Előbb razziát tartott a koszovói rendőrség a szerb kormány szerveinek észak-koszovói épületeiben, majd elfoglalta őket, nem engedte be a szerb dolgozókat, aztán a nemzetközi tiltakozás ellenére kihallgatta a helyi szerb vezetőket. A helyzet nem csillapodik, inkább egyre feszültebbé válik. Hiába bármilyen közvetítés, úgy tűnik, nem lesz rend Észak-Koszovóban vagy addig, amíg az utolsó szerb el nem hagyja a térséget (vagy nem kezdi el albánnak nevezni magát), vagy amíg a szerbek vissza nem foglalják Koszovót, vagy legalább ezt a részét. Vagyis sosem lesz vége. Egyes vélemények szerint amíg Szerbiát és Koszovót is nacionalista politikusok irányítják, semmi esély a megbékélésre.

A koszovói álláspont

Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, ezt azonban Belgrád nem veszi tudomásul. Így Koszovó a világ több mint száz országának szemében már tizenhat éve önálló állam (egyúttal Európa legfiatalabb országa), míg a szerbek szemében továbbra is az ország déli tartománya, ahol történetesen több albán lakik, mint szerb. Pristinai szempontból teljesen elvárható, hogy egy ország területén egy másik ország ne tartson fenn állami intézményrendszert, az ott élők ne ahhoz a másik szervhez forduljanak az ügyeikkel, ne onnan kapják a fizetésüket, ne onnan várják a segítséget, ne Belgrádhoz ragaszkodjanak, hanem fogadják el, hogy Koszovó területén élnek, ott pedig Pristina irányít.

Pontosan ezzel indokolja Albin Kurti miniszterelnök azt, hogy fel akarja számolni a párhuzamos állami intézményeket. Ezzel magyarázta azt is, hogy májusban a rendőrök betörtek a postatakarékbank kirendeltségeibe, mert ott szerb dinárt tartottak, és Koszovóban kizárólag az euró a hivatalos fizetőeszköz, dinárral tilos fizetni.

Hasonló volt a logika amögött is, hogy érvényesnek nyilvánították a 3,5 százalékos részvételű polgármester-választást. Hiszen ha a szerbek nem akarnak szavazni, az az ő dolguk, de az albán lakosság kinyilvánította a véleményét, és ők albán polgármestereket akartak a szerb többségű településeken is.

Koszovói albánként minden indok megállja a helyét. 

Persze Koszovóban sem gondolkodik mindenki ugyanúgy. Az ellenzéki Koszovói Demokrata Párt politikusa, Vlora Çitaku, aki korábban Koszovó európai integrációs minisztere is volt, úgy véli, az, hogy a miniszterelnök nem egyezteti terveit a nemzetközi szövetségesekkel, oda fog vezetni, hogy Koszovó még inkább a perifériára szorul, és ez nem segíti az országot.

A szerb álláspont

A szerbek álláspontja mindettől eltér, hiszen ha Szerbia nem fogadja el, hogy Koszovó független állam, akkor teljesen logikus, hogy tartományként (ahogyan Vajdaság is az ország autonóm tartománya) Belgrád fennhatósága alá tartozik, a szerbiai törvények és jogok vonatkoznak rá. Ebből az is következik, hogy aki a szerb intézményeket bántja, az a saját állami intézményei ellen lép fel, tehát illegálisan cselekszik.

Mivel nem a mostani az első ilyen eset, a hivatalos Belgrád nem tud mást mondani, mint hogy el akarják űzni Koszovóból a szerbeket. Arról a helyről, amelyet a szerb állam, a szerbség bölcsőjének tartanak. Persze hogy fáj, és szerbként minden indok megállja a helyét.

Petar Petković, a szerb kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetője felháborodásának adott hangot, hogy a helyi szerb illetékeseket dokumentumhamisítással gyanúsítják azért, mert szerb dokumentumokat állítottak ki koszovói szerbeknek, de ha szükség volt rá, a helyi albánoknak is segítettek dokumentumaik megújításában.

Petar Petković szerint ha Albin Kurti időben létrehozta volna a Koszovói Szerb Községek Közösségét, akkor senki sem került volna ilyen helyzetbe. Hozzátette: Belgrád értesítette a nemzetközi közösséget a történtekről, és ha elmaradnak a következmények, akkor tudni lehet, hogy miért is engedi meg magának Albin Kurti az ilyen lépéseket. A politikus arra utalt, hogy ha a nemzetközi közösség, főleg Brüsszel és Washington, nem ítéli el a koszovóiak lépését, akkor azt úgy kell értelmezni, hogy egyetért velük, és hogy esetleg történtek valamilyen tárgyalások a háttérben, melyek során arról biztosították Pristinát, hogy nem kell félnie semmilyen „megtorlástól”.

Mivel napokig csak valamiféle „szócsata” folyt a szerbek, az albánok, az amerikaiak és az európai uniós politikusok és szóvivők között, a koszovói szerbek végül úgy döntöttek, kezükbe veszik az irányítást, és lezárják az adminisztratív átkelőket (határokat) Szerbia és Koszovó között. Az újabbnál újabb belépési feltételek miatt az átkelés már így is nehézkes, a blokád bizonyosan nem fog könnyíteni a helyzeten.

Párbeszéd?

Közben Miroslav Lajčak, a Koszovó és Szerbia közötti párbeszédért felelős uniós különmegbízott Pristinába látogatott, hogy a két fél közötti tárgyalások folytatásáról egyeztessen. Erre mindenképp szükség van, de mivel 2013 óta — amióta megkezdődött ez a párbeszéd — nagyon nagy előrelépés nem történt, a következő fordulótól sem várnak jelentősebb eredményeket. A küldöttségek általában apróságokban szoktak megegyezni, aztán azokat vagy nem folytatják, vagy senki nem törődik velük, amikor pedig Albin Kurti és Aleksandar Vučić találkozik, akkor a felek elbeszélnek egymás mellett. A brüsszeli és az ohridi megállapodás is elméletileg kötelező erejű, mégsem valósulnak meg az azokban foglaltak. Pedig a megegyezés, a kiegyezés, a kibékülés vagy a helyzetnek legalább az elfogadása mindkét fél céljait szolgálná. Persze csak akkor, ha valóban mindkét fél igazat mond, amikor azt állítja, hogy országa célja az európai uniós integráció, a teljes jogú uniós tagság elnyerése. Brüsszelben ugyanis — hiába indították újra a bővítési folyamatot — addig nem fognak zöld fényt adni sem Szerbiának, sem Koszovónak, amíg rendezetlen a helyzete a szomszédjaival. Ráadásul, ha a hírek igazak, az új uniós bővítési biztos horvát nemzetiségű lesz, így Szerbia nem számíthat elnéző bánásmódra. 

A Tanjug felvételei