Avilai Szent Teréz (1515—1582) tizennyolc éves korában lépett be az avilai Megtestesülés karmelita kolostorba. Mivel a karmelita életet az eredeti szigorában élte, többször súlyosan megbetegedett. Teljes erejével azért küzdött, hogy a szívét „összhangba hozza” Krisztus szívével.
Isten valósága olyan erővel tört rá, hogy gyakran a legnagyobb kín és gyönyörűség egyszerre kerítette hatalmába. Miután engedélyt kapott a pápától és az avilai püspöktől, kolostorépítéshez látott. Első alapítása, az avilai Szent József-monostor 1562-ben nyitotta meg kapuit. Teréz pedig lehúzta a saruját, és nevet változtatott: ettől fogva Jézusról nevezett Teréz volt a neve. Haláláig tizenhét női és tizenöt férfikolostort alapított a sarutlan karmeliták számára. XV. Gergely pápa 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Néri Fülöppel együtt avatta szentté. VI. Pál pápa 1970-ben Sienai Szent Katalinnal együtt egyháztanítóvá avatta.*
Vidékünkön, vagyis a háromba tépett Temesköz innenső oldalán, Kevevára római katolikus közössége ünnepli ezen a napon temploma védőszentjének búcsúját. Illetve nemcsak azt, de egyben a kisváros szórványmagyarsága nyelvi önazonosság-tudatának megtartásában és erősítésében idestova már két kőkemény évtizeden át nélkülözhetetlen munkát végző, helyi Keve Magyar Művelődési Egyesület születésnapját is.
Örömükben pedig mi is osztozunk. Tisztelettel és köszönettel.
*forrás: Rózsadombi imádságoskönyv (342. oldal); Budapest, 2019.
Fényképezte: Martinek Imre
