Könnyen dumálok így legényfejjel - emlegetnek, hogy szinte csuklok! -, amikor a heti kötelező óráim és a csajozás mellett a legnagyobb gondom az, miként tereljem végig szombatonként a nebulók maroknyi csapatát az országúton, amelynek tagjai a biológiából esedékes pluszpont reményében indul el hajna...
Hanem azt a fűzfán fütyülőjét, hát már megint mit össze nem hordtam hirtelenjében?! Túlszárnyalom azt a magát megnevezni nem kívánó jogászhallgatót is, aki végső elkeseredésében vádiratot terjesztett fel a szövetségi oktatási és sportminisztériumhoz. Azért-e, mert valakijét történetesen kirostálták a kamionsofőrök listájáról egy nemzetközi spedíción, vagy esetleg más fájdalom-múzsa bírta pennáját szólásra, aligha fogjuk megtudni. Mint ahogy azt sem, melyik pozíció betöltésének meghiúsulását fájlalja legjobban egy oktatói-nevelői intézetben, nagyfokú felekezeti diszkriminációra hivatkozva. Azt viszont igen, tüzetesebb grafológiai elemzés nélkül is, hogy a szerző jóindulati vezérmotívumából éppenséggel CSAK az a jó szócska veszett el, amire pedig igen égető szükség van. Lenne. Kiváltképpen ezekben az átmeneti időkben, amikor társadalmunk utolsó erkölcsi pillére is inogni látszik. Sajnálatos tény, hogy megannyi iskolázott fiatal kallódik haszontalanul (volt benne részem, köszönöm!), de az, hogy a még társadalmi tulajdonban levő ,,preduzétyé”-k közül talán az oktatásügy a legfizetőképesebb... no, erre igazán nehéz bármi pozitív gondolatot megszerkeszteni!
Nem füllenthetek: fizetésünk van, a hétvégéink szabadok, őszi, téli, tavaszi és nyári szünetek, kirándulások tarkítják a kalendáriumot. Ez a pedagógus bére a nemritkán szétzilált családokból érkező emberpalánták (utó)neveléséért és esetenként a fél évszázaddal ezelőtti körülményeket, népi hagyományt, folklórt felidéző megtartott órákért. Apáink tenyerest, fülest és körmöst kaptak csintalanságukért a tanítótól, ma pedig a diákokra jellemző inkább a tettlegesség. Oktatóikkal szemben! Rendreutasításért, a vártnál alacsonyabb osztályzatokért... kisebb-nagyobb ,,vétségek11-ért. Egyre gyakrabban előforduló határesetek.
Viszont lehet, hogy éppen egy kibontakozó korszakalkotó eszme fölött törtem ezúttal pálcát. Jobban fontolóra véve, talán nem is lenne bolondság kemény kezű kamionsofőröket állítani a katedrákra! Ha másért nem, hát önvédelemből. Önök gondolkodtak-e már ezen?