Sikertelen fogyókúrák sorozata után feladtam a küzdelmet, nem akartam már sem magamnak, sem másnak tetszeni, nem éreztem jól magam a bőrömben, de a lelki terhek mellett ez már nem is érdekelt. Aztán meghallgattam egy beszélgetést, és valami átkapcsolt bennem.

Egész életemben küzdöttem a súlyommal, néhány rövid időszakot kivéve szinte sosem voltam elégedett a testemmel. Amióta az eszemet tudom, egyik fogyókúra követte a másikat. Néha ez egészségesebb táplálkozásból, máskor több mozgásból, megint máskor koplalásból állt. A lényeg az, hogy küzdöttem valamilyen célért, melyet nem igazán tudtam elérni. Jött a házasság, az egyik gyerek, a másik gyerek, a magánéleti viharok, és elvesztettem a kontrollt, egyszerűen semmilyen módszert nem sikerült követnem. Aztán március elején meghallgattam egy beszélgetést dr. Schwab Richárd gasztroenterológussal, aki egyebek mellett arról beszélt, hogy az időszakos böjt milyen hasznos, azonkívül, hogy sikeresen lehet vele fogyni, a szervezet megújulását is segíti, így valójában egészségesebbé teszi az embert. Éppen nagyon magam alatt voltam lelkileg, és ugyan a vérképem tökéletes eredményeket mutatott, egyáltalán nem éreztem jól magam. 

A szakorvos lényegében arról beszélt, hogy milyen pozitív hatásai vannak annak, ha az ember hosszabb ideig nem eszik. Ez idő alatt ugyanis a szervezetnek nem kell azzal foglalkoznia, hogy emésszen és feldolgozzon, hanem a tisztításra, javításra, gyógyításra tud koncentrálni. Beszámolt arról, hogy az úgynevezett időszakos böjtnek (intermittent fasting) több formája is van, eredmények pedig már akkor elérhetőek, ha a napi 24 órából valaki 16-ot nem eszik, míg a maradék 8 órában normálisan ehet, akár háromszor is. A 16 óra alatt, amíg a szervezet „pihen”, különféle folyamatok indulnak meg a sejtmegújulástól a zsírégetésig, ami mindenkinek jó.

Mivel sosem voltam egy reggelizős típus, úgy gondoltam, kipróbálom ezt a módszert, és előbb 16 óráig nem ettem (ami nem volt nehéz, hiszen a vacsora után 12 óra lazán eltelik az estével és az éjszakával, így már csak további 4-et kell kibírni), majd 18, végül 20 órás szünetet tartottam. Ennek az lett az eredménye, hogy naponta csak egyszer ettem, hiszen 20 órás böjtölés után elég nagy adag ételt magamba tudtam tömni anélkül, hogy annak összetételére vagy tápértékére figyeltem volna. A lényeg az volt, hogy a következő 20-24 órában ne legyek újra éhes. Ezzel a módszerrel öt hónap alatt 30 kilótól szabadultam meg, mégpedig úgy, hogy egyáltalán nem voltam éhes, és nem kívántam semmi különöset, hiszen semmit nem vontam meg magamtól. Szerintem ez volt számomra a kulcs, hiszen a legtöbb fogyókúrának az a lényege, hogy valamit nem ehetsz. Én bármit és mindent ettem, csak egy meghatározott időintervallumban, és amikor az lejárt, abbahagytam az evést. Ha megkívántam valamit, akkor csak legfeljebb 20 órát kellett várnom, hogy azt a valamit megehessem, legyen szó pizzáról, tortáról, fagylaltról, tésztáról vagy egy nagy szelet szaftos húsról. Mint kiderült, ennyire volt szükségem ahhoz, hogy „átkattanjon” az agyam, vagyis hogy ne mondjam sem magamnak, sem másnak azt, hogy egyszerűen nem tudom tartani magam a diétához, nem tudom abbahagyni az evést, ha elkezdtem, és hasonlók. Az kellett, hogy ne legyen tiltás. Ahogy a módszer mellett szóló orvosok érvelnek: sokkal fontosabb, mikor eszel, mint az, hogy mit eszel.

Persze a szakemberek is egyetértenek abban, hogy nem lehet a végtelenségig naponta tortát tömni magunkba, így a módszer akkor működik igazán, ha a megengedett idősávban az ember „normálisan” étkezik, vagyis átlagos adagokat fogyaszt, és nem arra törekszik, hogy pukkadásig egye magát. Mivel öt hónap után nálam is megállt a fogyás, én is elkezdtem odafigyelni arra, hogy a meghatározott idősávban egészségesebb ételeket válasszak, de továbbra sem vagyok hajlandó szigorú megkötéseket alkalmazni, így kénytelen voltam a mozgást is újra beépíteni az életembe, hogy formálódjon a testem.

Na, most hogy így kiöntöttem a lelkem, lássuk, mit mond a tudomány!

Az időszakos böjt legismertebb népszerűsítője dr. Jason Fung kanadai nefrológus, aki vesebetegekkel végzett vizsgálatai során jött rá a böjt pozitív hatásaira, és mára már cukorbetegekkel is kiemelten foglalkozik. Azt mondja, hogy az elhízásért a hormonok felelősek, ezért azokat kell rendben tartanunk. Mint mondja, amikor eszünk, a szervezetünkben inzulin termelődik, és az inzulin nem a fogyást, hanem éppen a hízást segíti elő. Nem vállalkozom arra, hogy tudományos magyarázatokba kezdjek, a szakember több könyvet is írt, illetve az interneten számos előadása elérhető, mindenki megismerkedhet ezekkel a leírásokkal. A lényeg az, hogy ha hosszabb ideig nem eszünk, akkor hosszabb ideig nem termelődik inzulin, így megkezdődhet a zsírégetés — és ezzel a fogyás. Dr. Jason Fung nemcsak arról beszél, hogy a nap 24 óráját hogyan használjuk ki sikeresen böjtölésre, hanem azt is elmondja, hogy a hosszabb, többnapos böjt miért lehet jó. Ezeket is kipróbáltam, 24-48-72 órán át nem ettem, és azt nem tudom, hogy a sejtmegújulásom hogyan áll, de hogy jelentősen csökkent a súlyom, az biztos. A böjt egyébként nemcsak abból áll, hogy nem eszünk egy meghatározott ideig, hanem abból is, hogy semmi olyat nem fogyasztunk, ami inzulinválaszt idézhet elő. Vagyis kizárólag cukormentes folyadékot ihatunk: vizet, teát, feketekávét.

Nem hagyható ki azonban az sem, hogy nőként másként kell böjtölni, mint férfiként. A természet nagyon diszkriminatív, amikor a hormonokról van szó. Dr. Mindy Pelz írt erről könyvet, és tart az interneten is elérhető előadásokat a témáról. A lényeg az, hogy attól függően, egy nő éppen hol tart a menstruációs ciklusában, másféle böjtstratégiákat kell alkalmaznia. Például menstruáció előtt nem kell megszakadnia a szénhidrát vagy az édesség iránti vágytól, nyugodtan fogyaszthat ilyen ételeket, míg például peteérés környékén simán ki tud bírni több napot is étel nélkül.

Ahogy az elején írtam, a magyar köztudatba dr. Schwab Richárd hozta be az időszakos böjtölést. Ő emellett alacsonyabb szénhidráttartalmú étkezést, valamint napi fél kiló nyers zöldség elfogyasztását javasolja a jobb egészség érdekében.

Miután fél éven át vakon követtem ezeket az elveket, ma már lazábban veszem a böjtölést, és a 20-4 felosztás helyett inkább a 18-6-os böjtölést tartom be, ami abból áll, hogy két étkezés is belefér a napomba, ezeknél viszont most már a legtöbbször valóban odafigyelek az összetételre, vagyis hogy egészségesebb vagy alacsonyabb kalóriatartalmú legyen az étkezés. Néhány naponta persze így is megjelenik valamilyen „kísértés”, melyet most már nem is tekintek annak, mert már nem csalásként (cheat meal) gondolok arra, ha egy-egy alkalommal süteményt vagy pizzát eszem, egyszerűen csak evés után hagyok elég időt a szervezetemnek arra, hogy feldolgozza, amit megettem.

A vérképem továbbra is tökéletes, változás viszont a lelkiállapotomban volt a leginkább tapasztalható. Aki nem élte át azt, hogy nem tud magának ruhát venni, mert az üzletben nincs semmi a méretében (meg a másik, meg a harmadik üzletben sem, ezért minden próbafülkében a sírás kerülgeti), annak nem tudom elmagyarázni, milyen érzés az, hogy nyolc év után újra félelem nélkül tudok elmenni vásárolni, mert tudom, hogy lesz rám való ruha, és nem a kismamarészlegen kell keresgélnem. Számomra ez a lelki nyugalom a legnagyobb nyeresége az utóbbi fél évnek. Az meg már csak extra, hogy sokkal aktívabban tudok a gyerekeimmel játszani.