Hogyan éltük túl?

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Hogyan éltük túl?

Egy csonka, ám cseppet sem unalmas hét áll mögöttünk. A négynapos ünnep után bizonyára kissé lagymatagon indult be a munka, de aztán sorjázni kezdtek az események. A nemzetitanács-választás kapcsán némi huzavonával, egy-két jelölt visszalépésével megszületett a Magyar Összefogás elnevezésű, VMSZ fém...

Egy csonka, ám cseppet sem unalmas hét áll mögöttünk. A négynapos ünnep után bizonyára kissé lagymatagon indult be a munka, de aztán sorjázni kezdtek az események. A nemzetitanács-választás kapcsán némi huzavonával, egy-két jelölt visszalépésével megszületett a Magyar Összefogás elnevezésű, VMSZ fémjelezte lista, majd a lapok bejelentették: alakul a Demokrata Párt holdudvarának a jegyzéke is. Mindkettő jó alkalom volt arra, hogy a ráérősebbek hosszasan elmorfondírozzanak a nevek felett, találgassanak, számolgassanak, és a függetleneknek nevezettekről megpróbálják kitalálni, valójában hova is tartoznak. Miközben az egyik magyar pártunk elnöke napilapunk internetes fórumán ''mihaszna, törvénysértő bagázs”-nak nevezte a jelenlegi MNT-t. Aztán jöttek a Vissza Bácskához! típusú hírek, amelyek arról szóltak, hogy Ada, Zenta és Magyarkanizsa községek végre visszakerülhetnek a maguk természetes közegébe, az észak-bácskai körzetbe. Persze, a megkérdezettek között itt is akadt olyan, éppen a fentebb említett politikus, aki azt nyilatkozta, a három önkormányzatnak inkább külön körzetet kellene képeznie, mivel nem biztos, hogy jó lesz nekik, ha újra Szabadkához tartoznak. Egészen pontosan azt mondta, hogy ezzel esetleg csak csöbörből vödörbe jutnának. Április 11-én, a költészet napján, viszont elsősorban nem a versekkel foglalkoztunk, hanem azzal, hogy Magyarország választ. Mindezekkel a témákkal bővebben is foglalkozhattam volna a vezércikkemben, de úgy döntöttem, meghagyom ezt az élvezetet a kollégáimnak. És inkább annak a világhálós körlevélnek a részleteit adom közre, amely arról szól, hogyan is maradhattak életben azok, akik 1975 előtt születtek. Sőt, tenném hozzá, fokozottan vonatkozik ez ránk, akik a hatvanas években láttuk meg a napvilágot. Vagy még előbb.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, de még biztonsági öv se nagyon. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyitódtak, és bicajozáskor nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink se. Mi még kútból vagy csapból ittuk a vizet, és azt sem tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Egész nap a szabadban voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még vezetékes telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, vagy ha mégse, akkor
egyszerűen elmentünk hozzájuk, és beengedtek. Nem kellett odatelefonálni vagy megkérdezni a szülőket. Nem vittek és nem hoztak minket autóval, mégis itt vagyunk. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, melyet ma már nehezen értünk meg mi is: azt csináld, amihez értesz! Ha egy tanár leszidott, ne adj' isten nyakon vágott minket, nem szúrtuk le késsel, nem pereltük be, nem siránkoztunk otthon a szülőknek és apukánk vagy anyukánk sem ment be az iskolába veszekedni. A szüleink megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
A felsoroltakhoz képest mostanra azonban eléggé megváltoztunk mi is. A legtöbbünkre érvényesek az alábbi pontok, amelyek azt részletezik, honnan tudjuk, hogy 2010-ben élünk. 1. Több éve nem játszottunk rendes kártyával. 2. Tíz különböző telefonszámunk van egy háromtagú családhoz. 3. E-mailt küldünk a mellettünk ülő kollégának. 4. Azt mondjuk, azért nem tartjuk a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük. 4. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülünk, de közben három különböző cégnél dolgoztunk. 6. Felhívjuk a családot, hogy megtudjuk, otthon vannak-e, miközben hajtunk be a garázsba. 7. Ha elmegyünk otthonról a mobiltelefonunk nélkül (amit életünk első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertünk), pánikba esünk, és visszamegyünk érte. 8. Reggel az az első, hogy bekapcsoljuk a számítógépet, még mielőtt kimennénk a konyhába kávéért. 9. Mosolygunk, és bólogatunk, miközben ezt olvassuk. 10. Túl elfoglaltak vagyunk, hogy észrevegyük, nincs 5-ös sorszám ezen a listán. 11. A többségünk valóban megnézte, hogy hiányzik az 5-ös. 12. Gondolom, sokaknak az sem tűnt fel, hogy két 4-es sorszám van a jegyzéken. 13. Ezt is megnéztük újra... 14. És most röhögünk magunkon. 15. Gondoljuk végig, hogy miért.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Hogyan éltük túl?
Bánáti Újság
  • Cs. B. B.
  • 2012.08.01.
  • LXVII. évfolyam 31. szám
Hogyan éltük túl?
Szabadkai Napló
  • (re)
  • 2012.07.11.
  • LXVII. évfolyam 28. szám
Facebook

Támogatóink