— Én nagyon készültem erre a találkozóra, mert azt gondolom, hogy ami itt Közép-Bánátban történik a magyar tájékoztatás terén, az egyszerűen kuriózum. Négy településen, Kisoroszon, Tordán, Csernyén és Muzslyán évtizedek óta megjelennek a helyi kis lapok, és a beszélgetésből kiderült, hogy itt valóságos hősök vannak, olyan egyének, akik működtetik, viszik a vállukon azokat. Egyáltalán nem könnyű ma újságot csinálni, ráadásul ilyen bizonytalan helyzetben, amikor pályázati eszközökből, kis pénzekből kénytelenek megélni, és a támogatás sem folyamatos. Ennek dacára, mert várják az olvasók, készítik ezeket a lapokat. Szinte mindenütt ugyanaz a helyzet, hogy ezeken a kis lapokon kívül anyanyelvi tájékoztatás nincs, megszűntek a rádiók, a televíziós műsorrészek, a szerb nyelvű kiadványokban a magyar oldalak. Ezek a kiadványok látják el azt a közszolgálatiságot, amire nemcsak joga van ennek a térségnek, hanem megtisztelik vele, hogy írnak róluk, odafigyelnek rájuk, hírt adnak arról, ami a közösségben történik — hangsúlyozta Kabók Erika. — Ez a látogatás elsősorban gesztusértékű, ezzel szerettük volna értésükre adni, hogy foglalkozunk velük, odafigyelünk rájuk. Emellett tőlük akartam hallani, milyen gondokkal, problémákkal néznek szembe. Mindazt, ami itt elhangzott, a puttonyomban elviszem Szabadkára, és elmondom, hogy a terepen mit tapasztaltam. Amiben mi tudnánk segíteni, az a szakmai továbbképzés, amire nem a szórványban, hanem a legnagyobb médiaházakban is szükség lenne. Ami viszont nagyon életszerűen fölmerült problémaként, hogy az önkormányzatok nem támogatják ezeket a szerkesztőségeket. Erre kellene nekünk valamilyen utat, lehetőséget találni, hogy az önkormányzatok járuljanak hozzá ezeknek a lapoknak a fenntartásához. A nemzeti tanácsnak is vannak pályázatai, melyekkel ahogyan eddig is, úgy a jövőben is támogatni fogjuk őket. Az én személyes ambícióm az is, hogy hozzunk létre egy nagy médiatalálkozót, melyen ott lenne mindenki, függetlenül attól, hogy szórványban vagy tömbben él-e az újságíró. Az is nagyszerű kezdeményezés, hogy összefogott ez a négy kistérségi lap, és immár második éve közös kiadványt jelentetnek meg. Szerintem egy nagyon jó és hasznos ötlet, melyet én támogatni tudok, mert ez az igazi együttműködésnek az alapja.

A Kisoroszi Hírmondó kétnyelvű helyi újság, mely 1997-ben látott napvilágot. Talpai Sándor, a lap mindenese hiánypótlónak tartja ezeket a civil szervezetek által vezetett helyi magyar sajtótermékeket, valamint a régiós újságot is.  

Az immár 28. évfolyamába lépő Csernyei Újságról Nagy Erzsébet főszerkesztő beszélt. A lap 600 példányban évente négyszer jelenik meg, húsvétkor, Anna-napkor, november 1-jén, azaz mindenszentekkor és karácsonykor. Magyarcsernyén minden háztartásba eljut, és a külföldre elszármazott falubeliek is megkapják.      

Molnár Aranka, a Muzslyai Újság főszerkesztője rámutatott, a lap, melyet képvisel, decemberben múlt huszonöt éves. Kifejtette, nemcsak a szórvány számára, hanem szélesebb körben is nagy teljesítmény, hogy még mindig megjelennek ezek a kistérségi helyi újságok. A mostanihoz hasonló megbeszéléseken pedig arra jönnek rá, hogy mindannyian hasonló körülmények között készítik az újságot, és szinte ugyanazokkal a gondokkal szembesülnek. Kiemelte, addig nem adhatják fel, amíg a közösség és az olvasók támogatják őket. A tervek szerint a Muzslyai Újságból is évente négy szám kerül ki a nyomdából, egy-egy húsvétkor, június végén, szeptemberben, a búcsú idején és karácsonyra.

A találkozón a Tordai Újság képviselői nem voltak jelen.