A doroszlói Móricz Zsigmond MME Vegyes Kórusa az idén ünnepli tízéves fennállását.
A jubileumnak a közelmúltban egy közös vacsorával adták meg a módját. Amíg főtt a finom borjúpaprikás, a kórus tagjai örömmel emlékeztek. Wilhelm József a megalakulásról, a tevékenységükről beszélt:
- Valójában minden egy férfikórussal kezdődött. A jó hangú urak Klem Valéria vezetésével álltak össze nótázni. åket hallva egyre többen kaptak kedvet, asszonyok, lányok is. Így az 1996-os Durindón már mint vegyes kórus szerepeltünk. Később én vettem át a vezetést, de hogy máig együtt vagyunk, az minden tagnak egyformán köszönhető. Mindenki kiveszi a részét a munkából, ezért mondhatom azt, hogy könnyű a kórust vezetni. A lelkesedés mellett nagy összetartó erő, hogy mindannyiunknak szívügye a helyi hagyományok ápolása és bemutatása. Nemcsak Doroszlón, hanem szerte a Vajdaságban és külföldön is. Hogy néhány helyet és alkalmat említsek összegzésképp: a Durindón rendszeresen felléptünk, aztán énekeltünk Muzslyán, Péterrévén, Újvidéken, Szabadkán, Zentán, Tornyoson, Topolyán, Horgoson, valamint a környező falvakban. Magyarországon Budapestet, Szegedet, Zalaegerszeget, Baját, Rémet és Ádándot említhetem. Ezenkívül még a horvátországi Kiskőszegen és az erdélyi Zilahon is felléptünk. Baráti kapcsolatot ápolunk az ádándi, rémi, zilahi, kiskőszegi, valamint a környékbeli falvak egyesületeinek kórusaival.
- Mit kíván maguknak a jövő tekintetében?
- Még legalább ennyi évet együtt erőben, egészségben, jó kedéllyel!
Itt meg is ragadom az alkalmat az invitálásra. Mindenkit szívesen látunk körünkben, jöjjön bátran, aki hajlandóságot érez az énekléshez!
- De vajon miért is jó kórustagnak lenni?
- Semmihez sem fogható a közösségi élmény - véli Lovász Julianna, az ünnepi ebéd ötletgazdája. - Ezért a lehetőségért Wilhelm Józsefnek tartozunk elmondhatatlan hálával. Számunkra mindez nagyon sokat jelent. Ha egész nap idegesek vagyunk, elfáradunk is, estére, amint meghalljuk a nótát, egyszerre minden mást elfelejtődik. Ez az ,,idegcsillapító' aztán még másnap is hat. Munkavégzés közben dudorászik az ember, és attól aztán minden egy kicsit könnyebb.
- De mit szólnak az utazásokhoz, az esti kimaradásokhoz a házastársak? - Lovász Ferenc ezt mondja:
- Ha úgy adódik, elvégzem a nejem, Julianna helyett a teendőket. Ha jelen lehet a próbákon, fellépéseken, az nekem is csak jó. Nyugodt, kiegyensúlyozott, ami által magam is az vagyok.
Egészen mást példáz Diósi Imre története:
- Emlékszem, tél volt, próbára indultam, de előtte gyorsan felmentem még tüzelőért a padlásra. A feleségem meg lentről azzal fenyegetett, elviszi a létrát a padlásfeljárótól, ne tudjak lejönni. Nem ijedtem meg, azt mondtam, én bizony leugrom, ha kell, de a próbán ott leszek. Azóta azért az ő szíve is meglágyult, sőt, mint általában a kórustagok házastársai, eljár a közös ünnepségeinkre.
- Úgy tudom, számon tartják egymás névnapját.
- Bizony, és az ünnepelt mindig süteménnyel, miegyébbel fogadja a köszöntéseket - mondja Pákai Mária. - S ami még fontosabb: a kevésbe kellemes feladatokban is nagy köztünk az összefogás és van okunk bízni abban, hogy ez így is marad.