Imádkozz Szabadkáért!

Imádkozz Szabadkáért!

Az élet megújulásáért imádkoznak a szabadkai imacsoportok és hívek egy héten át, éjjel-nappal a szabadkai ferenceseknél, a Szerecsen Mária-kápolnában. A jerikói virrasztást a Proroci (Próféták) közösség szervezi. Bárki csatlakozhat.

— Közösségünk a hívek egy katolikus imacsoportja, mely evangelizációs tevékenységgel szeretné ösztönözni az embereket arra, hogy találkozzanak az élő Istennel. 2015-ben alakultunk meg, az azonos nevű VIS Proroci együttesből, mely több mint tíz éven át aktívan evangelizált a zene által, vett részt fesztiválokon, és saját CD-t is kiadott — meséli Tomislav Bašić felelős szervező. — A fiatal hívek szerettek volna jobban az imádság felé fordulni, megtanulni, hogyan kell meghallgatni az Urat, megtalálni saját küldetésüket ezen a világon, azt a módot, amellyel még jobban szolgálhatják Istent és az egyházat. A közösségnek jelenleg huszonöt tagja van, havonta szervezünk szentségimádást a Szent Rókus-templomban, illetve imádkozással és alkalmi előadással egybekötött nyílt találkozókat. A zene segítségével egyes lelki megújulást ösztönző rendezvényeken is jelen vagyunk a városban. Emellett havonta több alkalommal találkozunk, hogy együtt imádkozzunk, és növekedjünk a közösségben.

A jerikói virrasztás egy imaakció, melynek során a hívek hét nap és hét éjjel imádkoznak az oltáriszentség előtt. Ez egy térden álló harc Jézus Krisztus előtt leborulva, és Vele együtt, aki lerombolja bűneink, gyöngeségeink és sebeink falait, hogy elhalmozhasson bennünket kegyelmének bőségével — magyarázza.

— Jerikó annak az ősi városnak a neve, amelyről a Bibliában Józsue könyvében olvashatunk. Józsue az, aki a választott népet a vízen keresztül bevezeti az Ígéret földjére (hasonlóan Jézushoz, aki a Mennyországba vezet bennünket). Jerikó jelentése: a Hold városa, a Hold pedig a zsidó hagyományban a bűn, a sötétség, a pogányság jelképe. A jerikói falaknak le kellett omlaniuk, hogy a pogányság és a bálványimádás helye az Úré lehessen. A katonák mi vagyunk, vagyis a hívek, az imádkozók. A falak azután omlottak le, hogy az izraeliek Isten szavának engedelmeskedve hét napon át megkerülték a várost. „Ekkor az Úr ezt mondta Józsuénak: »Kezedbe adom Jerikót és királyát katonáival együtt… és a város falai leomlanak…«” (Józs 6,2—5) — idézi a szentírást. — A ferences rendház kápolnájában található Szerecsen Mária előtt szeretnénk minél több imacsoportot és hívet összegyűjteni, hogy közösen imádkozzunk a mi Jerikónk, azaz Szabadka falainak leomlásáért. Közösségünk egy éve imádkozik a városért, szembesülve azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a környezetünkben élő emberek küzdenek, és ezért úgy döntöttünk, intenzíven kérjük Isten kegyelmét Szabadkára, annak polgáraira és családjaira. Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy ehhez a szándékunkhoz szükségünk van minden szabadkai hívőre, a gyerekekre és a fiatalokra is, a felnőttekre és a családokra, a legidősebbekre. A jerikói virrasztás nem oldja meg a gondokat, viszont olyan lelki teret nyit meg, amelyben az Úr kiáraszthatja kegyelmét ránk, gyermekeinkre.

— Szívesen mondunk igent a felkérésre, mert azt gondoljuk, hogy a városunkra igencsak ráfér az imádság, hogy egész Szabadkát Isten kezébe helyezzük, hogy Őrá támaszkodjunk, és Őtőle kérjük és várjuk a kegyelmeket — mondja Dezső Péter ferences szerzetes. — Különösen a meg nem születettekért, az abortusz áldozataiért kellene imádkozni, hiszen Szabadkán is nagyon sok művi vetélést végeznek. De magukért a családokért is, hogy együtt tudjanak maradni a házastársak, mert annyi válás van! A családokért, hogy Istenre tudjanak támaszkodni, hiszen Ő adja a kitartás, az alázat és a megbocsátás kegyelmét, melyek nélkül nincs házasélet. Nem tudunk együtt maradni Isten kegyelme nélkül, Ő köt össze bennünket. Azért, hogy a házastársak a hűségben tudjanak kitartani egymás mellett, önzetlenül, hogy vállalni tudják az életet, a gyerekeket, hogy ne féljenek a jövőtől, ne legyenek az anyagi dolgok rabjai, ne abba kapaszkodjanak, hanem az Istenbe. Azért, hogy a szülők legyenek példaképek — ez nagyon hiányzik a gyerekek életéből, hiszen manapság nincs kire felnézniük. Azért, hogy tettekkel legyenek jó szülők, tanúságtétellel. Imádkozni kellene az óvónőkért, a tanítókért és a tanárokért, akik nevelik és oktatják a gyerekeinket, hogy ők is találkozzanak Istennel, aki az élet forrása, és hogy ezt tovább tudják adni. Ugyanúgy az orvosokért, az ápolókért, hogy tudják tisztelni a betegeket, tudjanak odahajlók, önzetlenek lenni, hogy olyan ápolók és orvosok vegyék körül a betegeinket, akik hivatásból lettek azok. A hivatás fontos szó, hiszen arra Isten hív meg, ezért az orvosi hivatást is Istenben kell megélni. Aztán az öregekért, mert tele vannak az idősotthonok Szabadkán, sőt, újak nyílnak. S a tanyákon levő öregekért, mert nagyon sokan vannak egyedül. Azért, hogy a magányban is fel tudják fedezni Istent, aki közel van hozzájuk, és reményt ad. Imádkozzunk a munkaadókért, hogy tisztességesek legyenek, rendszeres fizetést adjanak az alkalmazottaknak, hogy becsüljék meg a dolgozókat, magát az embert, aki nemcsak egy eszköz, hanem méltósága, családja és gyerekei is vannak, akik várnak rá. Magukért a munkásokért is imádkozni kell, hogy becsületesek legyenek, szorgalmasak, hiszen a munkás Isten képére vagyunk teremtve, aki állandóan gondoskodik, aki aktív, aki körülvesz bennünket, és munkálkodik. És végül, de nem utolsósorban szeretném megemlíteni a gyerekeket és a serdülőket, hogy ne vigye el őket a világ hedonista és materialista kínálata, hanem tegyék fel maguknak a legmélyebb kérdéseket, főleg a kamaszok: mi az élet értelme, hová tart, mi a célja, mitől boldog és elégedett, hogy felismerje, ez a világ nem elég, nem ad válaszokat, az élet túl rövid és mulandó, és kell hogy legyen valami mélyebb, valami több, értékesebb. Egy serdülő nagyon bizonytalan, és csak Isten tud biztonságot adni az embernek. És lehetne még sorolni, mindenkinek megvan a saját tapasztalata, hordozza magában azt, amiért imádkozni szeretne, szomszédokért, családtagokért, rokonokért, akár azokért, akik már kimentek külföldre, hogy ide mindig visszatérhessenek, hogy örömmel jöjjenek haza, hiszen mindig ez lesz az otthonuk. S az ellenségekért is imádkozni kell, a megbocsátás kegyelméért, hogy valóban egymással kibékülve tudjunk együtt élni, nemzeti és vallási szinteken is. Egyedül mindez lehetetlen, annyira gyengék és gyarlók vagyunk, hogy ha nem fordulunk Istenhez, akkor előbb-utóbb szétesik minden. Forduljunk hát mindannyian Isten felé, jöjjünk el az oltáriszentség elé, az Isten színe elé, és imádkozzunk, beszélgessünk Vele, kérjük Őt, hogy segítsen, kérjük a kegyelmeket, hogy nyissa meg a szívünket, mindannyiunk szívét, hogy Őrá rátámaszkodjunk, és belé tudjunk kapaszkodni, hiszen csak Vele van jövőnk, nekünk magunknak, Szabadkának és lényegében az egész világnak.

A virrasztás szombaton kora este szentmisével kezdődött, és szintén szombaton, 17.30-kor szentmisével ér véget. A kettő között pedig előre megbeszélt rend szerint, egyedül vagy kisebb-nagyobb csoportokban imádkoznak az oltáriszentség előtt, és imádják Őt. Olvasnak a Szentírásból, imádkozzák a rózsafüzért, az irgalmasság rózsafüzért, litániákat vagy más alkalmas imákat, csendben elmélkednek, és énekkel is dicsőítik Istent, magyar és horvát nyelven. A ferencesek is aktívan részt vesznek a szentségimádásban. A részletes beosztást megtalálják a közösség Facebook-oldalán és a ferenceseknél is. Bárki bármikor csatlakozhat.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink