Emlékszem, hét évvel ezelőtt, a Muzslyai Újság élőújságának keretében három beszélgetőtársam volt: Kapusi Lídia, Szekeres Zsuzsanna és Liptai Róbert. Mindhárman táncdalénekesként öregbítették falunk hírnevét, nem egy díjat kiérdemelve. Az akkori beszélgetés alkalmával mindhárman azt mondták a nagyközönség előtt, hogy külföldön szeretnének élni. Ez akkor (gondoljanak csak az adott körülményekre, hiszen a bombázásokon, alig néhány hónappal voltunk túl) talán nem is volt olyan feltűnő, engem mégsem hagyott hidegen... Meglepődtem. Hisz olyan szép sikereik voltak a fesztiválokon. A két hölgynek megvalósult az álma. Külföldön élnek családjukkal.
Ez év augusztusában találkoztam a mi Kapusi Lídiánkkal a városi piacon. Rögtön meghívtam stúdióbeszélgetésre. Nagy örömömre rá is állt. Új hazája Görögország. Ott él férjével, Konsztantinusszal és kislányával, Máriával.
* Hogyan jutottál ki Görögországba?
- Nem azért mentem oda, hogy karriert csináljak, hanem úgy hozta a sors, hogy megismerkedtem a férjemmel, s hat év után kinn maradtam. Valójában nyaralni voltunk ott a barátnőmmel és néhány családtaggal. A jövendőbelim egyszerűen odajött hozzám, és azt mondta, meg szeretne ismerkedni velem. Kialakult egy szép kapcsolat közöttünk, leveleztünk, hívtuk egymást telefonon, eljött Muzslyára látogatóba, én is kilátogattam hozzá. Aztán házasság lett a vége...
* Tehát, ami köztetek történt, az ,,szerelem első látásra'...
- Három évig tartottuk a kapcsolatot az említett módon, majd Muzslyán házasságot kötöttünk, tavaly márciusban pedig Larisszában is megesküdtünk a templomban. És utána megszületett Mária... most volt egyéves...
* Hol éltek, mivel foglalkoztok?
- Anyósommal és apósommal együtt élünk, a családi házban. Koszta, a férjem építészettel, pontosabban homokművészettel foglalkozik, nehéz elmondani, hogy valójában mi mindent ölel fel a munkája. Mielőtt terhes lettem, a sógoromnál dolgoztam egy boltban, fürdőszobai kellékeket, törülközőket, fehérneműt, függönyt, szőnyeget árultam. Pillanatnyilag a kislányomat nevelem és a házasszonyi teendőket látom el.
* Hogyan fogadta anyukád, a testvéred a hírt, hogy Görögországban szeretnél élni?
- Először viccesnek találták a dolgot, de később belátták, hogy komoly a kapcsolatunk. A család minden tagjával nagyon jó a viszonya a férjemnek, és nekem is ugyanúgy a férjem családtagjaival. Valóban szépen befogadtak Görögországban.
* Anyukád említette nekem egy alkalommal, hogy azért néha gyötört a honvágy...
- A honvágy talán mindig is megmarad. Vagy majd harminc év múlva esetleg megszűnik. De így, három év elteltével mondhatom, hogy igenis van honvágyam. Gyenge pillanataimban a családom tagjai mindent megtettek, hogy enyhítsenek a helyzetemen. Anyu küldte a Muzslyai Újságot, a barátnőimmel levelezek, gyakran halljuk egymást. Az a szerencsém, hogy nem vagyok túl messze, nem olyan ez, mintha Kanadában vagy Ausztráliában élnék.
* Mennyi idő kellett ahhoz, hogy megtanulj görögül?
- Eleinte angolul beszéltünk a férjemmel. Az egyik testvérével is könnyű volt a kommunikálás, mivel ő angoltanárnő. A szüleivel nem tudtam beszélgetni, mert ők csak görögül tudnak. Vettem egy nagyon egyszerű tankönyvet, abból tanultam, továbbá kazettákat kértem, hogy a kiejtést is halljam. Elővettem a szótárt, lefordítottam egy-egy zeneszám szövegét, hogy megértsem, miről szól a dal. Amikor elmentem egy hónapra látogatóba, és csak a görög beszédet hallottam, nagyon sokat megtanultam. Egy idő után mindenkit megkértem, hogy csak görögül beszéljen hozzám. Most már mondhatom, hogy elsajátítottam a nyelvet. Néha rám kérdeznek, hogy ciprusi vagyok-e. Általában azonban rájönnek, hogy máshonnan érkeztem, mert a görögök nem szőkék és kék szeműek.
* Milyenek a görögök mint nemzet?
- Nagyon víg kedélyűek, szeretik a mulatást. Ha másnap nem is lesz mit enniük, akkor is elmennek egy vacsorára vagy mulatságra. Egyik napról a másikra élnek, de a másik napra könnyebben megkeresik a rávalót, mint mi. Nagyon barátságosak, mindenkit könnyen befogadnak. Van olyanra is példa, hogy az apuka a megmondhatója mindennek a családban. Mi egy olyan család vagyunk, hogy mindent megbeszélünk a férjemmel. Így van ez az anyósoméknál is.
* Mi az, ami erre a mi tájunkra nem jellemző, neked viszont Görögországban nagyon tetszik? Azt az előzetes beszélgetésben elmondtad, hogy férjednek például az itteni hús a legfinomabb...
- Amikor itthon vagyunk, ő mindig csak húst enne. A húsleves is sokkal finomabb itt, mondja. Az ízek nagyjából ugyanazok, csakhogy a görögök sokkal több origánót használnak. Amit ők nagyon szeretnek, az a bárányhús. Ugyanúgy készítik a zöldbabot, a bablevest, a padlizsánt, a lencsét, a töltött paprikát, mint mi... Sok tengeri halat fogyasztanak meg különféle kagylókat, ami nagyon egészséges.
* Hiányzik-e a zene, az éneklés?
- A zene nem hiányzik, mert egész nap szól a rádió. Maga az éneklés talán egy kicsit hiányzik, tehát mindaz, amit átéltem régebben: felvételezés, fellépés, közönség... Görögországban nagyon nehéz feljutni a csúcsra. Én anya vagyok, a családom felé fordultam. Az éneklés pedig megmarad egy szép emléknek. Ha egyszer kiderül, hogy a kislányomnak van hallása, és érdekli az ilyesmi, akkor mindenképpen támogatni fogom, és kiállok mellette.
Aki nem tudná, megemlítjük Kapusi Lídia sikereit: Temerinben a táncdalfesztiválon a tini és az ifjúsági kategóriában is megnyerte az első díjat, s voltak második és harmadik helyezései is. Az Újvidéki TV-ben szintén van néhány felvétele, s a vajdasági rádióadók ma is közvetítik a zeneszámait. Esténként templomi énekeket énekelget anya a lányának. Nagyboldogasszony napján a kislány felismerte a templomban a dalokat. Ami a jövőbeni foglalkozását illeti, Lídia elmondta, hogy szeretne egy olyan munkahelyet, ahol csak délelőtt kell dolgozni, hogy minél több időt tölthessen a kislányával. A görög állampolgárság 10 év után kérvényezhető. Neki és családjának minden jót kívánunk!