home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Játékos nyelvtanulás
Martinek Imre
2017.04.17.
LXXII. évf. 15. szám
Játékos nyelvtanulás

Rendhagyó szerbnyelv-ismereti órát mutattak be március végén a torontálvásárhelyi általános iskola negyedik osztályos, magyar tannyelvű diákjai. A félórás produkcióra a falu József Attila Művelődési Otthonának színháztermében került sor.

Az esemény szerves része volt az antalfalvi község általános iskoláinak diákszínjátszó csoportjait megszólító szemlének, melynek keretében szakzsűri véleményezte a látottakat. A nyelvi felzárkóztatási projektum előzményeiről, megvalósításának mozzanatairól, valamint a tervekről Hlebec Irén tanítónőt, a torontálvásárhelyi diákok felkészítő pedagógusát kérdeztük.

— Az elmúlt esztendőben alkalmam volt részt venni egy szakmai továbbképzésen, melynek ötletei és műhelytitkai révén a szervezők azokat a vajdasági magyar közösségekben élő gyermekeket tervezték felzárkóztatni, akik — különféle okok miatt — nem beszélik tökéletesen a szerb nyelvet. Az évek során nemegyszer személyesen is megtapasztalhattam, mekkora hátrány (lehet) az államnyelv nem adekvát ismerete. Így miután — új munkahelyi beosztásba kerülve — magam is oktatni kezdtem a szerbet mint környezetnyelvet, úgy éreztem, idehaza is lépnem kell a meglévő hiányosságok gyakorlati kiküszöbölése érdekében.

Mint megtudtuk, a torontálvásárhelyi gyermekszínészek legifjabb nemzedéke megmártózott már egynéhányszor ezekben az interkommunikációs vizekben. Sajátos és üde színfoltként például két esztendőn át az iskola nőnapi műsorának palettáját gazdagította, valamint a(z) karácsonyi/újévi alkalmi produkciója is pozitív és biztató visszhangra lelt. A fentebb megnevezett községi diákszínjátszói szemlén bemutatott darabbal egy ikerpár születésnapja, pontosabban a főszereplők számára legkedvesebb játékok születésének a napja körüli készülődést mutatta be Antal Ferenc tanító bácsi osztályának huszonhárom fős „legénysége”.

— Hihetetlen és lenyűgöző lelkesedéssel, egy emberként dolgozott az egész osztály — folytatta az összegzést Irén tanítónő. — Külön köszönettel tartozom a háttéri logisztikát felvállaló kollégáknak és a gyermekek szüleinek. Ők válogatták ugyanis a zenét, készítették el a díszletet, a kellékeket... Nélkülük aligha boldogultunk volna, miképpen önmagában csupán egy fecskemadár sem tud(na) soha nyarat csinálni! A munka menete a rendelkezésünkre álló (tan- és kézi)könyvben szereplő rövid színdarabok szövegének közös felolvasásával, majd az elhangzottak értelmezésével indult. A gyerekek felelősségteljes hozzáállását végül a szakzsűri is nyilvánosan értékelte, illetve dicséretben részesítette. Ez mindnyájunk számára nagyon fontos. Annál is inkább, mert az úgynevezett alapozáson a gyerekek közül nagyon sokan nem voltak hajlandóak megszólalni szerbül, viszont néhány hónap múlva már a nagyközönség jelenléte sem tudta őket összezavarni. Véleményem szerint az ilyen típusú nyelvtanítási munkamódszernek nemcsak a tömbmagyarságban, de a nyelvileg még többé-kevésbé homogén szórványtelepülések diákjai körében is van létjogosultsága. Családjaink sajnos egyre inkább átesnek a ló túloldalára, holott léteznek „átjárók”. Vagyis nem feltétlenül szükséges szerb tagozatra íratni a gyereket ahhoz, hogy kellőképpen el tudja sajátítani a szerb nyelvet. Szerintem hozzáállás kérdése az egész. A játékok általi tanítás és tanulás mind az idegen nyelvek, mind a környezetnyelv ismeretének esetében nyerő formula.


A szerző felvételei

Irén tanító néni a magyart is oktatja környezetnyelvként a torontálvásárhelyi tanintézményben. A szerb tagozatra íratott alsósok körében ez év februárjának első napjaitól datálva, egy többfordulós mesepályázat kihívásaira és próbatételeire válaszolgatva pallérozzák a diákok magyarnyelv-tudását.

— A február 5-én kezdődött, egyébként a péterrévei Samu Mihály Általános Iskola pedagógusai által meghirdetett Egyszer volt, hol nem volt... elnevezésű interaktív mesepályázat ugyancsak a világháló által jutott elébünk. Persze kellett hozzá némi rábeszélés és bátorítás is az itteni munkát koordináló kollégák részéről, hiszen az anyanyelvápolósok mégiscsak egy külön „súlycsoport”. Nagy örömömre a gyerekek gyorsan vették az adást, és közös erőbevetéssel dolgoztunk a feladatokon. Több Magyar népmesék rajzfilmet is megnéztünk, majd lefordítottuk a szövegét, emellett keresztrejtvényeket fejtettünk, gyakoroltuk a szövegértést... A harmadik forduló zárópontjaként most épp a kedvenc mesehősbábokat készítjük a mögöttünk maradt néhány hónapban feldolgozott történetek alapján. Feltett szándékom, hogy tájolásra is elvigyem ezeket a negyedikeseket. Nemcsak a községünkön belülre és az észak-bácskai magyarlakta településekre, hanem akár Magyarországra, illetve a romániai Bánságba is. Hogy sor kerül-e ezekre a kirándulásokra, az pályázatfüggő, viszont a gyermekek lelkesedése ezúttal is megadja számomra a kihíváshoz szükséges motivációt. Abban is bízom, hogy iskolánk szerb tannyelvre íratott, de a magyar nyelvtől sem idegenkedő tanulóival is sikerül majd a közeljövőben elkészítenünk egy magyar nyelvű színdarabot. 

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..