Szórakozunk szegénységünkkel...

Dušan Vujović pénzügyminiszterünk a minap egy washingtoni, a témára rendezett nemzetközi értekezleten bejelentette, hogy kormánya közel jár ahhoz, hogy olyan nyugdíj-biztosítási rendszert dolgozzon ki és vezessen be, amely akár más országok számára is elfogadható lehet. Ez azért érdekes számunkra, mert szinte mindenütt a világon, főleg a mi közép-európai, nyugat-balkáni tájunkon a szolidaritáson alapuló, az állami vagy a banki biztosítási módot találják jónak, és valahol itt keresik a megoldást — esetleg más elemek bevonásával, kombinálásával. A mi miniszterünk viszont előnyt adna a magánbiztosításnak, tehát annak, hogy a dolgozók a magánbiztosítóknak való befizetéssel igyekezzenek elég pénzt gyűjteni öreg napjaikra.

Mármost ebben az az érdekes, hogy a szigorú pénzügyi politikát követő országokban, pl. Magyarországon és Lengyelországban máris minimálisra csökkentették a magánbiztosítók tevékenységét. Bulgáriában, Horvátországban, Szlovákiában, Lettországban és Litvániában most indították el ezt a folyamatot. Ausztriának, Franciaországnak és Németországnak, az általunk igencsak boldognak nevezett államoknak nem is volt ilyen vagy hasonló megoldása! Ott úgy vélekednek, polgáraikat nem kell takarékossági rendszerbe fogni, mert munkaéveik folyamán keresnek annyit, hogy időskorukban megéljenek belőle — legfeljebb különleges esetekben kapnak némi támogatást a szociális intézményektől.

Nálunk nem olyan egyszerű és könnyű jó rendszert találni, mivel az alap túlságosan szegény, és már rég elmúlt az az idő, amikor négy munkaviszonyban lévő ember „tartott el” egy nyugdíjast. Érdemes tehát néhány adattal bemutatni nehéz helyzetünket akár annak bizonyítására is, hogy nem lesz könnyű jó rendszert kidolgozni.

Tehát jelenleg 1 741 112 nyugdíjasunk van, és járadékuk kifizetésére az ország havonta 40,3 milliárd dinárt kénytelen fordítani a költségvetésből. Idős társadalmunk 7,5 százaléka 10 000 dinárnál kevesebb; 23 százaléka 10 000 és 15 000 dinár közötti összeget vesz fel; átlagunk 23 160, csúcsellátmányunk pedig 98 500 dinár.

RÖVIDEN

ADJÁK VISSZA, AMIT ELLOPTAK — hangzik el egyre többször, amióta a minap Belgrád több mint 3000 nyugdíjasa tüntetett, vitte el beadványát a kormány és a nyugdíjbiztosító székházába, sőt minden tüntető egy személyes üzenetet is elhelyezett a két testület épületének falrepedéseibe. Az ígéret sem maradt el: amíg az ország vezetősége az alkotmánybíróság által nem állítja vissza idős társadalmunk szerzett jogait, azaz nem adja meg legalább azt az összeget, amelyet — a nyugdíjasok szavával élve — elraboltak tőlük, addig egyre gyakrabban kerülhet sor hasonlóan szigorú és egyre tömegesebb megmozdulásokra.

VÁLTOZIK III. KRKOBABIĆ MEGÍTÉLÉSE —, s már ott tart, hogy a jó nép új szocialista dinasztia kialakulását véli felfedezni. Lássuk sorjában: Jovan Krkobabić mint szocialista káder, ki tudja, mióta állt Szerbia nyugdíjasszervezeteinek és az általa alapított párt élén. Vitte magával Milan fiát, és párttársai segítségével a szerbiai posta élére emelte. A minap aztán bejelentették, hogy Milan fiát, a 27 éves Stefant megválasztották a Szerbiai Gazdasági Kamara alelnökévé. Itt az az érdekes, hogy a „gyermek” nem szégyellte közölni, hogy édesapja nagyon sokat segített neki azzal, hogy külön embert küldött a közgyűlésre, melyen a kinevezéséről döntöttek.

GYÓGYSZEREKET CSAK PATIKÁBAN! — olvasható a figyelmeztetés a rendelőkben, de a sajtóban is, mert egyre gyakrabban hallani, hogy embereink, főként az idősek és a betegek „mások mondták” alapon piacon szerzik be az orvosságot, mert ott olcsóbb. Ennek pedig az az egyik súlyos következménye, hogy a gyógyulni kívánó emberek végül kórházba kerülnek. A másik gond, hogy az ilyen gyógyszerekről némelyek úgy hallották, hogy karcsúsító hatásuk is van. Ne ártsunk tehát az egészségünknek!

3689 IDŐS CSALÁD KAPOTT TAVALY tagonként 1261 dináros egyszeri szociális segélyt. Ez az összeg sajnos kevesebb az 1913-belinél, amikor is a segély összege 1511 dinár volt. Hogy mi és mennyi várható az idén, az a kérelmezők számától és az erre a célra a költségvetésben felhalmozódott összeg mértékétől függ.