A kovácsmesterek a társadalom alapjai voltak. Fegyvereket, késeket, használati tárgyakat, munkaeszközöket készítettek, lovakat patkoltak, a falvak legmegbecsültebb tagjai közé tartoztak. Az ipari forradalom háttérbe szorította a szakmát, az 1900-as években a gépjárművek elterjedésével a lovak lassan kikerültek a forgalomból, és a mezőgazdaságban is fokozatosan a gépek vették át a munkavégzést. A kovácsoknak is alkalmazkodniuk kellett a változásokhoz, így az egyedi kézi megmunkálást a korszerűbb technológiákkal ötvözték. Napjainkban nagyipari kovácsolás nem létezik, ezt a tudást a kisiparosok őrzik.

Ma ismét reneszánszát éli a mesterség. A modern kovácsok műhelyében már nem csak kések és szerszámok készülnek, a bútorok és a dísztárgyak kerültek előtérbe. Ez már nem mesterség, sokkal inkább művészet, hiszen főleg egyedi tervezésű bútorok jönnek létre a műhelyekben. A fém, az igényesen kidolgozott kovácsoltvas elemek luxushatást keltenek. Az így készült kapuk, kerítések, erkélykorlátok és bútorok nem igényelnek különösebb karbantartást, könnyedén felújíthatóak, egy kis festéssel új életre kelthetőek. Egyre divatosabbak a fémből készült dísztárgyak, dekorációs elemek, lámpák, virágtartók, polcok és egyéb tárgyak.

Az adai Kis Pál Emanuel belsőépítészként és bútortervezőként szerzett diplomát. A családja tulajdonában volt egy fémmegmunkáló műhely, így elindult ezen az úton.

— Most már mondhatom, hogy a szerencse nyomán kerültem az egykori szabadkai November 18. Építőipari Középiskolába, a jelenlegi Politechnikai Iskolába, ahol magasépítész szakon tanultam, és megszerettem a tervezést, rajzolást. Ezután már csak ebben tudtam gondolkodni, és levelező tagozaton fejeztem be a politechnikai főiskolát Belgrádban, belsőépítészet és bútortervezés szakon. A szívem mindig visszahúzott Adára, de a szakmámban sajnos nem tudtam elhelyezkedni, így rávitt a sors, hogy valami egyediben és saját vállalkozásban gondolkodjak. A családban már volt egy fémmegmunkáló műhely, ahol rátaláltam a régi kovácsoltvas-szakirodalomra, mely nagyon felkeltette a figyelmem. Így kezdődött minden. Az első tárgyaim lámpák voltak, melyeket acélhuzalból készítettem, hajlított vázakkal. Majd később gyertya- és bortartókkal is kezdtem foglalkozni, valamint sok minden más is kikerült a kezem alól.

* Mi jellemzi leginkább a munkáidat, vegyíted-e a klasszikust a modern elemekkel?

— Eleve nem voltam leragadva a klasszikus kovácsolásnál. A gépesítés és a divat is abba az irányba terelt, hogy ötvözzem a stílusokat. Így mindig örömömet leltem a munkáimban, hiszen nem szeretem a monotonitást, és követni tudtam a mai, nagyon trendi, ipari dizájn stílusú bútorok és egyéb szerkezetek kivitelezését. A fémbútorok előnye, hogy időtállóak és strapabíróak. A fém sosem megy tönkre, sok év után jöhet egy festés, akár más színnel is, egy kis újítás, és máris van egy új bútorunk. Ami az egyéb lakberendezési elemeket, például a korlátokat illeti, jelenleg nálunk is hódít a modern ipari dizájn, a letisztult fémvázas szerkezetek fa kombinálásával készülnek a minél rusztikusabb hatás elérése érdekében. Az általam gyártott bútorok, korlátok, dísztárgyak részben saját tervezésűek, vagyis a saját fantáziám és a megrendelő ötletei, igényei alapján születnek. Viszont folyamatosan követem az új trendeket, a világhálón található dizájnokat, és ezeket is vegyítem a saját ötleteimmel.

* Mire van leginkább igény, és hol lehet a munkáiddal találkozni?

— Azt kell mondanom, hogy szinte mindenre van igény, nagyon színes a paletta a kapuk, kerítések, korlátok, bútorok és dísztárgyak terén. Minden keresett, sokrétű megrendeléseknek teszek eleget. Munkáim inkább családi házakban találhatóak meg Vajdaság-szerte, de jó érzéssel tölt el, hogy már Közép-Szerbiából és az ország más pontjairól is megkerestek. Egyrészt a helyzet kényszerített rá, hogy saját vállalkozásba kezdjek, és a magam ura legyek, de főleg az alkotási vágy az, ami inspirál és motivál a mai napig.

* Mesterség vagy művészet a munkásságod, vagy mindkettő?

— Ha nem számít nagyképűségnek, akkor amit csinálok, az inkább művészet. Szeretem, ha szépet alkothatok, és ha megtalálom a munkában azt, ami tovább ösztönöz.

* Mi az, amit el szeretnél érni a szakmádban?

— A terveim között csak annyi szerepel, hogy minél egyedibb dolgokat hozzak létre. A megrendelések alapján és az idő múlásával szeretném kipróbálni a szobrok és a különféle úgynevezett fémképek, -illusztrációk készítését.

Fotók: Kis Pál Emanuel