Építünk, de nem viszonozhatunk

Az elmúlt évek folyamán a szabadkai nyugdíjas-egyesület igen jó kapcsolatot épített ki nemcsak Vajdaság és Szerbia, hanem a szomszédos országok nyugdíjas-egyesületeivel és azok társulásaival is. Nemigen múlt el úgy hónap, hogy valahonnan ne érkezett volna meghívó barátkozásra, közös szórakozásra, tapasztalatcserére, sport- és művelődési rendezvényre. Így nemcsak vezetőségünk, hanem a helyi szervezetek tagjai is kaptak lehetőséget kirándulásokra az ország különféle részeibe vagy külföldre.

A kapcsolataink Magyarország, Horvátország, Románia, Szlovénia, Macedónia és Lengyelország testvérszervezeteivel (voltak?) a legerősebbek, de tagjaink néha távolabbi országokba is eljutottak, például Olaszországba, Szlovákiába, Csehországba, Ausztriába stb.

Mi tagadás, most, karácsony tájékán és az új év közeledtével egyre teltebb volt a postás bőröndje napi „látogatásai” során: gyarapodnak a meghívók. S akik az egyesület székházában a küldemények szétosztásával foglalkoztak, egyre többször sóhajtottak nagyot:

„Íme, még egy meghívó, melyre csak a jókívánság viszonzásával felelhetünk — a meghívás viszonzásával már aligha.”

Amint az ország, úgy a nyugdíjas-egyesületek is egyre szegényednek.

A csengő gyermekhangok szépsége

Nyugdíjas-egyesületünk helyi szervezetei vezetőinek legutóbbi ülésén — miután meghozták a határozataikat a javasolt tárgykörökben — szinte spontánul alakult ki beszélgetés a helyi közösségekben megtartott Napsugaras Ősz rendezvényeiről. És idős társaink mindenütt a hála hangján beszéltek arról a nagy szeretetről, amellyel a területükön működő általános és középiskolák tanulói vállalták a szereplést, és minden gyermeki, ifjúi bájjal előadták azokat az ének-, zene-, balett-, néptáncprodukciókat, szavalatokat, amelyeket műsorukra tűztek.

A programokba foglalt kis előadások közül azok kapták a legtöbb tapsot, amelyek a gyerekek és az ifjak szerzeményei, költeményei, vagy a közönség soraiban meghúzódó írogató, muzsikálgató „öregek” munkái voltak. És meg kell állapítani, hogy a legnagyobb sikert azok az unokák aratták, akiknek verse, prózája, dala a nagyszülőket szólította meg.

Külföldi biztatás idős társadalmunknak

Röviddel azután, hogy Vajdaság Nyugdíjasszövetsége az Alkotmánybíróságnak elküldte a beadványát (melyet teljes erejével támogatott a szabadkai egyesület is), érdekes levél érkezett Németországból az ország és a tartomány nyugdíjasszövetségéhez, küldője pedig Bruno Constantini, a Nyugdíjasok és Idős Emberek Európai Szövetségének elnöke volt. Európa idős társadalmának ez a sokmilliós szervezete ugyanis egyetért két szövetségünk és sok százezres tagságának véleményével, miszerint a nyugdíjas ember a munkájával és a járulékai pontos befizetésével megvásárolta magának az öregkori békéjét és jólétét. Ez pedig minden hasonló nyugdíjrendszerű országban szerzett jognak számít, melyet semmilyen hatalom nem vehet el vagy csorbíthat.

A konföderáció elnöke tehát megküldte a levelét kormányunknak, külön Aleksandar Vučić miniszterelnöknek, és csodálkozását fejezte ki afelett, hogy a kormány szerzett jogától fosztja meg azokat az embereket, akiknek az az életszínvonal köszönhető, amely a múlt században jellemezte országunkat.

RÖVIDEN

LEJÁRT A HATÁRIDŐ december 30-án azok számára, akik a régi törvény rendelkezései szerint kívántak nyugdíjba vonulni. Sajnos nem kicsi azoknak a száma, akik ezt a lehetőséget szerették volna kihasználni, de nem ügyeltek a határidőre. Noha az új előírások nem tartalmaznak olyan szakaszokat, amelyek révén lehetővé válna a határidő meghosszabbítása, az idős emberek mégis ilyen kérvényt készülnek beadni. Erről az otthonban és a helyi közösségek szervezeteiben lehet érdeklődni.

ÖTÖDÉVEL KISEBB LEHET A JÁRANDÓSÁGA azoknak az embereknek, akik a törvényben megszabott határidő előtt vonulnának nyugállományba. Az új törvény szerint a súlyos betegséget és a rokkantságot kivéve az időelőtti nyugdíj minden hiányzó hónapra 0,34 százalékkal lesz kevesebb. Egy év esetében ez tizenkétszer 0,34, azaz 4,08 százalékot tesz ki.

EURÓPÁBAN CSAK UKRAJNÁBAN rosszabb az idős emberek helyzete, mint nálunk. Albániában is jobban élnek a társadalom legöregebb tagjai. Nálunk az átlagnyugdíj júliusban 26 312 dinár volt, és több mint félmillióan kaptak 20 000 dinárnál kisebb „ellátmányt”.