home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
„Húsbavágóan egyszerű dolgokkal kell foglalkozni” 
Szerda Zsófia
2022.05.22.
LXXVII. évf. 20. szám
„Húsbavágóan egyszerű dolgokkal kell foglalkozni” 

Egy darab kő vagy fa a legtöbb ember számára az, ami. Kő és fa. Egy szobrásznak azonban biztosan beindítja a fantáziáját egy érdekes forma vagy szín. Sárkány Balázs szobraival legutóbb Magyarkanizsán találkoztam, s árad belőlük valami nagyon természetes, egyszerű, vibráló nyugalom. Ellentmondásos, amit írok, tudom. S a szobrai körül tekergő kígyógrafikák is ezt sugallják. Horgoson beszélgettünk, otthon, náluk. A ház tele képzőművészettel, hiszen apa és fiai mind alkotó emberek.  

* Miért éppen szobrászat?

— Mivel apu kerámiával foglalkozott, már mi is gyerekkorunk óta gyúrtuk az agyagot, tehát mondhatnám ezt is motivációnak, de nem ez történt. Nagyon be szerettem volna kerülni a szegedi Tömörkény István Gimnáziumba. Természetesen mindenki grafikus vagy festő akart lenni, mert biztosan azok rajzolnak a legtöbbet, én úgy voltam vele, hogy szobrászatot jelölök elsőnek, aztán grafikát, majd festészetet. S fel is vettek. Változtak a dolgok, régen, aki festő volt, az csak festett, aki szobrász volt, az csak szobrokat készített. Persze voltak, akik mindkét műfajban tevékenykedtek. Ma már szerintem inkább alkotóként lehet definiálni azokat, akik képzőművészettel foglalkoznak. Tehát inkább hívják magukat képzőművésznek, mint csak szobrásznak, festőnek vagy grafikusnak. Egy jó szobrász tud festeni is, egy jó festő pedig tud szobrászkodni is. Néha én is inkább nyúlok a festészethez vagy a grafikához, ráadásul nem minden tud szoborban megfogalmazódni. S szobrot készíteni egy picit bonyolultabb, mint egy képet. Poros, hangos, kell hozzá gép s egy hely, ahol dolgozhatsz. Nem volt műtermem, ezért elkezdtem grafikázni. Így készültek a kígyós alkotásaim is. Akkor erre volt lehetőségem, ezt tudtam megvalósítani. 

* Most sincs műtermed?

— Nincs. Volt egy félszobányi helyem Szalma Zsókánál, mert olyan volt az albérlete, hogy le tudott választani egy szobát, s mehettem oda farigcsálni. Bár jókat beszélgettünk, és szerette, hogy ott vagyok, azért ez mégiscsak valaki más élettere, ahová bemész hangoskodni, faragni, kopácsolni, porolni. Ezért könnyebb a festőknek. Leválasztanak egy kis sarkot a lakásukban, ahol két lépést még hátra is tudnak lépni, hogy szemügyre vegyék az alkotást, és már festhetnek is. Nekünk ennél több kell, és hiába fóliázol, a por be fogja teríteni az egész lakást. Próbálkoztam én kis helyen, három lépcsőfokon szobrászkodni, az lett a vége, hogy belevágtam a kezembe. Szóval kell a hely, az asztal, a szorító s a huzat, hogy kivigye a port.

* Van az a felfogás, hogy az a jó festmény, amelyet kitennénk a falra, s ez egyénenként, falanként változik.

— Ez sem biztos, hogy így van. Én például szeretem Dalí képeit, de nem biztos, hogy szívesen nézném 0—24-ben a falamon, ahogy folyik szét minden. Elég szétfolyt az élet, ne nézzem azt a falon is.

* A mai korban az absztrakt hódít, főleg, ha szobrokról van szó.

— Ez nem szabály, de valóban így van. Van egy baromi jó művészettörténész, Clement Greenberg, aki egyik tanulmányában arról ír, hogy ez a jelenség egy nagyon élő dolog, s azért alakult így, hogy egyensúlyba kerüljenek a dolgok. Ha a társadalom elbillen egy irányba, előbb-utóbb a művészet tudja egyensúlyba rántani. S az absztrakttal bizonyos időkben megvolt ez az egyensúly. Eladhatóbb is talán, ráadásul van, amit figurákkal, reális ábrázolással nem tudnál kifejezni. Bizonyos érzéseket, mondjuk, gondolatokat, feszültséget. Vannak alkotók, akik tradicionálisabb irányt képviselnek, és vannak, akik inkább a kortársat. A lényeg szerintem itt is az egyensúly. Ha csak egy irányba haladunk, nem lesz újdonság, ha csak az újdonság felé, akkor nem lesz gyökér és kapaszkodó/tradíció.

* Te mit szeretnél a szobraiddal kifejezni?

— Néha tudom, néha nem. Azt veszem észre, hogy a képzőművészetben húsbavágóan egyszerű dolgokkal kell foglalkozni. Alapdolgokkal, melyekkel tud az ember azonosulni. Öcsém, Tamás például azt vizsgálta, hol van az a határvonal, amikor felnőtté válik valaki. Hogy mikor kezd el egy gyerek gondoskodni a szülőről. A képzőművészetet sok alkotó köti össze manapság tudományos dolgokkal. Anish Kapoor például a fekete lyukakkal foglalkozik, van, aki a baktériumok elrendeződését ábrázolja, azok esztétikáját papíron. 

* Tehát az emberi szem számára láthatatlan dolgokat?

— Egy picit igen. Összekötik a tudományt a művészettel. Azáltal dolgozzák fel. Egy doktorandusz például a térrel foglalkozik, hiszen a szobor olyan alkotás, amely kivesz a térből egy formányit. Ő tájképeket vizsgált, hiszen ma már a Marsról is tudunk fotókat készíteni, tehát tájkép is születhet róla. Nem csak a pipacsos, zöld rétről. Szóval nagyon szabad most már minden. Ezért kell feszegetni a határokat.

* Alapanyagok. Van olyan, amellyel soha nem dolgoznál?

— Amit nagyon utálok, de tempóban nagyon jó anyag, az a hungarocell. Gyorsan tudsz vele dolgozni, kasírozod, könnyebb, szállíthatóbb, de sérülékenyebb is, no, azt nagyon nem szeretem. Fával és kővel dolgozom, azokat nagyon kedvelem. 

* Mennyi idő alatt adja meg magát az anyag?

— Ez természetesen változó. Anyag-, forma- és méretfüggő. Ha nagyon cifrát akarsz megalkotni, az nyilván tovább tart. De türelmet és időt nem lehet tanítani, azt rá kell szánni, ott ülni mellette, csinálni.

* Volt olyan, hogy elfogyott a türelem vagy az idő, s befejezetlenül hagytál szobrot?

— Persze. De általában azért türelmes vagyok. Többféle variáció létezik, ha az ember szobrot akar formázni. Lehet például előtte agyagból, gipszből elkészíteni, aztán egy pontozógépes technikával precízen áthelyezni kőre, ezt annyira nem szeretem, spontánabb vagyok ennél. Persze nem vagyok olyan profi, hogy amit kigondolok, már ki is faragtam. Lerajzolom több nézetből, tervezgetem, gondolkodom rajta, aztán felrajzolom az anyagra, s elkezdem.  

* Ki vásárol szobrot 2022-ben?

— Akinek sok pénze van, és nem a huszadik iPhone-t akarja megvenni, vagy a tizedik autót, s akinek elég nagy a háza egy szoborhoz. Most reménykedem, hogy lesz egy megrendelésem, egy jogásznő szeretne fából készült szobrot az udvarába. Ez egy réteg. Vagy annak van szobra, aki csinálja, vagy annak, akinek van erre fölösleges pénze, és műkedvelő. Tőlem vettek már szobrot néhány alkalommal, s erre jók a különféle ösztöndíjprogramok. Szlovéniában, Lendván alkottam két hónapig, ott egy 160 cm magas sárkányfejet hagytam egy induló szoborparkban. De az ilyen felkérések, pályázatok azért ritkák. Vannak befutott szobrászok, akiktől rendszeresen rendelnek köztéri alkotásokat, de kérdés, hogy ők túl tudnak-e lépni a jól bejáródott formán, stíluson.

* Dolgozol most valamin?

— Magamon. (Nevet.) Van mit faragni és alakítani. Változtatni. Szobrászatilag most azt érzem, egy picit ki vagyok üresedve, de várom a nyarat, az alkotótáborokat, és ha más nem, akkor majd itthon dolgozunk.

* Pécsen élsz, ott maradtál az egyetem után.

— Nagyon jó kis város, szeretem. Szép is, és rengeteg művész van itt. Nagyon családias ez a művészközeg. Pesten szerteszét van mindenki, itt pedig egy-egy kiállításmegnyitó után összeülünk, beszélgetünk. Vannak idősebbek és fiatalabbak is. Hát azt hiszem, ezt szeretem benne legjobban.

* Képzőművészcsalád vagytok. Egymás alkotásait szoktátok elemezni, kritizálni?

— Persze. Ez elkerülhetetlen. De a legnagyobb kritikus a húgom, igaz, ő egyébként is kritizál, nem feltétlenül kell alkotnom hozzá. (Nevet.) Tamással egyértelműen sokat beszélünk művészetről, alkotásokról, nem takargatunk egymás elől mondandót, hogy meg ne sértsük a másikat, azaz akkor is megmondjuk, ha valami gyengébb.

* Bírod a kritikát?

— Volt már olyan, amely rosszulesett, de ezen el kell gondolkozni, meg kell emészteni. Hajlamos vagyok sokat kattogni ezen, de végül rájövök, hogy hasznos volt. Rosszul bírom a kritikát. A pozitívat és a negatívat is. Tanulom elfogadni. Egyszer az egyik kőszobromból letört néhány kis darab, melyet visszaillesztettem kőragasztóval. Persze egy precíz szobrász azonnal kiszúrta, s mondta, hogy ez így olyan, mint egy kisminkelt utcalány, és úgy a profi, ha kifaragok egy kockanegatívot, ugyanolyan anyagból elkészítem a pozitívot, s azt passzintom be. Úgy profi. S igaza van, de nem akartam ezzel szórakozni. (Nevet.) Ha fáról van szó, akkor könnyebben tudok javítani, a kő nehezebb ügy.   

* Az átlagember szerintem kevés híres szobrászt ismer, neked kik a nagy kedvenceid?

— Nyári Zsolt munkáit nagyon szeretem, Böszörményi István alkotásait is, ő geometrikusabb formákkal operál. Anish Kapoor szobrait is bírom, bár nem feltétlenül az én világom. Constantin Brâncuși, Samu Géza és Bencsik István is izgalmas alkotó. De igazad van, szobrokkal főként köztereken vagy nagy múzeumokban találkozik az ember, a képek fogyaszthatóbbak. Ha van egy üres fala az embernek, vesz rá egy képet. Van, aki festményt, más egy harley-davidsonos vagy meztelen nős plakátot a nagyon férfias, nagyon olajszagú garázsába. Ízlések és pofonok.


Fotók: Szerda Zsófi és Sárkány Balázs albumából

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..