Tizenötödik alkalommal lett megrendezve a Kárpát-medencei reformátusság legnagyobb zenei ünnepe Budapesten, változatlanul a Művészetek Palotája (MÜPA) Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Az egyesített kórusba a hazaiakon kívül a szervezők az idén is meghívták az elszakított egyházkerületek énekkarait: Kárpátaljáról, a Partiumból, a Felvidékről és a Délvidékről. Ezáltal is nyomatékosítva azt a bizonyosságot, hogy a magyarság — éljen bárhol is a földön — egy és oszthatatlan nemzetet alkot. Mint azt már eddig többször is alkalmunk volt lejegyezni, a koncertsorozatot a megálmodói 2002-ben indították útjára. Azzal a nemes céllal, hogy az 1948-ban kiadott református énekeskönyvben fellelhető zsoltárokat és dicséreteket professzionálisan feldolgozva a felpörgetett tempóban élő embereket is egy csöppnyi lassításra és belső elcsendesedésre ösztönözze.

Az idén már az ökumenikus jelzőt is magára öltő ének- és igeszolgálattal egyidejűleg tovább folytatódott a május végi Református Zenei Fesztiválon (RZF) már megkezdett gyűjtés Kárpátalja megsegítésére. A pénzadományt az akció szervezői a koncert után Zán Fábián Sándornak, a Kárpátaljai egyházkerület püspökének adták át. Felvezető köszöntőjében Böszörményi Gergely koncertmester, a Református Énekek megálmodója és szervezője mindenekelőtt a hit felvállalásának és az összetartozás erősítésének feladatát — erre alkalmas és alkalmatlan helyeken és időkben egyaránt! — helyezte előtérbe. Kiegészítve mindezt az elmúlt másfél évtizedben megtartott hangverseny-istentiszteletek markáns számadatainak ismertetésével. A statisztika 85 kórus, 11 orgonaművész, 19 karnagy, 5 szólista és 24 500 énekkari fellépő aktív részvételét jegyzi, illetve 256 református énekmű feldolgozását.

A hagyományosan négy tematikai blokkra tagolt koncert vezető karmesterei Arany János, Süll Kinga, Erdélyi Dániel, valamint a baptista Oláh Gábor voltak. Orgonán Finta Gergely, a Deák téri evangélikus templom orgonaművésze játszott. A hangverseny keretében megejtett megemlékezés a Magyar Örökség díjjal posztumusz kitüntetett Gárdonyi Zoltán (Budapest, 1906. április 25. — Herford, 1986. június 27.) életét és műveit méltatta. A XX. századi református magyar egyházzene kimagasló alakjának életútját Berkesi Sándor karnagy ismertette, akinek vezényletével a Zeneakadémia egykori professzorának Az Isten emberének imádsága és Az Úr dicsérete című kórusművei is felcsendültek. A zenei blokkok elején elhangzó bibliai Igéket a Prima Primissima díjas dr. Bagdy Emőke professzor asszony olvasta fel, aki az első budapesti, Makovecz Imre által tervezett református templom felépítésén is fáradozik. Az elbocsátó áldást Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke mondta.

Megmaradt végül ígéretként az is, hogy ha az Úrnak is így lészen akaratja, az előttünk álló, a reformáció félezredik évfordulóját ünneplő 2017. esztendő tavaszán (május 26—28.) a református egységhez tartozó XIV. RZF-nek, július hó elsején pedig a Református Énekek hangversenye tizenhatodik fejezetének apropóján is összeölelkezhet ismét a testvéri meghasonlásban is (sajnos!) oly gyakran jeleskedő nemzetünk.

A délvidéki/vajdasági színeket az idei rendezvényen a hertelendyfalvi református énekkar tizenkét fős küldöttsége képviselte, Székely Kerekes Zita és Szilágyi Judit kántornők felkészítésében. A vojlovitzi csoport számára — szombatról vasárnapra virradó éjszakára — a Budapest városmajori Jézus szíve plébánia és közösségi ház nyújtott béfogadó hajlékot. Ez utóbbi lehetőség a nagybecskereki származású, Budapesten élő Schön György szerteágazó személyes ismeretségei és határokon átnyúló baráti kapcsolatai révén valósulhatott meg.

Az RZF és a Református Énekek koncert támogatója a Magyarországi Református Egyház és egyházkerületei, valamint Ferencváros és Józsefváros Önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap volt.