„A tavaszi sugár aranyburokba fogta / a zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető / selyemgubóiból zománcos fényü pompa, / ezer szelíd szirom lepkéje tört elő”*

A főszerepben a dallamokkal felruházott költészet, valamint e művészeti ág elhivatott művelői/tolmácsolói, a Musica da Vinci kamarakórus voltak. Karnagyuk, Rigó Éva (1946) tanárnő vezényletével. Időgép: a kamarakórus megalakulásuknak lassacskán másfél évtizeddel ezelőtti (2011-ben) apropóját egy, az olaszországi Vinciben rendezendő kórusfesztivál hozta. S lévén a karnagy asszonynak eleve kedvence volt (és maradt!) a nagy polihisztor, Leonardo da Vinci, a kínálkozó lehetőséghez végül — alig néhány hónap leforgása alatt — kórusnyi énekelni szerető és tudó ember válaszolt. A végsőkig szerény, de ízig-vérig határozott és céltudatos habitusú pedagógus hívó szavára.

Minderről néhány évvel ezelőtt a SZOLJON, vagyis a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportál is beszámolt.  Betekintést nyújtva a kamarakórus rendkívül gazdag szakmai CV-jébe is. A formáció ugyanis számos magyarországi és külföldi helyszínen lépett már fel, maga a tagság pedig mindmáig az ország más-más városaiból érkezik. Beleértve a reguláris próbákat is (általában kéthavonta és budapesti helyszínnel)! Mégpedig echte saját költségen. A KÓTA, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége minősítőin a vegyes kar „arany fokozat — dicsérettel” oklevelet kapott, a női kart „ezüst fokozattal” díjazták… 2020-ban a magyar kultúra napján Rigó Éva karnagy munkásságát a Szolnokért Emlékérem arany fokozatával ismerte el Szolnok közgyűlése.

A legutóbbi budapest-belvárosi fellépése alkalmával, kikelet havának nyitányában, a kamarakórus egy híján húsz szerzeményt adott elő. Kodály Zoltán, Tóth Árpád, Bárdos Lajos, Petrovics Emil, Vörösmarty Mihály… énekhangra, illetve énekhangra és hangszerre íródott, valamint a későbbi idők során megzenésített alkotásaiból.

Tavaszköszöntő művek kavalkádja volt ez a kórusirodalom teljes palettájáról. A reneszánsztól napjainkig. Teljessé téve mindezt egy tematikus múltvallatással, melynek főhőse gróf bobdai Gyertyánffy Berta (Tolvád, 1819. március 13. — Nagyszentmiklós, 1882. december 22.) magyar festő- és zongoraművész, Wittelsbach Erzsébet (Sisi) magyar királyné palotahölgye. Végül a kamarakórus hölgyei és urai magát a publikumot is megénekeltették. Játszott a szél. Az a bizonyos vizet árasztó. Tavaszi.

„Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet / kitágul… rezg, s ha kinyúlik a kéz, / a Nap arany almáját a tenyeredben érzed…”*

*Részletek Tóth Árpád A tavaszi sugár /1918/ című verséből.

Fotóink a helyszínen készültek.