Együtt nevetettek a kicsik és nagy gyerekek meg a felnőttek a humorosan, viccesen, ruhákkal, textíliákkal ötletesen színpadra vitt meséken, verseken.  

A VM4K karácsony előtti utolsó rendezvényén az angyal ajándékkal kedveskedett mindenkinek.  

Villáminterjú Kálló Bélával az előadás után:

— Hogy érzed magad?

— Nagyon-nagyon tele van a szívem, a gyerekeket látva, hogy milyen boldogok és mennyire tele vannak energiával, élettel, szeretettel, örömmel, boldogsággal, vidámsággal.

— Az ikreken tesztelted az előadást?

— Képzeld el, hogy a gyerekeimnek megmutattam! Kelebián csináltuk a produkciót Paskó Csaba plébánosnál, és kihoztam őket a főpróbára, hogy megnézzem, ez milyen. Ők voltak a mérvadók, az első nézőim, és ahogy ők ott lereagálták, mondtam, na jó, akkor ezt a jelenetet kivesszük, amazt egy kicsit lerövidítjük, oda még hozzápakolunk... Az utolsó simítások így történtek!

— Kinek a produkciója ez?

— Magánprodukció, azzal, hogy az Udvari Kamaraszínház vette a szárnyai alá, és főként a magyarországi színrevitelét a támogatásával és szponzorálásával fogjuk végigcsinálni. Lesz egy budapesti bemutató, valamikor februárban, most vannak az egyeztetések, én előtte Kárpátaljára megyek a Szabadságharccal Péterrel (Tóth Péter Lóránttal, akivel színre vitte a két költőóriás, Arany János és Petőfi Sándor barátságát bemutató drámát), és amint annak vége, akkor jöhet az Állati jó történetek budapesti bemutatója.

— Jártatok már ezzel az előadással nyugat-bácskai körúton, most Szabadkán volt a hivatalos bemutató, merre mentek még?

— Sok helyen voltunk, Doroszlón, Kupuszinán, Gomboson, Bezdánban, Nemesmiliticsen... Jártunk Nagykikindkán, egész lent Muzslyán, tehát a Bánságba is elvittük. Tizenkét helyet jártunk eddig végig, és még nagyon sok vár ránk, amit teljesíteni kell, hiszen híre ment!