejár a falugondnok, meg a Caritas ápolói is jönnek. Az unokáim is fel-felhívnak, mondják, hogy vigyázzak magamra. Persze én vigyázok is magamra, amennyire csak tudok — mondta Irén néni.
A Maradjunk otthon! felhívás valóban megszívlelendő a mostani időkben. És az sem mellékes, hogy mindenki igyekszik vigyázni az embertársaira. Ennyit mindenki megtehet!
Ördög Árpád és Irén néni
Vízadomány a motorosoktól