1934-ben született. Miután 1949-ben Nagybecskereken befejezte az algimnáziumot, szép emlékű édesanyja az Újvidéki Magyar Tannyelvű Tanítóképzőbe az alábbi szavakkal bocsátotta útnak: „Tanulj, kislányom, mert ez lesz a kenyered!”

1953-ban Szabadkán érettségizett. Innen indult tovább hivatásának garádicsain, melynek első lépcsőfoka az oromhegyesi tanyavilág vala. A torontálvásárhelyi/debelyacsai, akkor még eleminek titulált nyolcosztályosba történő átigazolása 1990-ig, azaz nyugdíjaztatásának pillanatáig maradt érvényben. A 2003-ban megjelent, Hosszú a jegenyesor című falumonográfia társszerzőjeként, mely hat esztendőre széthúzott, kőkemény gyűjtőmunka eredménye, maradandó emléket állított a dél-bánsági falunak. A Bakator Judit tanítónő és tizenkét munkatársa által 1996. július 10-én létrehívott Vitkay Hagyományápoló Társaság (VHT) civil kezdeményezés által, mely nemcsak tudott, de mert is cselekedni a közösségi és a kulturális emlékezet, valamint a helytörténet-kutatás terén.

1995-ben a VHT a Vitkay 100 emléknótaestet is megszervezte, illetve egy tematikus emléktábla avatását. „Megfordítom kocsim rúdját…” név alatt. E civil összefogódzás égiszünk magyarnóta- és csárdásfesztiváljának elrajtolását is elmozdította anno. Közvetetten. A társaság, melynek Judit tanító néni egyidőben elnöke is volt, egyebek között a külföldön élő falubeliek Nagy Találkozójának közvetlen szervezését és kivitelezését is vállalta. Az elsőt 1997-ben, a másodikat 2002-ben, a harmadikat pedig, mely egyúttal az utolsó is lett, 2007-ben.

Példaértékű pályaívének elismerése jeléül Bakator Juditot a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2020 telén Plakett díjjal tüntette ki.

Isten nyugosztalja!