Egy kis történelem — egyesületünkről (3.)

El kell ismernünk, hogy az egyesületünk történelmét bemutató sorozatunk harmadik része propagandaelemeket is tartalmaz. Arról van ugyanis szó, hogy az idén bevezetett megszorítások miatt a 10 000 főt jócskán meghaladó tagságunk soraiban zavar támadt. Többen is elmondták, még nem tudják, lesz-e kedvük aktív szerepet vállalni sport- vagy művelődési szakosztályunk valamelyikében — főleg, ha az anyagi kiadással is jár. Ezért, mintegy felhívásként, közöljük a működő tagozatok nevét, s azt is, hogy jelenleg hány aktív tagjuk van.

Művelődés: 1. Adagio vegyes énekkar — 30; 2. SLAP amatőr képzőművészek — 20; 3. LUSA szalmakép- és szalmatárgykészítők 20; 4. mérgesi Brokát, eredeti bunyevác népi dalokat, táncokat, játékokat és más hagyományokat ápoló közösség — 40; 5. tavankúti SEFIR ugyancsak eredeti, de csupán népi dalokkal és -táncokkal foglalkozó csoport mintegy 20 taggal. Az utóbbi kettő szívesen kiterjesztené tevékenységét a városi és városkerületi alapszervezetekre, ha azoktól ilyen kérelem érkezne.

Ebbe a körbe kell sorolni a női aktívát, melyben — a mainál jobb időkben — több mint száz asszony tevékenykedett, s úgyszólván nem volt az egyesületnek olyan rendezvénye, amelynek szervezésében, a szükséges kellékek, ételek, italok előkészítésében ne vettek volna részt. Sajnos szétszóródás tapasztalható, melynek okai a fent említett nehézségeken kívül a legaktívabb tagok betegsége vagy (sajnos) elhalálozása. Itt lesz tennivalója az idén az egyesületnek.

Sport: Mivel a sportok űzése többnyire jó állóképességet igényel, itt mutatkozik meg leginkább az idős emberekre jellemző gondok, betegségek korlátozó szerepe. A csapatok egyébként a következők: 1. darts 2. teke 3. lengő teke 4. sakk 5. horgász 6. lemezdobás. Némely vendégszereplésen feltűnik egy-egy, a szabadkaiak számára különleges, ismeretlen „sportág”, ennek szabályait a rendező megküldi a részvevőknek, és azok megpróbálnak összeállítani egy csapatot.

Megjegyzem, amíg a nyugdíjasok országos olimpiáját Soko Banján rendezték meg — ahol a szabadkaiaknak üdülője van —, csapataink mindig részt vettek a versenyeken, s természetesen az eredmények tekintetében is az elsők között voltak. Amióta a rendezvény szervezését Niš vette át, a részvétel megdrágult, s helyette Észak-Bánát és –Bácska (Zenta, Csóka, Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Topolya, Ada és Szabadka) kialakította a maga kis olimpiáját, melyet minden évben más-más helységben tartanak meg. Természetesen a mi öregeink itt is megállják a helyüket minden versenyen, melyre beneveznek.

Befejezésül meg kell állapítani, hogy a művelődési és a sportrendezvényeken átlagosan 350-400 tag vesz részt.

Fontos témák a vb-ülésen

Mi tagadás, a nyugdíjasok otthonában manapság sok szó esik azokról a kedvezményekről, amelyeket a 65 évnél idősebb tagjaink „élveztek” a helyi és a peremvárosi buszokon, és amelyeket a Subotica-trans kérésére a vkt úgy változtatott meg, hogy az némelyek számára kedvező, másoknak viszont kedvezőtlen. Erről és a felsőbb szervekhez juttatott kérelmekről (pl. az Alkotmánybíróságnak megküldött beadványról a nyugdíjcsökkentés megszüntetéséért) 29-én tárgyal a vb. Teszi ezt azzal a szándékkal, hogy tiszta és érthető közleményt adjon ki minden eddigi, sokak számára nem teljesen világos ügyben. Lapunk következő számában erről is be fogunk számolni.

Az ülésen további három fontos téma szerepel: 1. Mivel az egyesület nemcsak gyarapszik, hanem sajnos fogyatkozik is, három új taggal kell kiegészíteni a vb-t. 2. Meg kell határozni az Elízium hozzájárulását a terem fenntartásához. 3. A nyugdíjasok eszéki szervezete arra kérte a szabadkaiakat, hogy ünnepeljék meg együtt a nők napját, mégpedig Szabadkán, illetve más ünnepek alkalmából is találkozzanak a két város egyikében vagy valamelyik üdülőhelyen.

Norvégiától a Dél-afrikai Köztársaságig        

A 65 évnél idősebb emberek életkörülményeiről készített nemrég felmérést az ENSZ Help Age nevű, szociális gondokkal foglalkozó bizottsága. A kutatást 80 olyan országra terjesztette ki, amelyekről hellyel-közzel az egész világon tudnak.

Nem mondunk semmi újat vagy ismeretlent azzal, hogy a szakemberek szerint a lista első három helyén Norvégia, Svédország és Svájc áll. Ezekben az országokban a legmagasabb az öregek életszínvonala, azaz anyagi lehetőségeik, társas és művelődési életük alapján az ő helyzetük a leginkább irigylésre méltó. A lista vége sem meglepő: 76. Venezuela, 77. Törökország, 78. Szerbia, 79. Kambodzsa és 80. a Dél-afrikai Köztársaság. Érdemes megemlíteni, hogy az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai közül Szlovénia a 29., Horvátország a 67., Montenegró pedig a 68. helyen áll.

Az első tíz között található még Kanada, Németország, Hollandia, Izland, USA, Japán és Új-Zéland, az utolsók közé pedig a felsoroltakon kívül még Afganisztán, Mozambik és Gáza tartozik. Számunkra igen meglepő Albánia 63. helye...