Honfoglaló őseink ruházkodása

Nagymértékű hasonlóságot mutatott az akkoriban Közép-Ázsia területén élő népekével, amelyek szintén az övékéhez hasonló időjárási viszonyok között éltek, így életmódjuk sem tért el lényegesen őseinkétől. Ezeknek az állattenyésztéssel foglalkozó keleti népeknek a viselete igen nagy hasonlóságot mutatott, sőt nagyjából azonos volt a szkítákéval. Azaz a magyarok öltözékének a szintén vándor, sztyeppei életet élő szkíták ruházkodása adott alapot.

Ruhadivat Szent István király idejében

A kereszténység felvétele jelentős változást hozott mind a női, mind pedig a férfiöltözködésben. Elsődleges szempont volt, hogy az emberek az új vallás előírásainak és követelményeinek megfelelően ruháikkal elrejtsék a testüket. Ez az Európa-szerte viselt szigorú, köpönyegszerű öltözet több egymás fölé öltött ruhadarabból állt. Ezen viseletek, a palásthoz hasonlóan, mély nyakkivágásúak voltak, térdig értek, a karon, nyakon és combközépen széles hímzett csíkkal díszítették őket. Anyaguk többnyire vászon és selyem volt, színük pedig meglehetősen sokféle. Hordtak még ezenkívül a palástnál kevésbé előkelő vállköpenyt, ennek kapucnis változata is létezett. A hűvösebb alkalmakra vastag anyagból vagy szőrméből készült, bélelt, bőrrel díszített felsőruhát, garnaciát hordtak. Ruházatuk övvel átkötött tunikából, egy kör alakú, a mellen összehúzott hátátvetőből állt, amelyhez feszes, színes, harisnyaszerű nadrágot húztak viselőik. Lábukon alacsony szárú cipőt, csizmát hordtak, díszes veretekkel, de ismerték a bizánci típusú, középen hímzett sarut is. A nyugati divat átvétele a megtelepedett magyarok hajviseletén szintén nyomott hagyott. Kevés kivételtől eltekintve eltűntek a varkocsos, kiborotvált hajviseletek és a körben lefésült, kibontott frizura volt jellemző.

Tunika helyett dolmány

A középkori magyar ruházkodásban nagyobb fejlődést hoztak a keresztes hadjáratok is, amelyeknek köszönhetően új stíluselemek áramlottak Európába. A nemzeti, a római és a bizánci elemek összeolvadásával a 13. század második felében új öltözetek jelentek meg. A keleti irányzatok hatására Európa-szerte érezhető változások történtek, így a tunika helyett a dolmányszerű felöltő jelent meg. A testhez álló, elöl hasított, zsinórral vagy gombbal összefogott ruházatot a kor divatjának megfelelően csengettyűkkel, esetleg egyéb ruhára varrt csüngőkkel ékesítették. A módos férfiak övüket is aranyharangokkal díszítették. Fokozatosan teret nyertek az új szabásvonalak, amelyek ellentétben a korábban megszokott, szigorú egyházi előírásoknak megfelelő bő ruházattal, kifejezetten hangsúlyozták az emberi test formáit. Ebben az időben hódított a harisnyaszerűen szűk nadrág, amely a Nyugatról terjedt el. Franciaországban olyannyira túlzásba estek a nadrágok szűkre szabásával, hogy viselőik gyakran járni is alig tudtak bennük. Míg a számtalan, ruhára varrt, különféle színű szövetdarab túlzó divatja elsősorban csak a németeknél jelent meg, addig egy másik furcsaság: a bal ruhaujj meghosszabbodása meglehetősen széles körben elterjedt. A ruha hosszított ujjával viselője egész kézfejét el tudta takarni.

Fejfedők

Divatba jöttek a felfele keskenyedő karimás kerek süvegek, amelyeket különféle anyagokból készítettek. A bőrből, nemezből, posztóból vagy egyéb anyagból készült fejfedők tetejének elkészítéséhez gyakran bársonyt, esetleg posztót használtak. Karimáját drága prémekkel, például hermelinnel díszítették.

(Összeállította: re)