Hosszú idő óta nem sújtotta ilyen kemény tél a térségünket. Néhány évvel ezelőtt ugyan sok hó hullott, és a hőmérséklet is elég alacsonyra süllyedt, de a mostani helyzethez hasonlót legutóbb csak 1984-ben tapasztalhattunk.
Szerbiában jelenleg 14 községben hirdettek rendkívüli állapotot. Számos falu megközelíthetetlen a másfél vagy kétméteres hótorlaszok miatt. A szokatlanul kemény hidegek és az útviszonyok arra késztették az oktatási minisztériumot, hogy kényszerszünidőt rendeljen el minden szerbiai általános és középiskolában. Az elsődleges cél persze az energiatakarékosság volt, hiszen a folyók befagytak, az erőművek teljesítőképessége pedig lecsökkent. Azáltal, hogy a tanintézmények egy héten át zárva tartottak, a villanyáram-fogyasztás csaknem 20 százalékkal csökkent.
Természetesen azoknak a legnehezebb elviselniük a zord időjárást, akiknek nincs fedél a fejük felett, vagy akik egyébként is nélkülöznek: nincs tűzrevalójuk, meleg ruhájuk, lábbelijük, élelmük. Ezért a községek válságstábjai igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy az elesetteket megmentsék a fagyhaláltól. Járőröznek a tanyavilágban, segítenek, ahol tudnak. Dél-Szerbiában a hadsereg próbálja kimenekíteni a világtól elzárt embereket, járhatóvá tenni az utakat. Önkéntesek ezrei tisztítják a városok, falvak utcáit, közterületeit, de a kegyetlen téli időjárás még így is szedi áldozatait. Szabadkán - egy példás összefogás eredményeképpen - megnyitották azt a melegedőt, ahol a hajléktalanok és a rászorulók ingyen ellátást kapnak ebben a kegyetlenül hideg időszakban.
Hogyan viselik el a telet? - kérdeztük olvasóinktól.
WEIGNER Zoltán palicsi teherautósofőr:
- A hideget jól elviselem, a nagy hó azonban bosszant. Nem tudom végezni a munkámat, vagy késve tudom csak kiszállítani az árut, ezért gyakran kerülök összetűzésbe a megrendelőimmel. Persze vannak, akik megértik, hogy az utakon nehéz a közlekedés, hogy nem az én hibám, amiért nincsenek megtisztítva az utak, de azok például, akik tüzelőre várnak, bizony türelmetlenek. Én megértem a felháborodásukat, de nekik is egy kicsivel több belátást kellene tanúsítaniuk irántam. Hólánc és lapát nélkül el sem indulok itthonról, de még így is sokszor órákba telik, amíg kiszabadítom a teherautómat a hó fogságából. Most már a fiam is jön velem, amikor útra kelek, és segít, ha szükség van rá. Fel kell készülni a hótorlaszokra, az esetleges elakadásra. Már nagyon várom a tavaszt, hogy végre zavartalanul tudjam végezni a munkámat.
KRIZSÁN Anna oromi nyugdíjas:
- Már napok óta csak havat lapátolok, igyekszem járhatóvá tenni a tanya környékét. Az első nagy hóesés után két napig ki sem tudtunk mozdulni otthonról, az unokánk jött el autóval, bevásárolt majd egész álló nap lapátolta a havat. Aztán újabb havazás következett, és szinte elzárt bennünket a külvilágtól. Tüzelőnk van elég, a ház körül elvégzek minden munkát, egyelőre azonban a városba még nem tudunk eljutni. De szerencsére nincs is dolgunk ott, a szükséges élelmet az unokánk elhozza. Azt mondják, nem tart már sokáig a zimankó. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz velünk, ha majd ez a temérdek hó elolvad, és térdig ér majd a sár...
TELEKI Júlia óbecsei helytörténész:
- Én nagyon szeretem a havat, a havas tájat, mert számomra lélekmelengető érzés, ha nagy pelyhekben hull a hó, zúzmarásak a fák... Főként, ha az ember meleg szobából nézi. Ez a mostani hideg és havazás azonban semmi örömet nem hozott nekem, mert betegségemből a napokban épültem csak fel valamelyest. Eddig még kenyérért sem tudtam elmenni, így nem élvezhettem a hó csikorgását sem a talpam alatt. Valójában nem is tudom, mennyire van most hideg kinn, mert csak a szobából gyönyörködhetek a havas tájban...
VARGA Imre szabadkai vízvezeték-szerelő:
- Nehezen viselem el a telet, mert én általában terepi munkát végzek, pontosabban a belső munkálatokkal együtt jár a kinti feladatok elvégzése is. Sokan hívnak a fagytól megrepedt vízcsövek helyreállítása végett, és bizony sokszor úgy érzem, lefagynak az ujjaim, míg egy-egy csövet kicserélek. Ráadásul a közlekedés is nehézkes, néhol még az utcába sem tudok behajtani, holott a szerszámaim mind az autóban vannak. Nem tisztítják az utakat, főként a mellékutakat, a kis, eldugott utcákban pedig, ha el is takarítják a havat a házak bejárata elől, nincs hova vinni. Az ilyen utcákban parkolni sem lehet. Nehéz ilyen körülmények között dolgozni, de az embereket nem hagyhatom cserben.
SZëCS Mónika szabadkai tanuló:
- Nagyon szeretem a telet, a havat, mert ilyenkor lehet szánkózni, korcsolyázni. Ráadásul iskolába sem kell menni egy hétig, így élvezhettük a tél örömeit. A kiskutyámat azonban nagyon sajnálom, mert borzasztóan fázik, de odafigyelek rá. Napjában többször is meleg levest adok neki, és a házát is kibéleltem száraz szalmával és rongyokkal. A madarakat is etetem mindennap, a fáskamra tetejére, ahonnan az apukám letakarította a havat, kiszórok nekik eleséget: magvakat, gyümölcsöt és zöldséget. Aztán a szobából figyelem, hogyan tűnik el szinte pillanatok alatt az egész.