„A művészet se nem valóság, se nem utánzat. A valóságot csak utánozni lehet, holott a valóság lényege, hogy semmit sem utánoz. Egyszerűen van vagy keletkezik. A művészet nem egyéb, mint a valóság kitalálása” — köszönt ránk belépésünkkor egy Pilinszky-idézet azon az esten, haladéktalanul téve teljessé ekképpen a közlendő társául választott tárgy- és fénykompozíciót.  Odabenn pedig… barátok és ismerősök, pályatársak, mesterek és tanítványok egész sora. Plusz megannyi alkotói megnyilvánulás, melynek mindegyikéhez tartozik egy újabb szerző (író, gondolkodó, alkotóművész, esztéta…), illetve egy-egy markáns idézet ez utóbbiak ugyancsak gazdag opusából. Az alkalmi tárlatra a szerző erős negyven nagyképet választott. A szó szerinti rengetegből, melynek könyvbe foglalt formátuma is létezik. És hogy tulajdonképpen ki is ő, mármint a fények és árnyak elhivatott mestere? Igen, pont az! A fények és árnyak elhivatott mestere, aki a közszemlére bocsátott munkáihoz nemcsak lexikális szakmai névjegykártyát mellékelt, de egy vallomást is.

Mondván: „Minden alkotó életében eljön a pillanat, amikor visszatekint a pályájára. Ilyenkor óhatatlanul elgondolkodik azon, hogy hol vannak a gyökerei, honnan származnak a termékeny gondolatai, ki és hogyan alakította művészi önkifejezésének eszközeit. Olyan ez, mint visszamenni gyermekkorunk játszóterére, a régi iskolánkba, ifjonti lázadásaink helyszíneire. Az engem inspiráló alkotók és gondolkodók a magamba szívott és belém épült benyomásokat, illetve az önkifejezésem mikéntjét, formáját, technikáját alakították. A lista meglehetősen vegyes, hiszen művészek, tudósok, gondolkodók és a technika fejlődésének kiemelkedő szereplői jelennek meg benne. Szeretném őket újra megtalálni és egyben tiszteletemet leróni. Minden egyes kép egy-egy példaképemnek, számomra fontos személynek, alkotónak állít emléket.”

Kiss-Kuntler Árpád 1957-ben született Székesfehérvárott. Gazdag fotográfusi/szerkesztői pályafutása során 2022-ben és 2023-ban például jómaga is aktív résztvevője volt a Szebeni Műhely Fotográfiai Alkotócsoport zentai alkotótáborának. A műhelynek, melyben az alkotók a Tisza-parti város leg(el)rejtettebb zegébe-zugába is bekukkanthattak. A mostani tárlat viszont a fotók „elkövetőjének” énjébe, belső világába nyújt betekintési lehetőséget. S bizony nemcsak azoknak, akik ez eddig sohasem hallottak még róla! A megnyitón az alkotóval Kincses Károly fotómuzeológus beszélgetett. Ő faggatta, kérdezte… A később érkezők számára pedig egy nagyobb lélegzetvételű szakmai összefoglalót hagyott. Esszenciális ajánlót kissárpi titkainak dekódolásához.

„Az emberek jó esetben kétszer, rosszabb helyzetben többször választanak példaképet, példaképeket maguknak. Az első választás nagyjából akaratlan, mert az újszülött a szülőket utánozva, követve jut el a fejlettségnek arra a fokára, amikor már megtagadhatja őket. Aztán telik-múlik az idő, kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy kit és miért tartunk igazán követésre méltónak, nem számítva ide a pillanatnyi érdekek által vezérelt választásokat. Ám elérve egy bizonyos életkort, hátranézve, összegezve az addig megtett utunkat, rájöhetünk, kik azok a személyek, akik néha észrevétlen vagy akarva-akaratlanul hozzájárultak ahhoz, hogy olyanná váljunk, amilyennek gondoljuk magunkat, vagy gondolnak mások. És miután ezek már jobbára lejátszott partik, már megtörtént dolgok, nincs más dolgunk, mint választani egy megfelelő formát és azt mondani: Hommage á…” — olvashattuk.

Hommage á… Tiszteletadás. Elismerés. Felajánlás. Egy-egy nagy művész emlékének adózva, olykor a stílusát is idézve. Ezekből — képekből és idézetekből — hoztunk most néhány „mozaikkövet”. A teljesség igénye nélkül.

…

„Felmászunk, hogy elérjük a csúcsot, de amikor ott vagyunk, felfedezzük, hogy minden út lefelé vezet.” (Stanisław Lem)

„Nincs az az állapot, hogy még jobbat, még szebbet ne tudjon magának elképzelni az ember. A vágyak és az igények a lehetőségekkel nőnek.” (Móricz Zsigmond)

„Másokat ismerni bölcsesség, magunkat ismerni megvilágosodás.” (Lao-ce)

„Fénykép készítése előtt tájékozódni a kompozíció szabályairól olyan, mint a gravitáció törvényeiről, mielőtt sétálni indulnánk.” (Edward Weston)

„Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie.” (Lechner Ödön)

„Mindenkinek hiúnak kell lennie, aki valamilyen módon kreatív. Ha egy alkotó nem hiú, akkor nem jó alkotó. A nagyképűség, mondta valaki, a fedezet nélküli hiúság. A szerénységet hazugságnak tartom.” (Szebeni András)

„Köztudott, hogy a hódító barátja az utolsó áldozat!” (Isaac Asimov)