Erőforrás lehet minden olyan külső és belső tényező, amely felhasználható annak érdekében, hogy boldogabbnak érezzük magunkat.

Életünk folyamán vannak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor azt érezhetjük, hogy a „csúcson” vagyunk. Ilyenkor az önbizalom mellett megjelenhet bennünk a tudás érzése is, vagyis aktivizálódnak a belső erőforrásaink. Ezek sokszor csak pillanatok, de magukban hordozzák azt a belső bölcsességet, amely segíthet bennünket gondolkodni, aktivizálódni, növelheti a kitartásunkat, eredményesebbé teszi a problémamegoldásunkat, stb. Motivációnk csúcsán el sem tudjuk képzelni, hogy ez az érzés elillanhat. Ezért néha segíthet, ha lejegyezzük, hogyan látjuk ebben a boldog pillanatban a világot, és hogyan magunkat. Ez egy kevésbé motivált állapotban visszahozhatja annak a korábbi élménynek az emlékét, hiszen mi magunk vetettük papírra.

(Pixabay.com)

Gyakran a rossz érzések mocsarának legmélyebb bugyrából, arról a helyről, ahonnan már nem lehet lejjebb jutni, abból az érzésből, hogy már senkihez sem tudunk és akarunk kapcsolódni, valami csoda folytán mégis elmozdulunk. Akármilyen jelentéktelennek tűnő változás ez, elindulunk a kifelé vezető úton, és ha ezt túléltük, akkor elmondhatjuk, hogy vannak úgynevezett megküzdési mintáink, melyek a későbbiekben is segítségünkre lehetnek majd.

Ezek a belső erőforrások akkor alakulnak ki, amikor a külvilág visszaigazolja létezésünk jogosultságát, amikor megéljük, hogy elfogadnak, amikor úgy sajátítunk el egy tudást, hogy azt alkalmazni is tudjuk, amikor megtanulunk alkotni, és ebben lehet játék meg kreativitás is. Ezekhez az élményekhez ugyanis olyan pozitív érzések kapcsolódnak, amelyek újra beindulhatnak hasonló élethelyzetekben. S ami igazán fontos: ezeket tudatosan is előhívhatjuk. És igen, olykor iszonyú elérhetetlenné válnak, és csak nehezen férünk hozzájuk.

A külső erőforrások eléréséhez szükségesek vagyunk, de vannak rajtunk kívüli tényezők is, mint a pénz vagy egy olyan barát, aki néha megszerel valamit, amihez mi nem értünk. A belső erőforrások bennünk léteznek, és mi magunk teremtjük meg őket. A gyermekem iránti szeretet belső erőforrás lehet, de az ő szeretete felém már külső.

Fontos belső erőforrás a nyugalom, mely azt jelenti, hogy megőrizzük a lélekjelenlétünket és a belső békénket, képesek vagyunk elfogadni olyan dolgokat, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, ám képesek vagyunk akár cselekedni is azért, hogy megváltozzanak. Ennek magasabb szintje, ha békében vagyunk magunk mellett a világgal is. A szabadság ugyan egy állapot, de úgy is tekinthetünk rá, mint egy lehetőségre, hogy azt csináljunk, amit igazán szeretnénk. Tehát kirándulhatunk a családdal akkor is, ha nem gyűlik össze a pénz a nyaralásra, vagy minőségi időt tölthetünk a gyerekkel még akkor is, ha aznap olyan munka várt volna ránk, amely éppen az ő javát szolgálta volna. Vagyis lebonthatjuk a saját magunk előtt húzott korlátokat. Érdemes ezért végiggondolni, mennyi mindent nem teszünk meg, amihez kedvünk lenne, vagy nem engedhetjük meg magunknak, esetleg „képtelenek” vagyunk rá. Csak olyan elme képes nyerni, amely félelemtől mentesen működik, nem retteg annak következményeitől, hogy önmagát adja.

A céljaink is lehetnek belső erőforrásaink, vagyis ha azok jól átgondoltak, határozottak, boldogabbak lehetünk. Igen elcsépeltnek tűnik, mégis gyakran elfeledkezünk róluk, főleg, mert néha nem a saját, hanem mások céljai után megyünk, mintha mások irányítanának bennünket.

A másokhoz való kapcsolódástól jobban érezzük magunkat, és elűzi a magány érzését. Ez persze több kérdést is felvethet bennünk: Közel engedjük-e magunkhoz az embereket? Megértjük-e egymást? Szeretnénk-e segíteni a másikon? Tudunk-e rá valóban figyelni? Tudunk-e róla gondoskodni, s tudunk-e hozzá úgy kapcsolódni, hogy az mindkettőnkről szóljon? S persze az alapkérdés: vannak-e társas kapcsolataink? Hasznos lehet ezeket a kérdéseket egy kissé leegyszerűsíteni, például: boldog vagy-e ebben a kapcsolatban? Hiszen ha erre nemleges a válasz, akkor felesleges az összes többi bonyolult összefüggéssel foglalkozni. Vagyis ha sikerül az egyszerűségre törekedni, akkor megőrizhetjük a rendszerben való gondolkodást, kitisztulhatnak a céljaink, és célirányosan tudunk azok felé haladni. Ez persze nem úszható meg veszteségek, lemondások nélkül, de segíthet bennünket a valódi célok elérésének sikere.

És feltehetjük azt a kérdést is, hogy ténylegesen pihenünk-e a szabadidőnkben. Vannak-e olyan tevékenységeink, amelyek által fel tudunk töltődni? A klienseim válasza erre leginkább az, hogy filmezés/sorozatnézés, videojátékozás, olvasás, tánc, sport, esetleg valami kreatív foglalkozás. Akár mi magunk is papírra vethetjük, milyen erőforrásokból táplálkozunk nap mint nap, s azt is megjelölhetjük, milyen mértékben élünk velük. Hiszen gyakran nem foglalkozunk eleget azokkal a dolgokkal, amelyekből töltekezhetnénk. A gyerekeknek ilyen például a kedvenc meséjük, mely a tudattalan szintjén még a hetvenhetedik olvasáskor is hozhat választ elakadásaikra. S talán nekünk, felnőtteknek is vannak saját meséink. S a régi mesék is visszaolvashatóak…