Ezeket az építményeket díszítették tovább a gyermekek. Sajnos, többen betegség miatt nem tudtak eljönni, így tizennégy tanuló mutathatta be kreativitását, kézügyességét. A pedagógusok elmondták, évről évre egyre ügyesebbek a résztvevők, az idén már nem kértek annyi segítséget, tanácsot, inkább önállóan dolgoztak.

A cukormázzal is szépen tudnak bánni, akár kanállal, akár tasakból nyomták a házakra. A díszek mind-mind ehetők voltak: apróra vágott zselécukorkák, színes puffasztott rizs, cukorbevonatos M&M’s drazsék, kókuszos pálcikák és csokirudak. Ezeket felhasználva születtek meg a varázslatos alkotások. Sokan arra is figyeltek, hogy minél tarkább, sokszínűbb legyen a munkájuk. Olyan érzésünk volt, mintha Jancsi és Juliska meséjében járnánk. Az idősebbek megjegyezték, ha sok rajta a díszítőelem, akkor otthon majd több finomságot lehet róla lelopkodni, elfogyasztani. A hozzávalókról a Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ gondoskodott, illetve Csúszó Ottó és Tamara is hozzájárult az édességek megvásárlásához.

A másodikosok közös munkája

Az elkészült mesebeli házikók a Torontál-központ emléktárgyboltjába kerültek, ahol az érdeklődők advent harmadik és negyedik vasárnapján megtekinthették őket. Ezután mindenki hazavihette a saját alkotását, és otthon el lehet fogyasztani a családtagokkal, vagy esetleg eltenni, megvigyázni.

Csiszár Emanuella (felsős tanuló): — Már több éve, Berta Piroska tanító néni szervezésében, az óvodás és az általános iskolás gyerekek az adventi időszakban mézeskalács házikókat díszítenek. Mi nagyon szeretünk részt venni ezen a foglalkozáson. A házikó darabjai felvert tojásfehérjével vannak összeragasztva. Ugyanazzal díszítünk, és különféle cukorkákkal, kekszekkel szórjuk meg őket. Ezek a házikók is a mézeskalács falu elemei, melyet advent harmadik vasárnapjára készítenek a kisorosziak.

Kabók Vivien (felsős tanuló): — Az én házikómra minden finomságból került. A tetőt fehér cukormázzal vontam be, s erre tettem a színes édességeket. Ez már a harmadik házikóm, és minden évben máshogy díszítem ki. Az idén, mivel több házikót sütöttek ki a tanító néniék, kettőt is kidíszíthettem.

Deák Erik (ötödikes diák): — Nagyon jó volt a mai délután. Örülök, hogy ilyen szép lett a házikóm. Még kéményt is tettem rá. Ez már a második mézeskalács házam.

Kabók Vivien

Bacsik Fanni (alsós tanuló): — Én a tetőt díszítettem először. Fehér lett a cukormáztól, mintha hó esett volna rá. Erre kerültek a színes cukorkák, majd a végén még megszórtam az egészet kókuszreszelékkel. A ház négy falára más-más édességet ragasztgattam, nem ragasztóval, hanem cukormázzal. Amikor kész lettem a sajátommal, akkor két másodikos fiúval közösen díszítettünk ki még egyet, melyet majd annak a gyereknek adunk, aki nem tudott eljönni. Már harmadik éve jövök ide a tájházhoz mézeskalácsokat díszíteni. Ezeket nem szoktam megenni, hanem otthon eltesszük, s ilyenkor karácsonykor kirakjuk a nappalinkba.

Ert Bálint Szabina (tanárnő): — Az utóbbi néhány évben kisegítőként veszek részt a mézeskalács házikók díszítésében. Abban a foglalkozásban, amely egy csupa szív-lélek tanító néni szervezésében történik. Úgy érzem, hogy nagyon hálás helyzetben vagyok, hiszen mint tanár és szülő vagyok jelen ezeken a programokon. Pedagógusként belátásom van a meghitt hangulatba, melyben egyedi mézeskalács házikók alakulnak ki. Az elsős gyermek is olyan önfeledten alkot, mint egy nyolcadikos diák. Szülőként tanúja vagyok annak a rengeteg szeretetnek, odaadásnak és önzetlenségnek, amelyben kisültek ezek a házikók. A mai alkotók mindegyike várva várja, hogy a kiállítás után hazavihesse a sajátját. A szülők nevében köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a lehetőséghez. Azt kívánom, legyen minden mézeskalácstól illatozó otthonban szeretetteljes ünnep!

Csupán ennyi kell, hogy az adventi időszakban a gyerekek is átérezzék a legszentebb ünnep közeledtét.

Munka közben

Be van fejezve a mű, az alkotók pihenhetnek — Madách után szabadon