Invokáció: „Isten hallja minden imád, még a szíved suttogását is!”

Történt mindez helyszínileg a Budai Református Gyülekezet berkeiben.  Csobolya József, a Magyar Állami Operaház tenorjának előadásában, valamint a Tabulatúra régizene-együttes zenei közreműködésével.

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” — olvashatjuk a Szent Máté apostol szerinti evangéliumban (Mt 7,7). S bár kérni, amióta világ a világ, sohasem volt egyszerű és kényelmes dolog, a beregszászi származású művész úr mégis gyakran kényszerült megtenni. Másokért közbenjárva, mindeközben a megfogalmazott és papírra vetett, majd az illetékesek felé e-mailben megküldött segélykéréseinek kedvező elbírálásában is bizakodván. A másokért fogalmon ebben az esetben a Kárpát-hazában élő magyarság értendő, hiszen az általa szenvedélyesen végzett személyes történelmi és kultúrtörténeti, antropológiai… tematikai kutatások, a vonatkozó helyszínek személyes felkeresésével, végül az így megkapott eredményekkel mindnyájunk szellemi és önazonosság-tudatát is erősíteni kívánja.

Erről szólt a „kemény” egy órába sűrített tematikus, a barangolás megannyi anyajegyét magán viselő előadása is, Zrínyi Ilona életének, harcainak különleges mozzanatait mutatva be általa az érdeklődőknek. Végigjárva Európa legbátrabb asszonyának, II. Rákóczi Ferenc édesanyjának életútját. A kárpátaljai Munkács várától, melynek hajdani ostroma idején nemcsak diplomáciai érzékét, de bátor, hősies magatartását is megmutatta, a kis-ázsiai Nikomédiáig. Gazdag és hiteles fénykép-dokumentációval támasztva alá az útközben látottakat, hallottakat, megtapasztaltakat. Reménykedve továbbá, hogy belátható időn belül a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyház altemplomában végső nyugalomra helyezett nagyasszony földi maradványait is lehetősége lészen megtekinteni. A hűségből, tiszteletből és ragaszkodásból táplálkozó személyes vállalkozásának eszmei üzenetét pedig az utánunk jövő generációkkal is megosztani. 

S mielőtt elbúcsúztunk volna egy időre egymástól, a budai-vízivárosi reformátusok gyülekezeti nagytermében felállított kivetítőn a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc diaképe jelent meg. Teljessé téve azt egy korokon és (ország)határokon túlmutató intelemmel:

„Üzenem a jövőbeli gyermek nemzedéknek Magyarországon, hogy tiszteljék hazájukat és becsüljék, hogy ezen a földön élhetnek. Őrizzétek meg értékeit és emlékeit! Beszéljetek róla úgy, mintha kincs lenne!”

Fotóink a helyszínen készültek.