- Szalai Attila karikatúrája

Az Európai Uniót megalapozó első, konkrét lépésnek Robert Schuman, Franciaország külügyminiszterének 1950. május 9-én tett javaslatát tekintjük. Ezen a napon Párizsban, egy egész Európát elnyelő harmadik világháború veszélyének fenyegető árnyékában, a sajtó előtt felolvasta azt a nyilatkozatot, melyben felhívta Franciaországot, Németországot és más európai államokat, hogy egyesítsék szén- és acéltermelésüket, ezzel megteremtve az ,,európai szövetség első konkrét alapjait".
Mivel tehát az integrációs folyamat ezzel a nappal vette kezdetét, az EU vezetői 1985-ben, a milánói csúcstalálkozón úgy határoztak, hogy Európa napja május 9-én kerüljön megünneplésre. Minden ország, amely demokratikus úton dönt az Európai Unióhoz való csatlakozásáról, elfogadja annak alapvető, a békét és a szolidaritást hirdető értékeit. Ezek az értékek szabnak irányt a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, mely a környezetvédelemre és a régiókra vonatkozó kérdéseket is szem előtt tartva a polgárok számára megfelelő életminőséget teremt.
Európa integrációja nem egy nap, de nem is néhány évtized alatt fog megvalósulni. Hiányosságokat még nagy számban találhatunk, és nyilvánvaló tökéletlenségekre is van példa. Olyan Európa építése a cél, amely tiszteletben tartja az ott élő valamennyi nép szabadságát és identitását. Európa csak a népeit egyesítve tudja saját kezébe venni sorsa irányítását és csak úgy képes példamutató szerepet játszani a világban.
Itt van-e már Európa? - kérdeztük a héten.
Pálinkás Ferenc szabadkai munkanélküli:
- Nem Európának kell ide jönnie, hanem nekünk kellene felzárkóznunk hozzá. Ehhez azonban még nagyon sok mindent kellene a helyére rakni ebben az országban. Úgy tűnik - legalábbis a hírek erről szólnak -, hogy folyamatban van a bűnbandák felszámolása, a háborús bűnösök közül is többet kiadtunk már a hágai törvényszéknek, viszont a korrupció maggátolása érdekében senki nem tesz semmit. Jogtalanul kótyavetyélik el bizonyos befolyásos személyek a gyárakat, egykor jól működő vállalatokat, ezzel pedig munkások százezreit juttatják koldusbotra. Nincs a kormánynak hatékony szociális programja, mellyel megakadályozhatná, hogy az itt élők többsége a megélhetés peremére jusson. A politikusok csakis a saját személyes érdekeiket nézik, miközben az emberek java részének szinte már kenyérre is alig telik, ők egyre csak a bankszámlájukat gyarapítják. Nincs még itt Európa, és addig nem is lesz, amíg ez az ország nem bizonyítja, hogy megérdemli, hogy Európa része legyen.
Jaramazović Miklós újzsedniki magántermelő:
- Európának csupán földrajzi szempontból van szüksége Szerbiára, mert az országon igen fontos útvonalak haladnak keresztül, amelyre Európának előbb-utóbb szüksége lesz. De Szerbiában nem jut pénz az utak felújítására, mert mindenki lop, aki csak teheti. Ahhoz, hogy Európa számára érdekessé váljon ez az ország, elsősorban a politikát kellene megváltoztatni. Nem irányíthatják az országot korrupt és csaló politikusok, akik igyekeznek mindent alávetni a saját érdekeiknek.
Bosnyák Imre újvidéki közgazdász:
- Európának nincs szüksége egy gazdaságilag instabil államra. Egy ilyen adósságokban úszó ország inkább teher a számára, mintsem partner. Nem vitás, hogy Szerbia gazdasága romokban hever, egyre nő a munkanélküliek száma, új munkahelyek nem létesülnek. Nincs iparunk, egyedül még a kereskedelem tartja magát úgy-ahogy. Igaz, hogy a gazdasági válság következtében nagyon sok országban ütötte fel a fejét a gazdasági hanyatlás, de Szerbiában ez a folyamat már lassan húsz éve tart. Ezt a hátrányt nem lehet rövid időn belül behozni, hiszen nincs iparunk, amely előteremtené a szükséges anyagi javakat az adósságok kiegyenlítésére és az életszínvonal javítására. Kizsákmányolás folyik ebben az országban, és ez semmiképp sem lehet csábító Európa számára.
Gilice Judit szabadkai banktisztviselő:
- Képletesen mondhatnánk akár azt is, hogy a magyarországi választások eredményével némiképp közelebb kerülünk Európához, hiszen Orbán Viktor kormánya - legalábbis az ígéretek szerint - nagyobb figyelmet szentel majd a határon túli magyarokra, így ránk is, vajdaságiakra. Ha a szerb vezetők egy kicsivel is okosabban gondolkodnának, igyekeznének minél kapcsolatot kialakítani a szomszédos államokkal, ugyanakkor biztosítani az itt élő kisebbségek számára az őket megillető jogokat. Ez ugyanis az egyik feltétele az Európához való csatlakozásnak.
Pölhe Aranka palicsi nyugdíjas:
- Majd ha a nyugdíjak és a fizetések akkorák lesznek, mint Európa más országaiban akkor talán elmondhatjuk, hogy közel vagyunk Európához. Egyelőre csak az árak ,,európaiak'', de a jövedelmek nem. Nagy a szegénység, egyre több fiatal költözik el az országból, mert itt egyszerűen nem tud megélni. Ez borzalmas, és attól félek, hogy csak még rosszabb lesz a helyzet ebben az országban. Ráadásul az egészségügyünk is jóval elmarad attól a színvonaltól, amelyet Európa megkövetelne, ha úgy döntene, felvesz minket a soraiba. Szégyen, ami ebben az országban folyik. Ha valaki megbetegszik és van pénze a gyógykezeltetésre, hát megteheti, de ha nincs, akkor a kutya sem törődik vele. Én már csak azt várom, mikor rendezik az egészségügyben kialakult állapotokat, és mikor lesz az adófizető polgárnak joga az orvosi ellátásra és az emberséges bánásmódra. Hiszen mi is ugyanúgy fizetjük a betegbiztosítást, mint bárki más ebben az országban, mégis úgy bánnak velünk - nővérek és orvosok egyaránt -, mintha nem emberek, hanem állatok lennénk. Felháborító, ami ebben az országban folyik. Fiatalok maradnak munka és megélhetés nélkül, az ő gyermekeik pedig kilátástalan jövő elé néznek. Hát ilyen nélkülözést még közvetlenül a II. világháború után sem éltünk át, mint most. Igaz, akkor mindenki szegény volt, most meg van egy réteg, amelyiknek nagyon jól megy a szekerek, de a többség bizony azt sem tudja, miből adjon enni a gyermekeinek. Európának nem érdeke, hogy egy ilyen koloncot vegyen a nyakába.