Borromeo Szent Károly (1538. október 2., Arona, Olaszország — 1584. november 3., Milánó, Olaszország) olasz bíborost, a hitoktatás és az elsőáldozók védszentjét 1610-ben avatta szentté V. Pál pápa.

Az egyházi krónikák az 1545 és 1563 között megejtett tridenti zsinat határozatainak első végrehajtójaként, a katolikus egyház egyik nagy reformátoraként is méltán emlegetik. Újító kezdeményezései között ugyanis a liturgia, a vagyonkezelés, a papság képzése, a jótékonyság ellenőrzése és az anyakönyvek megreformálása egyformán szerepelt, megannyi személyes érdeket sértve ezáltal. A gondjaira bízott egyházmegyét pedig kivételes gyakorisággal látogatta, hogy személyesen győződjön meg a reformok alkalmazásáról, a vallásos élet megtisztításáról.

Feljegyezték róla, hogy az 1567. évi pestisjárvány idején, amikor a város valamennyi vezetője elmenekült Milánóból, Borromeo Károly a helyén maradt, és ápolta a betegeket. Részben a saját javaival, részben a gazdagok adományainak célba juttatásával is segítve őket, továbbá ruhát, élelmiszert, gyógyszert osztva szét a rászorulók között, menhelyeket és ideiglenes ambulanciákat is állíttatva föl számukra e járvány tetőpontján. Helytállása miatt az 1567. évi járványt később Szent Károly pestisének nevezték el.

Borromeo Károly minden vagyonát a szegényekre költötte, felszámolva a templomokban, kolostorokban és szerzetesrendekben elburjánzott visszaéléseket. Ez a munka viszont felőrölte életerejét, és amikor ezt még kemény böjttel meg vezekléssel tetézte, szervezete teljesen felmondta a szolgálatot. Negyvenhat évesen halt meg.

November 4-ei ünnepnapja 1613-ban kapott hivatalosan helyet az örök emlékezet kalendáriumában.

Idehaza, vagyis Vajdaságban Bácstóváros (Tovariševo), Nagykárolyfalva (Banatski Karlovac) és Pancsova templomai őrzik emlékét.

A jegyzethez válogatott, Borromeo Szent Károlyt ábrázoló oltárképek fotóit a szerző 2011-ben készítette. Pancsován.

Külső hivatkozások: a Hírvivő katolikus hetilap 2011. november 13-ai száma (4. oldal)