Itthon a legjobb!

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Itthon a legjobb!

Kettős ősbemutatót tartottak az idén Kavillón. Ferenc Judit Különös ajándék című színműve mellett a közönség megismerhette Czérna Ágnes Tanyaszínház című kötetét, amely a vándortársulat eddigi három évtizedes munkájának a krónikája. A 240 oldalas, fényképekkel gazdagon illusztrált összeállí...

Kettős ősbemutatót tartottak az idén Kavillón. Ferenc Judit Különös ajándék című színműve mellett a közönség megismerhette Czérna Ágnes Tanyaszínház című kötetét, amely a vándortársulat eddigi három évtizedes munkájának a krónikája. A 240 oldalas, fényképekkel gazdagon illusztrált összeállítás a Forum Könyvkiadónál jelent meg a szombathelyi Savaria University Press közreműködésével, amely ezt a monográfiát beiktatta a saját színháztörténeti sorozatába.
Czérna Ágnes, a magyarkanizsai származású, jelenleg Londonban élő fiatal esztéta, színháztörténész a könyv fülszövegében többek között a következőket tartja fontosnak elmondani magáról: ''Budapesten magyar irodalmat hallgattam, majd esztétikáról gondolkodtam, diskuráltam - ELTÉ-sen. Színházelméletet tanultam és írtam. A kortárs táncművészet, majd az Arvisura Színház is magával ragadott. Walesbe magyart tanítani mentem.” A beszélgetést magyarkanizsai otthonában, életének ezzel a lépésével kezdjük, amely, mint kiderült, időben összefonódik a Tanyaszínház könyvének történetével is.
- Amikor befejeztem Pesten a magyar szakot, egy ideig itthon voltam, majd adódott egy különleges lehetőség: Walesben egy húszéves lányt kellett három hónap alatt megtanítanom magyarul. Mivel közben elkezdtem gyűjteni a Tanyaszínházra vonatkozó anyagot, ezzel vágtam neki a világnak. Délelőtt tanítottam, délutánonként pedig írtam. Aztán ismét hazajöttem egy kicsit, majd nekiindultam Londonnak, ahol sok mindennel foglalkoztam, de végül bekerültem a magyar iskolába és már évek óta ott tanítok. Ezt tulajdonképpen kiegészítő oktatásnak nevezhetném, amelynek során a gyerekek például magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, Kodály-féle éneklést, színjátszást, drámajátékot, honismeretet tanulnak. Én két korosztálynak, a 9-11 és 11-14 éveseknek adok elő magyar nyelvet és irodalmat. A diákok folyékonyan beszélnek magyarul, hiszen náluk a magyart származási nyelvként jegyezzük, de a szókincsük egy kicsit szegényesebb, mint az itteni kortársaiké. Nagy felkészülést igényel a részemről, hogy az érdeklődésüknek, illetve a nyelvi szintjüknek megfelelő tananyagot beszerezzem nekik.
* Ebből a munkából Londonban meg lehet élni?
- Nem, ezt missziónak és nagyon fontos feladatnak tartom, ami anyagilag nem rentábilis. Most éppen egy koncertszervező irodában dolgozom, amiből viszont már meg lehet élni. Közben színházzal is foglalkozom, tavaly például egész évben turnéztam egy angol társulattal. Mozgásszínházi darabot mutattunk be, amely a kelet-európai nők migrációjáról szólt és nemcsak a közönség, hanem a szakma is nagyon jól fogadta.
* Mi történt a Tanyaszínházas anyaggal?
- A vázát Walesben összeraktam, mivel az volt a terv, hogy 2002-ben, a 25 éves évfordulóra jelenik meg, de ebből semmi sem lett. Egy kicsit pihentettem a témát, miközben nyaranta megnéztem az újabb előadásokat, fénymásoltam az újságcikkeket. Végül tavaly komolyabban nekiültem, és befejeztem a könyvet. A kész munkához éppen kapóra jött a Forum pályázata, amelyet fiatal szerzők számára írt ki.
* Miért tartod fontosnak ezt a történetet?
- Már sokan megkérdezték tőlem, miért éppen a Tanyaszínházról írtam. Én viszont inkább azon csodálkozom, miért nem írt erről még senki. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos a Tanyaszínház, milyen nagyszerű munkát végez. Nemcsak varázslatos és művészileg magas színvonalú az, amit a tanyások minden évben véghez visznek, hanem emberpróbáló és közösségkovácsoló is. Az eltelt három évtizedet színháztörténeti szempontból próbáltam feldolgozni, igyekezetem minél több adatot, tényt közölni. 1992-ben én is részese voltam az Állatfarm című előadásnak, a KSZV-ről kerültem a társulatba. Ez a nyár sokban befolyásolta a későbbi munkámat, de azt hiszem, mások pályájára is nagy hatással volt a Tanyaszínház. A létezését még Angliában is nagyon különlegesnek találták, mi viszont már megszoktuk, természetesnek tartjuk, hogy évről évre itt vannak. A harmincéves Tanyaszínház nemcsak érdekes színfoltja, hanem meghatározó része is a magyar színháztörténetnek, és szeretném, ha az őt megillető helyre kerülne a magyarországi köztudatban is. Remélem, ehhez hozzásegítenek a tervezett anyaországi könyvbemutatók. Sirató Ildikó, az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztudományi Tárának vezetője, a könyv egyik recenzense, nagyon támogatja ezt a monográfiát.
* Hallhatnánk-e valamit a további terveidről?
- Az oktatást fontos hivatásomnak tartom. Sokaknak talán furcsának tűnik, hogy Londonban tanítok, de a magyar nyelvet ott is éltetni kell, megőrizni, gazdagítani. Ami az írást illeti, most pihenek egy kicsit, de van egy régi elkezdett munkám, amit idővel szeretnék befejezni. Peremszínház-történetnek neveztem el, a vajdasági magyar alternatív színházakról szól. Ez azt jelenti, hogy a színházelméleti munkám továbbra is Vajdasághoz kötődik. Úgy gondolom, ez egyfajta ajándék tőlem, ezzel szeretném viszonozni, meghálálni mindazt, amit a szülőföldemen magamba szívtam. Én ugyanis azt vallom, hogy nagyon sokat kaptam a vajdasági, illetve a magyar kultúrközegtől, tehát én is le akarok tenni valamit az asztalra. Annál inkább, mert még mindig vajdaságinak érzem magam. Londonban az interneten követem az itteni eseményeket, ha hazajövök, ki sem lehet az újságot venni a kezemből.
* Meddig maradsz Londonban?
- Annak idején fél évre mentem ki, de most nem tudnám megmondani, meddig maradok. Hazajönni nem nehéz, csak éppen - képletesen fogalmazva - a hazajövetel útja nincs arannyal kikövezve. Nem egyszerű és egyelőre még komoly buktatói vannak a visszaköltözésnek, de nagyon szeretek itthon, mert - és ezt őszintén mondom - itthon a legjobb.

Címkék: Itthon a legjobb!
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink