Húszéves a Nevergreen

Húszéves a Nevergreen

Noha ők sohasem kategorizálták magukat, a szakma mindig is gothic-metal zenekarként tekintett rájuk. Hirtelen robbantak be a köztudatba, és az elmúlt húsz év alatt kultikus zenekarrá váltak a magyarországi zeneiparban. Bár a 2000-es évek második fele nem kedvezett a rocknak, sohasem adták fel, hiszen nem a pénzért csinálják, hanem magáért a zenéért. Ennek kapcsán beszélgettem az egyik alapító taggal, Matláry Miklóssal a kezdetekről, a sikerekről és a nehézségekről.


Nevergreen: Magyarország vezető gothic rock-metal zenekara Vajdaságból

Mikor és hogyan alakultatok meg?

— A 90-es évek elején rá kellett jönnünk arra, hogy nem túl rózsás a helyzet az országban. Ezért jómagam és Macura barátom átköltöztünk Magyarországra. Én Szegedre, Macura pedig Miskolcra, mivel a felesége miskolci volt. Később azonban különféle okokból ők is átjöttek Szegedre. Mivel mi már régóta ismertük egymást, sőt zenéltünk is együtt az Aragonban, egyértelmű volt, hogy zenekart kell alapítanunk. Így is lett, és 1994 tavaszán én mint billentyűs, Bob Macura pedig mint énekes-basszusgitáros megalapítottuk a Nevergreent. A csapatot Dula Sándor gitáros és Regdon Zsolt dobos egészítette ki. A tagok azóta kicserélődtek, de Macura és én maradtunk. A jelenlegi felállás stabil, és már öt tagból áll. 2009-ben csatlakozott hozzánk Simon Valentina operaénekesnő, mivel a zenekar azóta a gothic-metal elemeket sympho-metal elemekkel is ötvözi. A többi tag: Rusić Vladimir szólógitáros, aki egyben régi munkatársam is, Kovács Tamás és Simon Zoltán dobos. Néha beszáll a zenekarba Ispán András basszusgitáros is, aki egyébként a Divlje Jagode tagja.

   

Nehéz volt a kezdet?

— Nem, sőt hihetetlenül egyszerű. Az egyik ismerősünk szólt, hogy lesz egy színvonalas zenei verseny, amelyre lehetett pályázni. Ez volt a Marlboro Rock In ‚94. Csak az volt a baj, hogy mi ezt a határidő lejárta előtt négy nappal tudtuk meg. Fogtam egy gitárt, és írtam két dalt. Hozzáteszem, gitározni mindmáig nem tudok. A lényeg, hogy megírtam az Ámok és a Sötét szív című számokat. Gyorsan összepróbáltuk a zenekarral, majd fel is vettük őket. Mire mindennel elkészültünk, elérkezett az utolsó nap a beküldésre. Nem mertük postai úton elküldeni, ezért személyesen vittem el Budapestre a PolyGramba. Három nap múlva csörgött a telefon, és a legnagyobb meglepetésemre a kiadóház ügyvezető igazgatója volt a vonal másik végén, aki fellelkesült a dalainktól. Olyannyira, hogy utólag kiderült, a kiadó viccnek hitte az egészet. Arra gyanakodott, hogy valamelyik ismert zenekar úgy próbál szórakozni vele, hogy beküldött neki egy anyagot ismeretlen néven. De aztán belátta, hogy ez tényleg a mi művünk.

Hogy szerepeltetek a vetélkedőn?

— Az ország több városában tartottak előválogatót, természetesen mi a szegedire mentünk el. Annyira jól szerepeltünk, hogy rögtön az egyik befutóként tekintettek ránk. Az elődöntő már Budapesten volt a Totál Kár nevű rockklubban. Ekkor kategorizáltak minket a gothic-metal stílusba. Érdekesnek tartottuk, mert mi sohasem gondolkoztunk rajta, hogy vajon hová tartozunk. Egyszerűen csak írtuk a dalokat és a szövegeket. Azóta is nagy gond a zeneiparban, hogy akkoriban az emberek értékelték a zenét és a szöveget, manapság pedig főleg az alacsony színvonalú, „buta” zene érvényesül, legyen az pop, rock, rap vagy egyéb. A lényeg viszont az, hogy továbbjutottunk, így részt vehettünk a döntőben, amely az E-klubban volt megtartva Budapesten. Közben a sajtó végigkövette a versenyt, ezért egyik napról a másikra kerültünk be a köztudatba. Ez egyrészt jó volt, másrészt azonban ekkor „skatulyáztak be” bennünket a gothic-metal stílusba, pedig a Nevergreen sokkal több ennél.



Végül ti nyertétek meg a vetélkedőt?

— Ez nem ennyire egyszerű. Miután mindenki fellépett, a szakmai zsűri egy jó időre félrevonult. Senki sem értette, hogy min vitáznak ennyit, mindenki türelmesen várt, miközben a többség biztosra vette, hogy miénk az első díj. Az első helyezésnél azonban nem a mi nevünket, hanem a Nekropsiáét mondták ki. Egy kicsit szomorúak voltunk, hiszen az első díj egy hatlemezes szerződés volt a PolyGramnál. A másodikak viszont már mi voltunk. S itt történt egy olyan fordulat, amelyre senki sem számított. Nekünk csupán egy gitárerősítő és némi pénz járt volna, ám a PolyGram akkori ügyvezető igazgatója egyszer csak feljött a színpadra, és a műsorvezető fülébe súgott valamit, aki ezután bejelentette, hogy mi mint második helyezettek is kapunk egy hatlemezes szerződést. Eredetileg ez nem is volt tervezve, de a lényeg, hogy sikerült. Minderre azért került sor, mert a PolyGram képviselője nem értett egyet a zsűri döntésével. Mint kiderült, az idő neki adott igazat.

Ez a hat lemez el is készült?

— Részben. Az első két lemezt a PolyGramnál adtuk ki, de a vezetőség időközben úgy döntött, hogy a cég stílust vált, így átszerződtünk a Hammer Recordshoz (még mindig vele működünk együtt), amely által eddig több mint tíz lemezünk jelent meg. Emellett kiadták CD-n a színházi zeneszerzői munkásságom egy részét is, Kreaton Sacra Monarchia címen. Ezek azok a színházi zenék, amelyeket annak idején a szabadkai Népszínház, a Kosztolányi Dezső Színház és az MKUK színműveihez írtam.



Hogyan éltétek meg a sikereket?

— Olyanok maradtunk, amilyenek voltunk. Szerintem ez manapság baj, mivel a zeneipar lassan átalakult, és azok maradtak igazi sztárok, akik úgy is viselkedtek — mesterkélten. Erre mi sohasem voltunk képesek, pedig akkoriban a fesztiválkoncertjeinken teljesen átlagosnak számított a három-ötezres közönség. Emellett olyan külföldi sztárzenekarokkal játszottunk egy színpadon — előttük vagy utánuk –, mint az Apocalyptica, a Within Temptation, Iggy Pop stb. A 2000-es évek után folyamatosan csökkent a rock-metal zene népszerűsége, így a gothic-metálé is. Ha kizárólag a pénz végett csinálnánk az egészet, lehet, hogy már abbahagytuk volna, ez azonban sohasem volt motiváció számunkra. Noha csökkent a koncertjeink látogatóinak száma, még most is tartjuk magunkat.

   

Mikorra várható az új lemezetek?

— Hivatalosan ez év májusában fog megjelenni a Vendetta a Hammer Records gondozásában. Ez az anyag már nagyjából két éve készül Szabadkán, Kesler Viktor kiváló stúdiójában, valamint a szegedi Black Hole Sound stúdióban Vári Gábornál. Eredetileg már tavaly meg kellett volna jelennie, sajnos azonban csúsztatnunk kellett, mert egy kis egészségügyi gondom volt, de most már jól vagyok. Szóval az idén megjelenik az új korongunk, melyet több fesztiválon is népszerűsíteni fogunk — Magyarországon és Erdélyben egyaránt. Klip is fog készülni hozzá, ahogyan az eddigiekhez is. A dalok címét még nem mondhatom el, annyit viszont igen, hogy a számok a lemezen magyar, valamint angol nyelvűek lesznek, és két átdolgozás is szerepelni fog rajta. Aki kíváncsi, és nem tud addig várni, az megtekintheti a YouTube-on a Nevergreen Szemet szemért című szerzeményét, mely előhírnökként jelent meg az új lemezről. Egyébként naprakész információk olvashatók a Nevergreen hivatalos Facebook-oldalán és a www.nevergreen.hu honlapon. A korongnak még egy különlegessége van, mégpedig az, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Németországban is ki fogják adni, angolul. A hivatalos lemezbemutató május 10-én lesz Budapesten, a Klub 202-ben, ahová minden rockzenerajongót szeretettel várunk.  

 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Húszéves a Nevergreen
Múzsaidéző
Húszéves a Nevergreen
Múzsaidéző
  • Csermák Zoltán
  • 2020.02.20.
  • LXXV. évfolyam 8. szám
Facebook

Támogatóink