A mediterrán térségben leginkább pitával (a legismertebb török—arab eredetű kenyér) fogyasztják, de kenhetjük pirítósra, és ehetjük sült húsok mellé is, de akár zöldségszeleteket is mártogathatunk bele. Neve arab eredetű, és csicseriborsót jelent. A kész étel teljes neve eredetileg hummus bi tahína, azaz csicseriborsó tahinával.

A hummuszt alkotó növényeket évezredek óta termesztik a világ különféle tájain, az viszont, hogy a receptje pontosan mikor keletkezett, nem teljesen tisztázott. Egyes legendák szerint az első hummuszt a hadvezér Szaladin egyiptomi szultán készítette a XII. században. Valójában előfordulhat, hogy korántsem olyan régi az étel, mint azt sokan gondolják. Az első, hitelt érdemlő utalások ugyanis a XVIII. századi Damaszkuszból származnak. Ami azonban biztos, hogy a Közel-Keleten már évszázadok óta szívesen fogyasztják. Libanonban és Izraelben is egyaránt nemzeti ételnek számít. Izraelben a szupermarketekben számtalan különböző márkájú és ízesítésű hummusz kapható, akárcsak az éttermekben és az utcai árusoknál. Ott mindennapos étellé vált, melyet kedvelői bármikor és bármilyen körítéssel hajlandóak fogyasztani.

A hummusz amellett, hogy finom, számos gyógyhatással bír. Omega-3 zsírsavakban is bővelkedik, illetve gazdag forrása a kalciumnak, a magnéziumnak, a vasnak, a cinknek és a B-vitaminoknak is. A benne található csicseriborsó, olívaolaj és szezámmag bizonyítottan gyulladáscsökkentő. A szezámmag csökkenti a vérben a CRP-markereket, azaz a gyulladás szintjét. Nagyszerű rostforrás, mely megakadályozza a székrekedés kialakulását, a csicseriborsóban található rostok pedig elősegítik a jó bélbaktériumok elszaporodását. Alacsony a glikémiás indexe, vagyis lassan engedi a glükózt a véráramba, így nem emelkedik meg drasztikusan a vércukorszint. A hummuszban két olyan összetevő is van, amely csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát — ez nem más, mint a csicseriborsó és az olívaolaj. A csicseriborsó például mintegy 5 százalékkal mérsékelheti az LDL-koleszterin (rossz koleszterin) szintjét, míg az olívaolaj rendszeres fogyasztása 12 százalékkal csökkentheti a halálozás kockázatát. A hummusz nagy mennyiségben tartalmaz rostokat és fehérjéket, melyek a fogyásban is segítségünkre lehetnek. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy azok az emberek, akik rendszeresen fogyasztanak hummuszt, illetve csicseriborsót, sokkal kisebb eséllyel kerülnek az elhízott emberek táborába, és alacsonyabb a derékkörtérfogatuk, valamint a BMI-indexük.

Muszáj megemlítenünk a készen kapható bolti hummuszt is, de nem követendő példaként. A legtöbb ilyen termékben ugyanis rengeteg olyan felesleges adalékanyag van, amely ront az élelmiszer ízén, és enyhíti az egészségre gyakorolt jótékony hatását. Például napraforgóolaj vagy repceolaj, cukor, tartósítószerek és állagjavítók is lehetnek benne. Lehet találni olyat, amelyben „csak” olaj vagy ecet szerepel plusz- (értsd: felesleges) hozzávalóként, de ez igen ritka. Arról nem is beszélve, hogy a kb. 150 gramm, műanyagba csomagolt hummusz nagyjából annyiba kerül, amennyi pénzből otthon ötször akkora adagot el lehet készíteni.

Az ízéről pedig ne is beszéljünk, hiszen az ecetes, cukros hummusznak csúfolt bolti készítményeknek vajmi kevés közük van a közel-keleti recept alapján készült változat ízvilágához. Persze vannak emberek, akik kedvelik a készen vásárolt hummuszt, és ezzel természetesen semmi gond nincs. Előfordul, hogy egy fárasztó nap után, vagy éppen munka közben, jólesik csak kibontani valamit, amit rögtön el lehet majszolni egy pitával vagy zöldségrudacskákkal. Érdemes azonban legalább egyszer mindenképp kipróbálni a házi hummuszt is, egyrészt azért, mert ízben verhetetlen, másrészt pedig azért, mert elkészítése annyira egyszerű és gyors, hogy az első alkalom után talán könnyebben rászánjuk magunkat arra, hogy rendszeresen készítsük.

A hummusz hidegen és melegen egyaránt fogyasztható, de sűrű, krémes állaga miatt főételként is megálja a helyét, főleg, ha zöldséggel és hússal párosítjuk. Egyre népszerűbb a családi, baráti összejöveteleken mint mártogatós étel, de nassolnivalónak sem utolsó. Jó étvágyat hozzá!