Talán éppen az utóbbi másfél évtized vitt rá bennünket, hogy mi, kisebbségiek is keressük gyökereinket, őseink szülőföldjét - ha már mindenhonnan kinéznek és olyan anyaországba küldenek, ahol mostohagyermekként kezelnek bennünket. Valószínűleg ez is hozzásegített egy igazán szép és dicséretes szokás, sőt hagyomány meghonosodásához. Az évszázadokkal ezelőtt ide, a vajdasági térségbe telepedett magyarok, úgynevezett faluünnepeken emlékeznek az ősökre és őseik földjére, ahonnan jöttek. Pacsér, Bácskossuthfalva, Kishegyes, Bácsfeketehegy, Székelykeve... De sorolhatnám tovább azokat a helységeket, melyekben évente emlékeznek idevándorolt őseik szülőföldjére. Azt akarják tudni, hogy honnan jöttek, az utóbbi időben pedig már azt is szeretnék tudni, hogy - hol vannak.
Amikor az ősök, 100-200 évvel ezelőtt ide telepedtek, tulajdonképpen nem is kellett az anyaországot elhagyni, mert egy ország volt ez a vidék. Tehát saját hazájukban telepedtek le, csak helyet változtattak a jobb megélhetési lehetőségek reményében. Most viszont országhatárokat kell átlépni, ha az ősök szülőföldjét szeretnénk felkeresni. Ami minket, vajdasági magyarokat illet, lassan már saját hazánkban is külföldön leszünk. Jobban mondva azt sem tudjuk, hol vagyunk. Akik ma 68-70 évesek és itt születtek, itt élnek Bácskában, Bánátban, nem kevesebb, mint hat alkalommal változtattak hazát, anélkül, hogy kimozdultak volna falujukból, városukból. Ők, ugye, még a Jugoszláv Királyságban születtek, ezt 1941-1944-ben követte Horthy Magyarországa, majd sorrendben Tito szocialista Jugoszláviája, Miloševiæ kis Jugoszláviája, a szerb-montenegrói államközösség, és végül Szerbia lett hivatalos hazánk.
Meg sem tudnánk mondani, hogy melyiket szerettük jobban, mert mindegyik adott valamit a nemzeti kisebbségeknek, de még többet elvett. Tettek róla, hogy a jogokkal együtt folyamatosan csökkenjen a kisebbségek lélekszáma is. Közben rádöbbentünk, hogy igazi anyaországunk nincs, és ha keressük, akkor ide vándorolt őseink szülőföldjéig kell visszamenni.
Legyünk hálásak nekik, hogy ide jöttek - vagy nehezteljünk rájuk? Szerintem honfoglaló őseink hibázták el, amikor átkelve a Vereckei-szoroson, itt a Kárpát-medencében azonnal megálltak. Mert ha egy kicsit tovább mennek, akkor ma Róma vagy Párizs lenne a fővárosunk. De ha úgy tesznek, mint Kolumbusz Kristóf, akkor ma mi lennénk az indiánok Amerikában. Mi azonban maradtunk a Balkánon, mint - nemzeti kisebbség.
Mondjuk most azt a végén, szögediesen, hogy: hej, Töhötöm, Töhötöm - mit töttél velünk?