A világ állandó változásban van. Évszakok, hónapok és napok követik egymást, éjszakák és nappalok. Az ember is változik: az idő előrehaladtával mások lesznek az igényei, más a világszemlélete. Állandó fejlődésben van a technika, az orvoslás, egyre nagyobb teret hódít az információközvetítés. Az ember leginkább talán mégis a közvetlen környezetében végbemenő változásokat tartja a legfontosabbnak, hiszen azok - közvetve vagy közvetlenül - kihatnak az életére.
Sokan vélik úgy, hogy a közelgő szerbiai parlamenti választások elhozzák majd a ,,nagy változás'-t, mely elsősorban a jobb megélhetést, az emberibb körülményeket teremti meg. Ha ugyanis változás áll be a politikai életben, akkor az kihatással lesz a gazdaságra, az oktatásra, az egészségügyre, a tájékoztatásra és mindenre, ami a társadalmi jólétünket - vagy éppen az ínségünket - jelenti.
A májusban esedékes választás minden bizonnyal nagy kihívás lesz a korrupcióellenes ügynökség számára is, hiszen Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozása rendkívül nagymértékben függ a korrupció felszámolásától.
Persze az esetleges kormányváltás önmagában még nem nyújt garanciát a kedvező változásokra. Az emberek gondolkodásmódjának is meg kellene változnia...
Hisz-e a változásokban? - kérdeztük olvasóinktól.
PÉK István szabadkai teherautósofőr:
- Szó, ami szó, nemigen bízom a jelenlegi kormányban, mert képviselőitől semmi újat nem hallok. Vagy ha ígérnek is valamit, véleményem szerint az már kevés lesz ahhoz, hogy a választásokon újra nyerhessenek. Én mindenesetre elmegyek szavazni, hogy utólag ne tehessek magamnak szemrehányást, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt a változások érdekében. Elmegyek, hogy a magyar pártok egyikére szavazzak, bízva abban, hogy sikerül elérnünk valamit. A remény megvan, akárcsak a jövőbe vetett hit. Én mindig derűlátó voltam, és remélem, az is maradok.
SARNYAI Irén magyarkanizsai háztartásbeli:
- Őszintén remélem, hogy végre elérkezett a várva várt változások ideje. Hiszem, hogy a mostani állapot már nem tart sokáig, hiszen a lakosság elszegényedett, az ország adóssága egyre csak nő, a munkanélküliség még sohasem - vagy talán csak a világháború idején - volt ilyen óriási mértékű. Ezeken a dolgokon a lehető legrövidebb időn belül változtatni kell, ehhez azonban a jelenlegi kormány leváltására van szükség. Persze ez még nem jelenti azt, hogy az újonnan megalakuló majd csodát művel.
WEISS Rudolf szabadkai tanár, a Német Népi Szövetség elnöke:
- Ha azt mondom: hiszek abban, hogy a választások után változás lesz, az nem azért van, mert naiv és derűlátó vagyok, hanem azért, mert látom, hogy az ország a válságból önerőből nem lábalhat ki. Ez azért jó, mert a belgrádi hatalomtartók rászorulnak a külföldi segélyekre, melyeket csak bizonyos előírások betartása árán kaphatnak meg. A Balkán felé irányuló európai segélycsomagok azonban mindig össze vannak kötve a jogállamiság kiépítésének feltételével, az emberi és kisebbségi jogok betartásával, és ami itt szintén fontos: a korrupció csökkentésével. A változásokba vetett hitem a naiv optimizmusomból ered, és még abban is reménykedem, hogy a belgrádi politikusok felhagynak a bizánci stílusú politizálással, ami azt jelenti: egyet mondanak, mást gondolnak és a harmadikat cselekszik.
KUKTIN Gábor szabadkai operatőr:
- Nem hiszek a változásokban. Olyan sokszor átverték már a népet a politikusok, hogy egyáltalán nem hiszek nekik, és abban se hiszek, hogy a választások után bármiféle változás következne.
TÖRÖK Klára topolyai nyugdíjas:
- Nem hiszek a változásokban, mert már olyan sok mindent ígértek nekünk, szegény embereknek, és persze hogy nem lett belőle soha semmi. Azt mondták, lesz munka, lesz jövedelem, felemelik a nyugdíjakat, mindenki számára elérhető lesz az egészségügyi ellátás... És mi lett belőle? Semmi! Még csak meg sem kérdi senki a szegény néptől, hogy éhezik-e, fagyoskodik-e, egyáltalán van-e miből megélnie. Minden politikus a maga malmára hajtja a vizet, a nép meg csak hallgat és szenved, mint Krisztus a keresztfán. Ez az élet már nem emberhez méltó élet. És mindezt a politikusainknak köszönhetjük. Nyolcvanéves koromra odáig jutottam, hogy nem veszek részt a szavazásokon. Győzzön a sok rossz közül a legnagyobbat hazudó, a legtöbbet ígérő! Én már leéltem az életemet, nem bízok a változásokban, csak a fiatalokat sajnálom...
KIKITY Attila szabadkai nyugdíjas:
- Lehetséges, hogy erre a kérdésre egy hónappal ezelőtt meg azt válaszoltam volna, hogy ebben az országban változásokról még álmodni sem lehet. Időközben a kerék ugyan lendült egy keveset előre, hiszen Szerbia megkapta az európai tagjelölti státuszt, és ezzel befejeződött egy hosszú vajúdási időszak, amiből a legtöbbünknek bizony már igen elege volt. Egy normális államban az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket - amikor az ország és a nép jövője a tét - máskeppen oldják meg, alaposan átgondolva. Az elkövetkező parlamenti választások még jobban megerősítenek abban a reményben, hogy Szerbiában lehetségesek a változások, saját kezünkben van a sorsunk. Hiszen tudjuk, mit akarunk: Vajdaságot egy normális Szerbiában, melyben emberként élhetünk.