Évente kétszer irodalmárokkal és írókkal telik meg a kis falu, ahol Szenteleky Kornél, a vajdasági magyar irodalom emblematikus alakja pályafutásának legtermékenyebb évtizedeit töltötte. A Kalangya alapítója születésének és halálának évfordulójáról irodalmi rendezvénnyel emlékeznek meg, és ekkor osztanak ki két fontos vajdasági díjat, a Szenteleky-díjat és a Bazsalikom műfordítói díjat.
2016-ban az előbbit Szarka Mándity Krisztina, utóbbit pedig Glavinić Vékás Éva érdemelte ki. A díjazottakat Orovec Krisztina méltatta. Szarka Mándity Krisztina Óbecsén született, jelenleg Zentán él és dolgozik a Zentai Múzeum munkatársaként. Egyidejűleg doktori képzését végzi a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténész szakán. Az irodalom és a képzőművészet egybefonódását dokumentáló kurátori munkásságát díjazták. Köszönőbeszédében elmondta, öröm neki, ha értékelik azokat a tevékenységeket, amelyek számára természetesek. Glavinić Vékás Éva Újvidéken született, és tizenegy éve töretlen műfordítói pályafutása során számos ösztöndíjban és díjban részesült. A kortárs szerb próza kiváló ismerője és fordítója, az idén jelenik meg első regényfordítása: Laslo Blašković Történet a bágyadtságról című könyvét ültette át magyar nyelvre.
Szarka Mándity Krisztina és Glavinić Vékás Éva (Komáromi Dóra felvétele)
Az idei program Fekete Dénes topolyai származású szobrász Magánmitológia című kiállításával kezdődött. Náray Éva megnyitóbeszédében rámutatott, hogy a fiatal topolyai nemzedék újra felfedezi magának a falut mint ihletőforrást. Ahogy fogalmazott, Nagyapáti Kukac Péter köpönyege alól bújt elő Fekete Dénes is, hiszen társadalmi és néphagyományokra építő önálló kiállítása a múlt felvállalásaként értelmezhető. Nemcsak a nagy múltú Topolyai Művésztelep, hanem az Origo összművészeti fesztiválon szervezett művésztelep is bizonyítja azt a friss, lendületes energiát, amelyet a fiatalok hoznak Topolya egyébként is gazdag kulturális életébe. A Béla Duránci által korábban megfogalmazott „szülőföldben gyökerezés” iránti újbóli érdeklődés pedig lehetőséget nyújt ezeknek a hagyományoknak az újragondolására.
A megnyitó után a Szenteleky Napok Tanácsának díszülése keretében Bordás Győző tartott előadást Művészek a bizonytalanságban címmel. Több vajdasági képzőművész példáján mutatta be azokat a politikai vonatkozású nehézségeket, amelyekbe a kor művészei — többek között a Baranyi szobrász házaspár, Dobrovits Péter, Milan Konjović, Béla Duránci és Hangya András — ütköztek. Ezután Gazsó Hargita, a Topolya Község Múzeuma vezetője ismertette kutatásait két Szenteleky-festmény kapcsán, melyek a festészet és a zene iránt egyaránt érdeklődő, akkor még középiskolás író frissen felfedezett munkái. A Refresh — A sziváci ház című beszámolóból megtudhattuk, hogy Gazsó Hargitát egy topolyai orvos kereste fel a képekkel. Eredeti tulajdonosuk Hágen Márta volt, akinek apja, Vida József jó barátságban volt a Szenteleky családdal. Az 1910-ből és 1911-ből származó festmények közül az egyik egy faunt és egy nimfát jelenít meg, a másik pedig egy barokk stílusú Dávid-ábrázolás. Szenteleky 17-18 éves korában alkotott műveit most Korhecz Papp Zsuzsanna restaurálta.
A díjátadó és az ünnepi záróműsor után került sor Mladen Leskovac emléktáblájának, valamint Szenteleky Kornél emléktáblájának és sírjának megkoszorúzására.
