A személyiség-kérdőívek először az 1900-as évek elején jelentek meg, amikor a pszichológusok a mentális egészség és személyiségjegyek mérésére kerestek módszereket. Az I. világháború alatt az amerikai hadsereg kezdte alkalmazni őket, hogy kiszűrje azokat a katonákat, akik mentálisan nem voltak alkalmasak repülőgépek vezetésére. A XX. század közepére számos pszichológiai iskola alakított ki saját teszteket, melyek célja a személyiség alapvonásainak mérése volt.

A Big Five (Öt Nagy) személyiségmodell az egyik legszélesebb körben elfogadott elméleti keret, melyet pszichológiai kutatások támasztanak alá. Ez az öt dimenzió az extroverzió, a lelkiismeretesség, a kellemesség, a neuroticizmus és a nyitottság. Az interneten található tesztek egy része ezt az elméleti alapot használja, míg mások szórakoztatóbb, kevésbé tudományos alapokra építenek. Az egyik legismertebb a Myers–Briggs-típusindikátor (MBTI), mely Carl Jung elméletei alapján tizenhat különböző személyiségtípust határoz meg. Az MBTI-tesztek a népszerűségük ellenére tudományos körökben sok kritikát kaptak, mivel nem minden esetben érvényes és megbízható eszközök.

Gregory (2000) tankönyve alapján a teszt legfontosabb jellemzői: a standardizált eljárás, a teljes viselkedésrepertoár egyes jellemzőit egy időpontban vizsgálja, lehetővé teszi a pontozást és az osztályozást, rendelkezésünkre állnak normák, valamint alkalmas az általános reakciók és a viselkedés megjóslására.

A tudományosan validált személyiségtesztek olyan pszichometriai kritériumoknak felelnek meg, mint az érvényesség (validitás) és a megbízhatóság (reliabilitás). A tudományos igényességgel kidolgozott tesztek jellemzően hosszú kutatási és fejlesztési folyamatokon mennek keresztül, míg az interneten szabadon elérhető tesztek gyakran nélkülözik ezeket a standardokat.

Sok online személyiségteszt az önbevalláson alapul, vagyis a kitöltő saját maga értékeli viselkedését. Ez a módszer problémás lehet, mivel az emberek hajlamosak önmagukat torzított módon látni. Például valaki szeretne kedvesebbnek vagy magabiztosabbnak tűnni, ezért a válaszait ennek megfelelően módosíthatja. Számos teszt emiatt ezt figyelembe veszi, és a társadalmilag elvárt válaszokat az őszinteség mércéjeként használja — ezzel garantálva a valid eredményt.

Számos pszichológiai tényező magyarázza, miért töltenek ki emberek milliói online személyiségteszteket. Ilyen az önmegerősítés, hiszen az emberek szeretik visszaigazolni saját meglévő véleményüket magukról. Sokszor a kíváncsiság vesz rá bennünket — az önismereti vágy erős motiváció lehet. Az egyik legerősebb vonzása maga a szórakoztató faktor, de akár a valahová tartozás érzését is kínálhatja, mert egy bizonyos típusba sorolás növelheti a közösséghez tartozás élményét.

A személyiségtesztek azonban nem csupán szórakoztató eszközök, hanem jelentős kutatási és gyakorlati célokat is szolgálnak. A pszichológusok klinikai diagnosztikai eszközként is használják őket, például az MMPI (Minnesota Többtényezős Személyiségleltár) segítségével pszichiátriai kórképeket állapíthatnak meg. Ezenkívül a munkaerőpiacon is elterjedtek a személyiségtesztek, különösen a toborzás és a kiválasztás területén. Az olyan tesztek, mint a DISC vagy a Hogan Personality Inventory segítenek meghatározni, hogy egy jelölt mennyire illik egy pozícióhoz vagy vállalati kultúrához. Viszont ezek a tesztek is hordoznak hibalehetőségeket, ha túlzottan leegyszerűsítik az emberi viselkedést.

Hogyan különböztessük meg a megbízható és a kevésbé hiteles teszteket? Először is a valódi személyiségtesztek pszichológiai kutatásokon alapulnak. A hiteles teszteknél normacsoportok vannak, melyeket széles körben teszteltek. A teszt-reteszt megbízhatóság azt takarja, hogy ha többszöri kitöltés esetén is hasonló eredményeket kapunk, akkor az a teszt megbízhatóbb. És nagyon fontos tudatosítani, hogy a jelentős személyiségtesztek általában szakértői kiértékelést igényelnek.

Az interneten található személyiségtesztek egyik fő gondja, hogy nem minden esetben felelnek meg a tudományos kritériumoknak. Emellett az adatvédelmi aggályok sem elhanyagolhatók, mivel sok oldal gyűjti a felhasználók adatait. Egy másik veszély az önképre gyakorolt hatás. Ha valaki egy teszt eredményei alapján határozza meg önmagát, az hamis önképet eredményezhet. Ha például egy teszt azt mondja, hogy valaki introvertált, az illető elkezdheti kerülni a társas helyzeteket, holott korábban ez nem volt rá jellemző. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a teszteknek a java projektív, például egy-egy képet kell választani a felkínáltak közül. A projektív tesztek pedig önmagukban nem helytállók.

Lényegében elmondhatjuk, hogy az internetes személyiségtesztek érdekes és szórakoztató eszközök lehetnek, ám lehetőleg kritikusan szemléljük őket. Az igazi önismereti és pszichológiai értékelésekhez érdemes hiteles, tudományosan validált teszteket választani, melyeket szakemberek segítenek értelmezni. Elsősorban azért, mert a személyiség komplex jelenség, melyet nem lehet néhány kattintással teljes mértékben feltérképezni.