Karcsi bácsi hosszú betegség után tért örök nyugalomra. Noha nem volt közvetlenül falunk szülötte, munkássága révén megannyi gazdag és maradandó pillanatot hagyott örökül e dél-bánsági, fatornyos településnek. Első tanítómestere Monoki Tóni neves cigányprímás volt, a harmonika alapjait pedig Vitkay Ilona tanárnőnél sajátította el. Zenei tehetségének pallérozását az évek során a helyi és környékbeli zenekarokban való aktív részvétele is erősítette. Mégpedig olyan szinten, hogy a pancsovai alsófokú, valamint az újvidéki középfokú zeneiskolai tanulmányai után végül 1966-ban a belgrádi zeneakadémián diplomázott. Tanári pályafutását lényegében harmincegy évesen kezdte meg Újvidéken, ahol idővel több, országos megmérettetésen is kiválóan szereplő zenekart és énekkart alapított, illetve vezetett.

A Vajdasági Zenei Szövetség elnökségének 1973-ban lett a tagja, több évtizeden keresztül pedig a Durindó és a Gyöngyösbokréta Fesztivál Tanácsának tagjaként is tevékenykedett. Az Újvidéki Rádióban 1975-ben kezdett dolgozni. Innen vonult nyugdíjba mint a rádió gyártási részlegének magyar népzenei rendezője. Előtte pedig aktív sorsközösséget vállalt a debelyacsai amatőr művelődésbeliekkel, akikkel karöltve 1996 tavaszán útjára indították az első Vitkay-vetélkedőt, a VIVE-t.

„Koncertek, nótaestek rendezésével, valamint a VIVE szervezésén keresztül igyekszem meghálálni falumnak és barátaimnak mindazt, amit tőlük kaptam gyermekkoromban. Örülök, hogy a VIVE által hozzájárultam ahhoz, hogy nagyon sok nótaszerző, nótaénekes és nótakedvelő magyar ember megismerte Debelyacsát és vendégszerető lakosságát.” (Hosszú a jegenyesor — Debelyacsa monográfiája, 364. oldal)

Gábor Károly temetése április 27-én volt Újvidéken, a városi temetőben. Béke poraira.

Martinek Imre felvétele