Nem szeretnék álszentnek tűnni: nekem sem az az első, ha megérkezem valahova, hogy megkeressem a templomot. Bizonyára kevesen is vannak, akik az alapján választják ki az úti célt, hogy hol van és van-e templom a helyen. De sohasem jártam még olyan településen, nagyvárosban, ahol ne lett volna legalább egy káprázatosan szép szakrális épület.
Korábban bemutattam a francia főváros csoda szép építményeit, a Sacré Cœur-t és a Notre-Dame katedrálist, valamint a londoni Westminster-apátságot. De érdemes a nagy nevezetességek mellett utánajárni a kisebb, talán kevésbé híres, szépségükben viszont ugyanúgy páratlan épületeknek is. Az egyik ilyen számomra a London belvárosától körülbelül 30 kilométerre található St Albans katedrálisa.

A települést Verlamionként említették először, mai elnevezését az első britanniai vértanúról kapta. A III. században egy eredetileg pogány, majd a keresztény hitre áttérő, helybeli lakos, Alban menedéket adott egy keresztény papnak. Ruhát cserélt vele, ezzel fedezve a menekülését, ezért lefejezték. Síremléke megtekinthető a katedrálisban. Az Offa király által megalapított bencés monostor helyén épült az apátság, melyet 1115-ben szenteltek fel.

A XIV. században a lakosság nagy része függetlenedni szeretett volna az apátságtól, ekkor épült meg az objektumot körülvevő nagy fal és a kapu, mely ma is áll. A reformáció során, amikor VIII. Henrik angol király lett az angol egyházfő, és a király birtokába került az egyház, az apátság megszűnt. A templomot teljesen elhanyagolták, folyamatosan rongálódott, nagyon rossz állapotba került. Csak a XIX. században indult az adománygyűjtés, és kezdtek el dolgozni a helyreállításán, hogy végül 1877-ben az apátság katedrális státust kapjon, és máig csodálatos ékessége legyen a városnak.

Még egy érdekesség és látványosság a városban az óratorony, melyet 1403 és 1412 között emeltek. Angliában két ilyen középkori harangláb áll. Az óratorony egyfajta politikai nyilatkozat a város népétől, mely érvényesíteni akarta a szabadságát, hatalmát és jólétét, vagyis mindenképp függetlenedni szeretett volna az apátságtól. A világjárvány előtt látogatható volt, a kilátóból az egész város a szemünk elé tárult. Hogy jelenleg mi a helyzet, nem tudom, de ha valaki arra jár, és megteheti, semmiképp ne hagyja ki!

A kevésbé ismert, „rejtett” templomok, katedrálisok listája természetesen végtelenül hosszú, így egészen bizonyos, hogy olvasóink bármerre járnak a nagyvilágban, találnak ehhez hasonló, szemet gyönyörködtető kincseket.